„Meglovagolni a változást” - Az Őrült Holdtól innen és vissza (Imre Viktória Anna - Az Őrült Hold alatt)

Jelenlegi hely

Szerző Kanizsai Ági On the

Az Őrült Hold alattMilyen lehet az állandósult káoszban élni? Ezzel az erőteljes kérdéssel ragadja meg a figyelmünket Imre Viktória Anna második kötetének borítószövege. A rákövetkező sorok pedig ígérnek nekünk varázslatot, kalandot, régóta rejlő, de hamarosan mégis kiderülő titkot és természetesen a távoli ismeretlen hívását. A városi környezetben kibomló történetének főhőséként egy koraérett tinédzser szerepel, aki egy (többek között orvosi végzettséggel is bíró) jóképű tudós mellé szegődik, hogy együtt fejtsék meg az események hátterében húzódó rejtélyt. Ismerős mozaikdarabokból friss, üde illesztések mentén összeálló kép – talán így lehetne egy metaforával megragadni a fiatal írónő szövegét, mely a manapság nálunk is népszerű ifjúsági irodalom műfajának kellékeivel vág utat magának az urban-fantasy lehetőségekkel teli erdejében.

Emlékszem, tizenévesen tucat számra olvastuk a fantasy-történeteket. Lenyűgöztek, magukkal ragadtak, hőseiket napokig, hetekig hordtam a gondolataimban, összevetettem őket más hősökkel, történeteket formáztam róluk magam is. Évekkel később viszont, mintegy nosztalgia gyanánt levettem némelyik kötetet a polcról, és újra beleolvastam az egykor annyira megkedvelt szövegekbe. Egy idő után egyre elszántabban kerestem azokat a részeket, jeleneteket, fordulatokat, amelyek korábban annyira vonzottak, de nem sikerült rájuk akadnom. Valahogy ezzel az érzéssel találkoztam Az Őrült Hold alatt olvasásakor is, aztán az jutott eszembe, érdemesebb volna visszanyúlni ehhez a korábbi látásmódhoz. Mígnem odáig jutottam: az unokahúgom biztosan imádná.

A történet ugyan megidéz egy urban fantasy-szettinget, hangulatában, hangsúlyos elemeinek megválasztásában mégis sokkal közelebb áll az ifjúsági irodalomhoz. Legtöbbet fokalizált szereplője Mia, egy tizennyolc éves lány, aki családjával és megszokott életével szemben az ismeretlent választja egy tudós oldalán: kilép korábbi helyzetéből, melyben a minden egyes éjjel megújuló város áldozataként élte életeit, és úgy dönt, inkább cselekvő lesz az állandó változásban és megismeri azt. A szöveg több jó ötletet, ötletkezdeményt is hordoz amellett, hogy többnyire a kamasz-történetekből ismert éles váltások, hangulatingadozások, olykor fölöslegesnek érzett drámai jelenetek és feszültséggel teli pillanatokra fókuszál. Nem véletlen az sem, hogy a baráti kapcsolatok, az öltözködés, az érzelmek kezelésének módozatai, valamint az önkifejezés egyaránt előtérbe kerülnek. A történet hangulatának megteremtéséhez, tovább árnyalásához pedig a szerző saját illusztrációival is hozzájárul: ezek a képek sokszor inkább megerősítik a szereplők szélsőséges, mangás, rajzfilmfigura-szerű viselkedését.

A narrátor mellett főképp Mia karakterén keresztül láthatunk rá Nioba városára, mely a történet nagy részében a cselekmény hátteréül szolgál. Minden éjjel átalakul három holdjának hatására egy balul sikerült rituálé miatt, így a változás marad az egyetlen állandó dolog a mindennapokban. A holdak azonban nem csak a város térbeli elrendeződésére, hanem a benne élőkre is hatással vannak: főképp az Őrült Holdnak köszönhetően átformálják nem csak a városlakók külsejét, hanem emlékeiket, és időnként a jellemüket is. Ugyan sok lehetőség rejlik egy ilyen elgondolásban, a szerző mégsem bontja ki igazán, csupán a háttér részeként kezeli. Mia olykor „majdnem belegondol” ezekbe a lehetőségekbe, de aztán csak megrázza a fejét, és egy felszínközelibb történésbe fűzi a figyelmünket. Az olvasó szeme előtt pedig hiába jelenik meg a minden egyes nap más és más arccal a tükörbe néző, emlékek foszlányaiba kapaszkodó, identitásukat erre alapozni próbáló szereplők sora, a szöveg megtorpan az előtt, hogy ezt kifejtené. Csupán egyetlen ponton merül egy kicsit mélyebbre abban a kérdésben, hogy hogyan oldják meg a városlakók például karrier szempontjából az állandó változást: a sérülteket még aznap elsősegélyben részesítik, ellátják sóoldattal, oltással, jobb híján túlélési tanácsokkal, aztán némi pénz cserél gazdát. A sorok mögött érződik, mind orvosnak, mind sérültnek lenni egy-egy napra szóló szerep csupán. Nincs fejlődési lehetőség, túlélésre játszik mindenki, és ebben a helyzetben az emberség és együttérzés nyújt némi segítséget.

