Az év végére való tekintettel idén arra kértük szerkesztőinket és állandó szerzőinket, hogy kíséreljék meg a lehetetlent, s mondják meg, mely öt könyv volt a számukra legmeghatározóbb ebben az évben. Kollégáink hosszas tépelődés és önmarcangolás után meghozták nehéz döntéseiket, hogy aztán ezekből egy szerkesztőségi toplistát is megpróbáljunk összeállítani. Majd látni fogjátok, természetesen ez sem egyszerű feladat, a dobogóra többen fértek fel végül, mint az előzetes koncepció alapján számítani lehetett.
Mint minden lista, az itt olvashatóak is szubjektívek, korántsem teljesek, lehet vitatkozni, sőt mi annak örülünk, ha bombázni kezdtek levelekkel, kommentekkel és értékes hozzászólásokkal.
Lássuk tehát az összesítéseket.
Próza Nostra TOP*
1.
Orson Scott Card: A holtak szószólója (10p, 2 szavazat)
Moskát Anita: Bábel fiai (10p, 3 szavazat)
2.
China Miéville: Patkánykirály (8p, 3 szavazat)
Ann Leckie: Mellékes igazság (8p, 3 szavazat)
3.
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz (7p, 2 szavazat)
Mark Lawrence: Bolondok hercege (7p, 2 szavazat)
*Értékelés: A helyezettek 1-5 pontot kapnak a listán szereplő helyezésük szerint. A végső helyezéskor pedig figyelembe vettük a szavazatok számát is.
Szerkesztőségi toplista
Ács Balázs (The Imp)
1. Mark Lawrence: Bolondok hercege
2. Tom Perotta: Hátrahagyottak
3. Andi Weir: A marsi
4. Ann Leckie: Mellékes igazság
5. Gyllian Flynn: Sötét helyek
Benkő Marianna
1. Orson Scott Card: A holtak szószólója
2. Ira Levin: Rosemary gyermeke
3. China Miéville: Patkánykirály
4. Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
5. Moskát Anita: Bábel fiai
Fekete I. Alfonz
1. Giambattista Basile: Pentameron
2. Catherynne M. Valente: The Girl Who Fell Beneath Fairyland and Led the Revels There
3. China Miéville: Un Lun Dun
4. Moskát Anita: Bábel fiai
5. Erdős István: Rajkó
Gaborják Ádám (AdamG)
1. Lakatos István: Óraverzum
2. Babiczky Tibor: Magas tenger
3. Scott Westerfeld: Góliát
4. Szabó Tibor Benjámin: EPIC
5. Typex: Rembrandt
Makai Péter Kristóf
1. Ann Leckie: Mellékes igazság
2. China Miéville: Patkánykirály
3. Moskát Anita: Bábel fiai
4. Lauren Beukes: Tündöklő Lányok
5. P. D. James: Az ember gyermeke
Szabó István Zoltán (Steve)
1. William Gibson: A periféria
2. Kolozsi László: A farkas gyomrában
3. Andy Weir: A marsi
4. Mark Lawrence: Bolondok hercege
5. China Miéville: Patkánykirály
Takács Gábor (Acélpatkány)
1. Orson Scott Card: A holtak szószólója
2. Moskát Anita: Bábel fiai
3. Iain M. Banks: Közelkép
4. Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz
5. Ann Leckie: Mellékes igazság
Bábel
A Próza Nostra 2014-es listáján rögtön két önmagában is rendkívül izgalmas könyv került. A műfajban már veteránnak számító Orson Scott Card Végjáték trilógiájának második kötete, A holtak szószólója lassan már harminc éve íródott, s a Nebula-, Hugo- és Locus-díjas könyv idén Körmendi Ágnes új fordításában jelent meg. A fiatal Andrew „Ender” Wiggin szenvedéstörténetét továbbíró opusz kétségtelenül egy igazi klasszikus, így talán nem meglepő, hogy rögtön két kollégánknál is az első helyre repült. Oldalunk rendszeres szerzője, Takács Gábor (Acélpatkány) szerint az antropológiai sci-fin jóval túlmutató, rendhagyó családtörténetet inkább az idegenség és a másság felől érdemes olvasni, amelynek egyik fő tartópillére az élő karakterekben és a mai is különlegesnek számító ötletekben rejlik, s „a boncolgatott fő kérdések, a szereplők közti dráma, a lelki oldala a könyvnek nagyon fontos olvasmánnyá teszik nem csak az SF kedvelőknek – mennyi könyvre is mondják ezt, már semmi ereje nincsen e kijelentésnek –, hanem mindenkinek, aki nyitott a másikra és saját magára, és vágyik egy megrázó, mégis felemelő történetre”. Az egyébként itthon rendkívül mostohán kezelt életmű talán egyszer megtalálja az őt megillető méltó helyet, s nagyon reméljük, az Unio Mistyca Kiadó tényleg végigviszi a projektet, s az év végére befutó Fajirtás című harmadik kötet után valóban megérkezik Children of the Mind című negyedik könyv is.
