On Sai Apa, randizhatok egy lovaggal? című regénye a magyar young adult irodalom csoportjába tartozik. A regény a tipikus YA narratívák szerint épül fel: fiatal, meg nem értett lány, aki nem találja a helyét, a családjával – jelen esetben apjával – nem jön ki jól, majd hirtelen rátalál a szerelem a legelnagyoltabb, a legszürkébb, a “legek” ifjú titánjával. A sablonok ellenére a regény nem unalmas, és nem válik kliséhalmazzá, hiszen több olyan izgalmas ötletet tartalmaz, amelyek a sematikus narratívát újszerűvé teszik.
A regény szépen tematizálja a célkorosztályt foglalkoztató problémákat. A főszereplő, Mia Anne tudós édesapjával, Amonnal Budapestre érkezik az apa új kutatói munkája miatt. A költözésekből fakad, hogy a lány nehezen illeszkedik be az új közösségekbe, ami új osztályával kapcsolatban is megjelenik, bár nem ez válik a fő problémává. A szülő-gyerek viszony, a kettőjük közötti kommunikációs hiba a regény egyik legfontosabb megoldandó konfliktusa, amelyet egyértelműen rajzol meg az érzelmektől szélsőségesen mentes apafigura személyében. Amon racionális tudós, aki érzéketlenül tekint lányára, valamint autóbalesetben elhunyt barátnőjére, és csak a tudomány és a felfedezések mozgatják. A világot fenyegető veszély legyőzése során Mia Anne és Amon közelebb kerülnek egymáshoz, sikerül megérteniük egymást, de a regény végén mégsem veszítik el teljesen személyiségüket, karakterhűek maradnak. A következetes karaktervezetés csak kis időre szorul a háttérbe, amikor is Amon, hogy Mia Anne lehessen a hős megmentő, nem kapcsolja össze a nyomokat. Ez a narratív megoldás főként a YA irodalmi konvenciókból fakad, ami a fiatal lány szülőről való leválását, illetve az önálló problémamegoldó képességét hangsúlyozza, amely a YA irodalom célkorosztálya számára is fennálló, mindennapi probléma.
A történet szerint egyre több ember kerül át egy kollektív álomvilágba, amely egy mágikus, kvázi feudális korban játszódik. Mia Anne is átsodródik ebbe a világba, és itt talál szerelemre az ifjú lovaggal, Kószával. A lovag a regény egyik legüresebb karaktere, nem sok mindent tudunk meg róla szerénységén, lábfetisizmusán, bátorságán, jóságán, kedvességén, hősiességén kívül. És valljuk be, ezek nem igazán árnyalják a hőst, ehelyett az említett tulajdonságok valójában az eszményi lovag képét festik meg az olvasó előtt. Sem személye, sem motivációi nem tartogatnak újdonságot, éppen ezért a regény legelnagyoltabb és talán legunalmasabb karaktere; inkább skicc, sablon, és a befogadónak kell feltöltenie a karakterépítés hézagait. A regény cselekvőképes, erős karakterei a főszereplő páros javára háttérbe szorulnak az éles helyzetekben. Ez a történetalakítás is a young adult irodalom sajátja, hiszen az olvasó (főként tini lányok) azonosulását fokozza az elnagyolt karakterek megalkotásával és cselekvőképessé tételükkel. Emiatt akad egy-két olyan helyzet a regényben, ami hiteltelenné válik.
Ez nem jelenti azt, hogy On Sai nem tud karaktereket írni. Épp ellenkezőleg. Nagyon érdekes és sokrétű szereplőket ír meg, akikben rengeteg lehetőség munkál. Aranyföld (az álomvilág) lakói esetén láthatjuk, hogy a társadalmi konvenciók milyen szinten meghatározzák a lehetőségeiket és viselkedésüket mágusként, lovagként vagy akár egy lovagok számára fenntartott bordély tulajdonosaként.
A Magyarországra költöző amerikai szereplőkkel szemben kezdetben szkeptikus voltam. Féltem, hogy nem lesz kellő súlya, Magyarország csak díszlet lesz, és idővel meg is feledkezünk erről a helyszínről. Ehelyett a szerző időnként szépen visszacsatol erre a helyzetre a nyelvi különbség, az ételek, a lakás elrendezése vagy akár a Mondocon által. A külső szempontok érvényesítésével pedig sikerül rámutatnia, hogy a számunkra megszokott, hétköznapi dolgok más kultúrákban egészen másként működnek.
