London Book Fair (Beszámoló)

Jelenlegi hely

Szerző pilleremi On the

 

London Book FairIdén sikerült kijutnom a London Book Fair-re - ebben sokat segít, ha az ember egy londoni kiadónál dolgozik, főleg, ha az iroda ráadásul a helyszíntől öt perc sétára van. Gyönyörű dolog, amikor munkaidőben elengednek, hogy lesétáljak a Kensington Olympiára könyveket böngészni. Na, de hogy is néz ki London egyik legnagyobb könyves rendezvénye?

Aki járt már a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, azt nem lepi meg a látvány, de a méretek annál inkább. Az Olympia egy hatalmas konferencia központ, ami, mint utólag kiderült, két emeleten összesen hét termet foglal magában és ezek együtt közel 45 000 négyzetmétert fednek le. Belépéskor még nem érezni, mekkora területről van szó, ám amikor az ember nekiindul és csarnokról csarnokra jár, egyre inkább elfogja a gyanú, hogy a könyvkiállításnak igazából csak eleje van, vége nincs.

 

 

Azt mondom, könyvkiállítás, mert ez bizony nem egészen könyvfesztivál. Nagy fájdalmamra nem lehetett például könyvet venni. Ez a rendezvény a szakmabelieknek szól, hivatalos meetingek lebonyolítása, szerződéskötés és új üzleti kapcsolatok létrehozása a fő cél. Ennek megfelelően a kis és nagy kiadók mutatós és érdekes standokat építenek, ahol kiállíthatnak egy átgondolt válogatást az általuk kiadott kötetekből, ám mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ettől függetlenül minden könyvrajongó élvezni fogja az eseményt, hiszen rengeteg a látnivaló. Kezdve a futurisztikus standoktól:

A világhíres kiadók nyüzsgő mobil-irodáján át:

A gyerekkönyv részleg színes forgatagáig:

Utóbbi helyen sokáig elidőztem persze, hiszen ki ne élvezné a sétát a sárgaköves úton és az elvarázsolt erdőben. Elszórva, kisebb csoportokban előadásokat is lehetett hallgatni - többek között itt tartották az idei gyerek média konferenciát. A megfáradt vendégeket úton-útfélen kávé és ülőhelyek várták, amelyek stílusosan passzoltak az adott helyszín hangulatához. A gyerekirodalmi részlegre így került varázsbár és óriáscipők:

Az egyetemi kiadók mellé viszont például tipikus londoni teraszos kávézót helyeztek el:

Aki pedig a sok séta és a nehéz táska miatt hátfájással küzdött, annak csak egy zöld pólót kellett keresnie a tömegben és máris kapott egy gyors, vészhelyzeti masszázst:

Felfrissülve ismét belevetettem magam a forgatagba. Külön kiemelendő, hogy milyen sok helyről érkeztek kiadók és szakmabeliek - több, mint hatvan ország képviseltette magát. Minden évben kiválasztanak egy piacot, amely kiemelt figyelmet kap, ez idén Lengyelország volt.

Ez azt jelenti, hogy az ország kiadói, illetve a Nagy-Britanniában működő, lengyel érdekeltségű kiadók külön termet kapnak, ahol a szokásos üzleti megbeszélések mellett kulturális programokon is részt lehet venni. Emellett a rendezvény mindegyik napján kiemelt szerepet kap egy író munkássága, az egyik nap pedig egy lengyel alkotóé, Olga Tokarczuké volt, aki generációjának egyik legsikeresebb írója - a könyv, amivel berobbant a köztudatba, magyarul is olvasható, Őskor és más idők címen.

A London Book Fair 2004-es megalakulása óta nagy hangsúlyt fektet a nyitottságra és a nemzetközi kapcsolatok ápolására. Mivel a szervezés nyilván már sokkal korábban elkezdődött, nehéz lenne bármit beleolvasni a szervezők választásába, ám a körülmények mégis úgy hozták, hogy a tény, hogy egy ekkora kulturális esemény a lengyel irodalmat ünnepli, valahogy jelentőségteljesebbnek érződik, mint máskor. A kétezres évek folyamán Lengyelországból érkezett az Egyesült Királyság európai bevándorlóinak jelentős része, akik azóta például a londoni élet szerves részeivé váltak. A város már több alkalommal kiállt nem brit származású lakosai mellett, ez és az olyan rendezvények, mint a Book Fair, optimizmusra adnak okot nekünk, akik úgy döntöttünk, hogy az otthontól távol próbálunk szerencsét.

Összességében, aki megteheti, egyszer mindenképp látogassa meg a London Book Fair-t, már csak a mérhetetlen mennyiségű, gyönyörűen kiállított könyvért, a kiváló kávéért és a polcok között bujkáló kalózokért.