„Ha találkozik jelenkorunk Budapestje egy alternatív valóság teokratikus berendezkedésű Bábelével, majd kettejük randevújából születik egy gyermek, úgy őt 
mostantól Moskát Anita első regénye, a Bábel fiai személyesíti meg a magyar irodalomban” – vezette fel kritikusunk éves listánk magyar befutójának, Moskát Anita könyvéről szóló írását. Nagy öröm számunkra, hogy az elsők között egy magyar szerzőt is említhetünk, ráadásul nem egy már jól bejáratott névről, hanem egy debütáló tehetségről beszélhetünk. Igen ritka pillanat ez, őszinte elismerés jár ezért. Az Sfmag szerkesztőjeként is ismert, korábban novellistaként bizonyított szerző első regénye, a Bábel fiai pedig a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg. A bibliai történetet újraíró fantasy útját eddig kisebb hibái ellenére sem kevés szakmai siker és olvasói dics övezte, a jelek szerint a szerkesztőségben is igen nagy népszerűségnek örvend. Bátran ajánljuk tehát a könyvet azoknak, akik szeretik a szürke magyar hétköznapok helyett az alternatív univerzumokat és a különleges mitológiai történeteket, a határsértő fantasztikumot, illetve a hatalomért folytatott küzdelmeket, s az olykor kegyetlen jelenetektől sem berzenkedik. Mindezek alapján tehát érdemes lesz követni a fiatal szerző útját, ráadásul a friss hírek szerint a második kötet Horgonyhely címmel már 2015-ben a Könyvhétre megjelenik. Úgy legyen. Mi biztosan nagyon fogjuk várni.
Listán ezüstérmesei között szintén debütkönyveket említhetünk, igaz egészen másképpen. Az urban fantasy nehézfiújának és a politikai megmondóemberének számító China Miéville első könyve, a Patkánykirály előkelő helyezése senkit sem lephet meg igazán, amelyről bőven a magyar megjelenés előtt írtunk Fekete I. Alfonznak köszönhetően (kritikánkat lásd itt), de a fordítás mindenképpen az év különlegességei közé tartozott. A rendre gazdag fantáziával és súlyos történetekkel előálló alkotó későbbi kultikussá váló stílusjegyeit ebben a kötetben fektette le: London mocskos csatornái, groteszk halálesetek, animinzmus és dübörögő drum&bass. Aki pedig már ismeri, bátran ajánlhatjuk az egyéni listákon szintén felbukkanó 2007-es Un Lun Dun című kötetet. A szerző fantáziája kiismerhetetlen, mint a londoni csatornarendszer. Úgy tűnik, Moskát Anita és China Miéville után Ann Leckie Mellékes igazság című könyve volt a legnépszerűbb a Próza Nostra csapatában, legalábbis a szavazatokat tekintve. A szerző első (!) kötete hatalmas kritikai- és közönségsiker mellett az összes rangos SF díjat elnyerte idén, ami mindenképpen főhajtást érdemel. Takács Gábor írásában ugyan egy kicsit óvatosabban bánt a patronokkal a magányos és implantátumokkal 
felturbózott radchai katona, Breq története kapcsán, s a genderkérdések újszerű problémafelvetése mellett sokkal inkább az identitás, valamint hatalom és az egyén viszonyának problematizálását hansúlyozná. De azzal mindenképpen egyetértett, hogy minden sci-fi kedvelő polcán ott a helye. Szerencsére a szerkesztőségben elég nagy a szerelem a műfaj iránt, így akinél pedig akad még bőven hely a polcon, annak érdemes beszereznie a listán található hasonlóan különleges köteteket is. Andy Weir a Goodreads szavazói szerint az év sci-fi könyvének választott A marsi című kötetét (Steve kritikája itt), vagy a sokak által várt William Gibson időutazós A periféria című könyvét, amely némi (idő)csavart is mutat az életműben, amennyiben a mester 15 év után újra visszatért a klasszikus SF-hez.