A regény young adult történetként teljes mértékben megállja a helyét, szórakoztató, érdekes, de mégis sok izgalmas kérdés válik másodlagossá a szerelmi történethez képest. Aranyföld a mágia otthona, míg a történet másik helyszíne, a mi világunk a tudomány által könnyíti meg az életet. A két életvitel közötti különbség többször is tematizálódik. Amikor a szereplők a saját világukból a másikba lépnek ár, akkor a számukra ismeretlen hely fejletlenebbnek tűnik, mert a hiányzó tudományt/mágiát a másik, vagyis egy “primitívebb” dolog kompenzálja. Az a szintézis, amelyet a regény végén létrehoznak a szereplők, szinte egyenrangúvá teszi őket, hiszen ugyanannak – az életet könnyítő eszköznek – a realizációi; összefonódásuk során pedig nem bonthatók szét, hiszen a tudomány, amennyiben nem értjük, szintén mágiaként hat. A kettő közti különbség és preferencia apróbb megnyilatkozásokban előkerül, viszont inkább a világok közti különbséget árnyalják, és nem egymáshoz való viszonyuk válik hangsúlyossá.
Azt hiszem, a dió ritkán értelmeződik újra ennyire innovatívan, mint On Sai regényében. Talán ezért az elgondolásért tudtam megkedvelni a regényt – a mágia és technika kérdésének ilyen mértékű kidolgozottsága és a mellékszereplőinek szerethetősége mellett. A dió viszonylag hamar a regény látóterébe kerül. Először csak valami furcsaságnak tűnt, de olvasás közben elraktároztam, és kíváncsi voltam, miért lesz fontos. A regényt fantasyként nevezik meg, de a krimi címke sem állna távol tőle, hiszen nyomoznak a szereplők, és nyomoz az olvasó is. A történet rejtélye rendkívül aprólékosan bomlik ki, az információk nagyon jó ritmusban vannak szétszórva a regényben, mindig a kellő helyen, mindig csak annyi, amennyi éppen szükséges.
Talán még a science fantasy alműfajával szemben is megengedő lennék a regénnyel kapcsolatban, hiszen a mi világunkban játszódó epizódokban egy interdiszciplináris kutatócsoporttal találkozhatunk, akik próbálják megfejteni, hogy miért lépnek be az emberek a kollektív álomvilágba, és milyen szabályok mentén működik a világ. A tudósok (nyelvész, geográfus, irodalmár, agykutató, írók, stb.) a mi világunk szabályai szerint próbálják meghatározni Aranyföld földrajzi helyzetét, éghajlatait, nyelvét és mindent, amit csak az álmodók által megtudnak a világról.
A fő konfliktus szerint egy istenség fenyegeti a világot, aki az emberek hitéből nyeri az erőt. Mivel az istenek tisztelete a háttérbe szorult a korábbi korokhoz képest, így végül ez a lény színészkedésre kényszerül: egy idegen, űrből érkező elnyomónak adja ki magát az emberek előtt a médiában, hogy a hitükből, félelmükből táplálkozzon. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a legyőzéséhez is éppen ez fog vezetni. A popkultúra egyes elemeiből válogatják össze hőseink azt az anyagot, amit a technika és a mágia segítségével életre hívnak az emberek attitűdjének manipulálására. Ebben egy fontos kritikai gesztust figyelhetünk meg, amely a kultúrkritikában már jól ismert, mi szerint napjaink „istenei” a sztárok, a celebek.
Nemcsak az isten és a hírességek közti párhuzamban fedezhetünk fel popkulturális referenciát, hiszen a regény egészét áthatják. A fiktívnek tűnő álomvilág is ezeket az asszociációkat teremti meg a szereplőkben, de a Mondocon által animékre, zenekarokra, híres filmekre is ráismerhetünk, amelyek az olvasóban a mi világunkhoz való kötődést, a közös tudást teremtik meg. Néhány könyvre is utal, amelyek viszont csak egy bizonyos – a könyvet is olvasó – szűk réteg számára lesznek ismerősek, hiszen nagyobb részben ezek a KMK Vörös pöttyös sorozatában jelentek meg, ami így egy okosan elrejtett, saját kiadót reklámozó marketingfogásként hat (amely egyúttal egyfajta obskurus közösségépítés is, ahol csak a beavatottak ismerhetnek minden rejtett refereciát). Mivel több, más popkulturális terméket is játékba hoz a szerző, így nem válnak teljesen öncélúvá, sőt egy-egy ilyen regény pont olyan szituációban kerül elő, amelyek hasonló témából merítenek, mint On Sai regénye.
Az Apa, randizhatok egy lovaggal? egy kifejezetten jó young adult regény, hiszen képes a YA narratívához olyan elemeket adni, amelyek nemcsak a kamaszkor problémáira reflektálnak, hanem akár az idősebbek számára is érdekes kérdéseket vethetnek fel. Éppen azért, mert ki tud lépni a csak a felnőtté válást taglaló tiniregények közül, kiemelkedik a(z általam eddig olvasott) legtöbb young adult történet közül, a krimi elemek beépítésével pedig képes a már ismert narratívát izgalmassá tenni.
