A Prae folyóirat 2016. évi második számának témája H. R. Giger munkássága. A svájci festőt legtöbben talán A nyolcadik utas: a Halál idegenjének megalkotójaként ismerik. Ha fogalmazhatok így, hogy az én kapcsolatom ennél jóval intimebb Gigerrel – már ha intimnek lehet azt mondani, hogy teremtménye rémálmaim állandó szereplője, tudatalattim formálója. Éppen ezért, már-már mániákusan próbálom megérteni a festő munkásságát, így kísérelve meg tudatom mélyére jutni. Csak remélni tudom, hogy elkötelezettségem a Mester is értékelné – különösen azért, mert ő is saját emlékeinek, tudattalanjának mélyéről vadászta össze azokat a képeket, melyeket festményein feldolgozott.
Biomechanikus rémálmok, az ember és a gép szimbiózisa, magány és egyesülés, utak keresése – ez csak egy kis összefoglaló művészetének témáiról. De hiába a témák univerzalitása, maga a formális, esztétikai megvalósítás volt az, ami igazi egyediségét adta, és amely a mai napig megbotránkoztat bárkit. Nála esszenciális volt a szex, a nemi szervek ábrázolása, a kifordított keresztény szimbolika, és a szépséget se keressük a hagyományos értelmezési keretek között. A Prae ezen számában közölt tanulmányok pedig pont ezen nem hagyományos értelmezési módok közül villantanak fel párat, amelyeket egy-egy mondat, gondolat kiragadásával próbálok érzékeltetni.
Stanislav Grof – H. R. Giger és a huszadik századi Zeitgeist
A cseh pszichiáter tanulmánya volt a legérdekesebb, mivel az egyén prenatális élményeinek vizsgálatát kötötte össze Giger művészetével – azaz kereste, hogy a születés előtti élményeink mely szekvenciája hathatott leginkább a festő művészetére.
„Nincs még egy olyan művész, aki hasonló erővel tudta volna megragadni a modern társadalom gyötrelmeit – az emberi élet feletti hatalmat átvevő féktelen technológiát, a föld ökoszisztémájának öngyilkos pusztítását, az apokaliptikus méreteket öltő erőszakot, a szexuális mértéktelenséget, az embereket nyugtatók és kábítószerek fogyasztásába hajszoló őrült életmódot, az emberek elidegenedését saját testüktől, egymástól és a természettől.”
H. Nagy Péter – Szörnyanya és űrszörnyeteg
A cikk Lady Gaga és Giger művészetének hasonlóságait fejtegeti, avagy a hogyan viszonyulhatunk a bennünk élő gonoszhoz.
„Így lesz tehát a végtelen anyából anyaszörny, aki nem tagadja meg a rossz oldalát sem. Ez Lady Gaga allegóriája arról, hogy el kell fogadnunk a szörnyeteget is, tolerálnunk kell minden olyan formát, amely idegen vagy eddig tabu volt. A szörnyeteget nem asszimilálni kell, hanem elismerni a maga másságában.”
Bartók Imre – Csak egy metafora
A szerző a legtágabb körből vett és legtágabban értelmezett tudományos és köznyelvi fogalmak, kulturális és tudományos szimbólumokhoz kapcsolódó laza asszociációi által kísérli meg értelmezni az Alien-sorozat szimbolikáját a regényeiben megszokott, szó szerint húsba vágó képekkel.
„Homonkuluszok a danaidák ellen. Az LV-426 terraformáló erőműve a húsindákkal körbeölelt zikkurat, gyerekgyár. Minden rotoros jármű előbb-utóbb a földbe csapódik. A pilóták arcát pír borítja, kátrány, vér talán, sav, leomló neuronhidak atomtörmelékei.”
Nemes Z. Márió – A vágygép rémálmai
A tanulmány a test és a tér, legyen az biológiai vagy technológiai, egymáshoz való viszonyát tárja fel a filmben megteremtett „alien” felhasználásával Giger művészetében.
„Élet és technológia lehetséges formái berobbannak, szétszerelődnek, túltöltődnek Giger munkáiban.”
Németh Csilla – H. R. Giger és a tatoo-kultusz
A cikk azt mutatja be, hogyan inspirálta Giger művészete a tetoválásokkal foglalkozó szubkultúrákat.
„A tetoválások egyik elengedhetetlen stílusjegye, hogy viselője saját testének felnyitását, feltárását és kifordítását jelenítteti meg, s a szó szerinti bőrbe vart izmokhoz, inakhoz, éles fémet, mechanikus textúrára emlékeztető matériát, különböző csavarokat, összetételeket implantáltat.”
Remélem, a rövid betekintés alapján mindenkiben az a vélemény alakult ki, hogy a Prae magazin ezen száma teljesítette vállalását. A szerzők Giger művészetének különböző olvasatait ismertették részletesen a pszichológia, a popkultúra különböző ágazatai vagy éppen a művészetfilozófia oldaláról, gondosan illusztrálva. Ugyan ez csak egy vékony szelete a svájci festő munkásságának, de a kiadvány alkalmas arra, hogy felkeltse a figyelmet azokban, akik eddig nem ismerték azt, míg a másik oldal élményanyagát tovább mélyítik.