A harmadik helyen azonban újból egy magyar és külföldi párost köszönthetünk. Lakatos István második kötete, az Óraverzum – Tisztítótűz kétségtelenül az év egyik legjobban várt hazai megjelenése volt. Az eredményt tekintve pedig valóban bátran lehet kijelenteni, hogy az első magyar clockpunk 
regény született meg (egy részletet és egy interjút is találhattok az oldalon). Az Óraverzum ősi, gőzgépekkel, léghajókkal és különös szerzetekkel teli mechanikus naprendszere ugyanakkor jóval több is annál. Lakatos különböző mitológiákat és mitológiai elemeket felhasználva olyan csodálatos fogaskerekek hajtotta univerzumot teremtett, amely egyedülálló a magyar, de alighanem a világirodalomban is. Kevés nemesebb célt tudnánk ugyanakkor elképzelni az irodalomnak. A kritika egyelőre még korhatár-besorolással bajlódik, bár a rendhagyó, hol Mirkó gyermeki, hol a nagynéni felnőtt nézőpontját váltogató narráció kicsit kétségtelenül megtréfálhatja az olvasóit, kissé nehézkessé téve a befogadást (kritikánkat lásd itt). A vérmennyiséget tekintve az altesti humor ellenére is mi inkább idősebbeknek ajánlanánk. Annál nagyobb élményt nyújthat azonban a kalandokban és űrháborúban, a fantáziavilágban és az apró részletekben való elmerülés. A képregényrajzoló szerző szerint csak a harmadik könyv után tudná magát írónak nevezni, mi azért bátran megszavazzuk neki előre ezt a rangot. A folytatásokért már el is indítottuk a visszaszámlálót.
Idén dobogós helyezést ért még el Mark Lawrence új trilógiájának nyitókötete, a Bolondok hercege, amelyről egy kritika mellett élőben is beszélgettünk a budapesti lapbemutatón. A széthullott birodalom párhuzamos trilógiájának nyitókötete számos hasonlóságot mutat az előző szériával, így a rajongók biztosan otthonosan mozognak majd ebben a világban is (az összekacsintásokról nem is beszélve). A könyv főszereplői az önző, felszínes, kisszerű, gyáva és nőfaló Jalan herceg – aki egy igazi antihős, s aligha fogja valaha Boris Vallejo megfesteni–, és kéretlen útitársa, Snorri, a viking berzerker, akiket egy nagy erejű varázslat kötött össze. A Bolondok hercege egy sötét humorú északi jégmezőre tett utazás története zombikkal, számolatlan röpködő fejekkel és töménytelen mennyiségű vérrel. Ha valaki e rövid összefoglaló alapján túl hamar nyilvánítana véleményt, felhívnánk a figyelmét a kötet egyéb aspektusaira is. Steve szerint „bármilyen cselekményszálat is kezdjünk el benne felfejteni, a végén mindig egy női karaktert találunk, aki a történéseket elindítja”, így a „fantasy műfaj a gritty fantasyvel belépett a nemi egyenjogúság korszakába, ez pedig új utakat, lehetőségeket, új eszközöket jelent a zsánerben”. A labda tehát játékban van, kíváncsiak vagyunk, merre gurul. Az ennél könnyedebb túrára vágyók viszont Catherynne M. Valente fantasysorozatának második, immáron magyarul is olvasható A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt című darabját és ősi mesevilágát is választhatják.