A két főhős kapcsolata központi szerepet tölt be a történetben. Kettejük súrlódásait, vitáit, kialakuló vonzalmát pontról pontra végigkövetheti az olvasó. Ezek a helyzetek azonban nem csak a szereplők jellemének megmutatására adnak lehetőséget, hanem a megformálásukban is közre játszanak. Érdekes, hogy a szexualitás végig kimondatlanul, utalások és elhallgatások mentén van jelen a szövegben. A tudós életének nagyon is része, a lánnyal való kapcsolatának egyik fő konfliktusforrása, amelyről egy idő után jobb hallgatni. Helyenként viszont úgy tűnik, a szöveg Mia kívánságára sem mélyül el jobban ebben a témában. Az elhallgatás a hangsúlyozás eszközévé válik, egyúttal beemeli a szexualitást az intimitás és bizalom mellé, amelyek a korosztály számára fontos kitételek nem csak a baráti, hanem a párkapcsolatok kialakításában is. Ennek megfelelően kerül e kettő is előtérbe, különösen Mia és Lancaster kapcsolatában. Visszatérő és kibillentő vonása azonban a szövegnek a narrátor időnkénti kiszólása, illetve az érzelmek és a vélemények talán túlzottan is részletes megmagyarázása. Egy ifjúsági regény esetében talán nem is lenne elvetendő, viszont az is igaz, hogy nem feltétlenül szolgálja a tetőpontot megelőzően a suspense áldásos hatásait.

Imre Viktória Anna (Fotó: Margócs Nikoletta)A szöveg pár hangulatosabb vonására is érdemes néhány szóban kitérni. Egy kicsit a roxforti könyvtárat, egy kicsit Belle-t és a Szörnyeteg kastélyának tárgyait is megidézi az a néhány jelenet, amikor Mia az okkult könyvekkel kezd el ismerkedni. A kötetek a legkülönfélébb jellemekkel bírnak, a pozitívabbak pedig szívesen megosztják tapasztalataikat, és instrukciókkal is szolgálnak egy-egy nehezebben érthető fejezetnél. A fiatal lánynak a különösen emberséges evokációs körök atlaszával sikerül barátságot kötnie. Ugyan a szöveg egészéről elmondható, hogy a párbeszédek jól megszerkesztettek és abszolút közvetítik a szereplőket egyénítő humort is, ezekben a helyzetekben kivételesen jóra sikerültek és emlékezetesek maradnak. Egy másik említésért ágáló mozzanat a millió ajtó köztes folyosója, ahonnan lehetséges világok és valóságok tömkelege válik hozzáférhetővé. Ebben az esetben is az ötlet kibontásának a lehetősége valósággal kínálja magát, Mia és a narrátor viszont megtorpan a „vörös hegyek” egy bezáródó ajtó mögül elcsípett látványánál. Az olvasónak pedig újfent el kell engednie egy nagyon is érdekes, szépen és okosan kibontható jelenet ígéretét.

Egy ismerős mozaikdarabokból friss, üde illesztések mentén összeálló montázs Imre Viktória Anna szövege. A kötet lapjain nem egy kedves és szerethető karakter ellensúlyozásaként jó néhány ördögibb is megelevenedik, de ez utóbbiaknak mindig több emberibb, pozitívabb vonásuk akad, semhogy igazán gonosznak vehessük őket. Izgalmas fordulatok, kedves humor, varázslatos élmények és rendhagyó találkozások tarkítják lépten-nyomon a történetet, sokszor az események olyan sodrását idézve meg, amelyekkel szemben a beszélgetések, a közös városi séták, mindennapi tevékenységek éles kontrasztban állnak. Ugyanakkor egy pillanatra sem hagyja megfeledkezni az olvasót olyan örök érvényű erényekről (és amelyekre sosem korai vagy késő akár a fiatalabb, akár bármelyik korosztály figyelmét felhívni), mint a megértés, a türelem, a bizalom és a bajtársiasság.

Kanizsai Ági

(Az Imre Viktória Annát ábrázoló fotó a szerző weboldaláról származik és Margócs Nikoletta munkája)