Howard Phillips Lovecraft, a New England-i úriember és mizantróp tudta, hogyan ragadja meg az olvasó figyelmét, remek kezdőmondatokat írt. A Lovecraft művészetére koncentráló sorozat bevezető részében ezek közül mutatom be az általam legjobbnak ítélt ötöt. Mondjuk úgy: ráhangolódásként.
5. Mnar földjén van egy nagy, csöndes tó, melyet nem táplál semmilyen folyó, és ő sem táplál folyókat. – A végzet, amely elérte Sarnathot (1919)
Amennyire esetlenek a párbeszédek, annyira hangulatosak, takarékosak és különlegesek a leírások a Lovecraft-szövegekben. Régmúlt és álomszerűség érzése keveredik ebben a kezdőmondatban, hiszen a „Mnar földje” idegennek, távolinak, víziószerűnek hat. A csöndes tó képe a nyugalom, míg a tény, hogy nincsenek folyói, a magány érzését idézi fel. Minden fölösleges szótól mentes, prózaversbe illő mondat.
4. Mikor a névtelen városhoz közeledtem, rögtön tudtam, hogy el van átkozva. – A névtelen város (1921)
Honnan tudta? Miért ment oda egyáltalán? Miért ment tovább, amikor tudta, hogy el van átkozva? Miért nincs neve a városnak? Miért van elátkozva? Hol van? Sűrűn alkalmazza Lovecraft azt a módszert a kezdőmondataiban, hogy kontextusból kiemelt információkat ad meg, amelyek rögtön felvetnek egy seregnyi, a hiányzó kontextusra vonatkozó kérdést. Mind közül A névtelen város kezdőmondata a legtömörebb és ez az, ami nagyon elegánssá teszi.
3. A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. – Cthulhu hívása (1926)
A kezdőmondat és az azt követő bekezdés is gondolkodásra készteti az olvasót, hiszen ambivalensnek tűnnek a bennük megfogalmazott kijelentések. A józan ész azt diktálná, mindenki számára az az üdvös, ha az egymástól különálló események között is fel tudjuk tárni a kapcsolatokat és azokból képesek vagyunk következtetéseket levonni, elvégre így gyarapíthatjuk a tudásunkat, így ismerjük meg lépésről lépésre a minket körülvevő világot. Ha valaki ezzel szemben éppen azt állítja, hogy irgalmas dolog, ha az ember bizonyos események között nem fedezi fel a kapcsolatot, vagyis nem ismeri meg azok természetét, az csodálkozásra késztet. Az emberi elme megismerőképességének a határait tudomásul vesszük, de ritkán üdvözöljük. Milyen szörnyű tudás kényszeríthet valakit egy ilyen állítás megfogalmazására?
A gondolat kerek, mégis tömör megfogalmazása – túl azon, hogy nyugtalanító – egyszerűen szép.
2. Tény és való, hogy hat golyót röpítettem a legjobb barátom fejébe; ám jelen beszámolómmal reményeim szerint mégis be tudom bizonyítani, hogy nem vagyok a gyilkosa. – A dolog a küszöbön (1933)
Nem így szoktak védőbeszédek indulni.
Őszintén kíváncsi lennék rá, hogy a több mint nyolcvan év alatt mennyien akadtak horogra, amint elolvasták ezt a mondatot. Rengeteg kérdés vetődik fel az olvasóban és ez feszültséget generál (a 4. pontban említett mondathoz hasonlóan). Egy egész tárat lőtt a narrátor a legjobb barátja fejébe. Miért lőtte le a legjobb barátját? Miért volt szükség a tár kiürítésére? És a legfontosabb: mindezek után hogyhogy nem gyilkos?
Szép a mondat szimmetriája is: az élén az egyenes beismerése a lövések leadásának, a végén annak tagadása, hogy a beszélő lenne a gyilkos. Nagyon erős, tele feszültséggel, amit zseniálisan ki is használ a novella.
Aki elolvassa a mondatot, így szól magában: „Ám legyen, gyerünk, próbáld meg bebizonyítani.” Már horogra is akadt.
1. Ha az utazó Közép-Massachusetts északi csücskében a rossz utat választja az Aylesbury Pike kereszteződésnél, valamivel Dean’s Cornersen túl elhagyatott és különös vidékre ér. – Rémület Dunwichben (1928)
Személyes kedvencem. Elsőre körülményesnek tűnhet a helynevekkel, mégis van benne valami pimaszul zseniális. Egyrészt azért, mert az „elhagyatott és különös vidék” megteremti a novella atmoszféráját rögtön az első mondatban baljós sugalmazásával. Másrészt a „ha az utazó (…) a rossz utat választja” mondatrész indirekt közlése miatt, ami azt állítja, hogy nincs olyan normális ember, aki önszántából, okkal menne Dunwichbe. Az csak a véletlen, egy rossz irányba bevett kanyar, műve lehet. Végigolvasva a novellát, ez nem is lehet kérdés.
Ha szerintetek lemaradt valami, ami nagyon az első ötbe kívánkozna, esetleg egészen más ötös listát állítanátok össze, osszátok meg velünk kommentben!