A listákon végigtekintve meg kell állapítanunk, hogy sajnálatos módon a populáris kultúra egyik vezérmédiumával, a képregény műfajával még mindig elég 
sereghajtók vagyunk. Sad but true. (Ha esetleg valaki szeretne javítani az arányokon, nyugodtan dobjon egy levelet a szerkesztőség címére.) Idén mindössze a holland fenegyerek, a pofátlanul tehetséges Typex Rembrandt című, a németalföldi festő életét rendhagyó módón, tabuk nélkül feldolgozó kötete fért fel. A maga műfajában is unikumnak számító könyv kész vizuális orgia, igazi karneváli hangulattal. A pletykák szerint Typex következő „monográfiája” Hieronymus Bosch-ról készül. Talán nem véletlen. Az idei képregényes izgalmakért kattints inkább ide vagy ide.
Ugyanakkor érdemes szemezgetni a toplistákon, hiszen számos különleges könyvvel találkozhatunk. Mindenképpen kiemelnénk Giambattista Basile Pentameronjának hiánypótló magyar fordítását Király Kinga Júlia jóvoltából. A Pentameron nem más, mint az európai mesekincs első, intézményes gyűjteménye. Összekötő kapocs lehet az Ezeregyéjszaka meséi, a Dekameron és a Grimm mesék között. A fordítóval készített interjúnkból nemcsak az derült ki, mennyire szórakoztató is ez a hatalmas munka, hanem az is, hogy az itt megjelenített népi kultúra egyenesen a különböző társadalmi energiák vákuuma, mondván „az irodalom az a köztes tér, ahol a szalonélet és a piactér egymásba nyílik”. Legyen szó rangról, származásról, másságról vagy idegenségről. Ott a helye tehát a fantasztikum irodalmában, a meserajongóknak pedig kötelező.
A beérkezett javaslatok alapján az is érzékelhető, hogy a kortárs magyar irodalomban is bizonyos tektonikus mozgásokat figyelhetünk meg. Egyre többen és egyre bátrabban fordulnak ugyanis a különböző zsánerek irányába (az ifjúsági könyvek terén Szabó Tibor Benjámin EPIC, Erdős István Rajkó című köteteit említenénk). Különösen igaz ez a krimire és a bűnügyi történetekre. Kondor Vilmos és Baráth Katalin sorozatai után felemelő olvasni Babiczky Tibor A magas tenger lírai hangvételű, neonoir elbeszéléseit. Vagy kiemelhetnénk A farkas gyomrában szociokrimijét, amely az elmúlt évek egyik leggyalázatosabb magyarországi eseménysorát (romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat) is feldolgozza, ezáltal rávilágítva arra, hogy az irodalom miként tud társadalmi kérdéseket is boncolgatni. Ennek a folyamatnak a magunk részéről nagyon örülünk, s csakis biztatni tudjuk a szerzőket. A minél több igényes szöveg megszületésével ugyanis csakis az olvasók gazdagodnak.
Összességében tehát az eredmény annyira változatos lett, hogy a sportszerűség jegyében megőriztük ezt a sokféleséget, remélve, hogy ez sokkal jobban tükrözi majd az oldal szerteágazó gondolkodásmódját, s talán az olvasók számára is teljesebb képet ad. Ennek tulajdonképpen örülhetünk is, hiszen ez azt is bizonyítja, egy igen erős évet tudhatunk magunk mögött a populáris irodalom terén.
Jöhet 2015!
