Most, hogy már előrendelhető a Black Aether 6. száma, ideje, hogy kicsit felidézzük a korábbi lapszámok tartalmát. Ha még nem olvastad volna az eddig megjelent számokról írott ismertetőnket, most pótolhatod (első szám, második szám).
3. szám
A harmadik szám képregényszerű, szépen kivitelezett címlapfestménye (László Márk munkája) miatt reméltem, hogy folytatódik az első számban megkezdett Rio Negro képregény közlése, erre azonban nem került sor. Az eddigi legvaskosabb szám a főszerkesztő előszavát, tizenkét novellát, Lovecraft Natikána című versének Vacher Ákos-féle fordítását, valamint a From Beyond című film plakátját tartalmazza. A közölt novellák között néhány egészen kiválót is találhatunk, ilyen rögtön az első írás, Farkas Balázs bizarr Embertest című szövege. Kifejezetten jó a magazin felütése ezzel az írással, nagyon meghatározza a lapszám hangulatát.
Bojtor Iván Nagyapám szobrai című novellája formájában, szerkezetében és stílusában is a klasszikus rémtörténeteket idézi meg. A levélbetétek szerepeltetése nem csupán jól ismert irodalmi hagyományokat juttat az eszünkbe, de olyan nosztalgiafaktorral bír, ami kifejezetten hozzáad a rémtörténetek olvasásának élményéhez. Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek a fejében valamiért a horror – a kozmikus horror kifejezetten – és a nosztalgia alakzatai összekapcsolódnak. A novella zseniális illusztrációt is kapott, melyet Vígh Dávid Gr4ss követett el.
Ezt a novellát követi Veres Attila Visszatérés az éjféli iskolába című írása. A szerzőnek azóta már megjelent egy regénye az Agave Kiadó gondozásában (az Odakint sötétebb című regényről írott kritikánkat itt olvashatjátok), a Black Aether harmadik számában szereplő szövege a bemutatkozó írása. “Olyan faluban élek, ahol a nők gyakran szülnek gödörbe.” – kezdődik az írás, mely egy különös mezőgazdasággal és szokásokkal büszkélkedő magyar faluban játszódik, miközben annak lakóival is megismerkedünk. Minden természetfeletti vagy természetellenes dolog, jelenség a legnagyobb természetességgel ábrázolódik a novellában. Mindemellett muszáj megjegyezni, hogy a hétköznapok, a falu lakói és kapcsolataik olyan elevenen és hihetően jelennek meg, hogy akkor is szívesen olvasnék róla, ha semmiféle rettenet nem mutatkozna meg a lapokon.
Molnár Csaba Szentlélek-uradalom című írásának ereje a sajátos narrációban és a hozzá alkotott prózanyelvben rejlik. A címben szereplő hely olyasmi, ahol az emberek bűnei alakot öltenek. Egyszerűségében szép szimbólum, takarékosan elbeszélve.
A harmadik szám novelláit végiglapozva észrevehető, hogy egyre nagyobb mértékben helyezik a szerzők írásaik helyszíneit fikcionális vagy valós magyar terekbe, városokba. Ezt a tendenciát több okból is üdvözlendőnek tartom. Mindenek előtt azért, mert a (kozmikus) horror hazai hagyományainak megteremtésének fontos lépéseként értelmezhető ez a jelenség. A szerzők már nem érzik hiteltelennek, ha kimozdulnak a Lovecraft által használt új-angliai közegből. Másodszor pedig azért, mert őszintén szólva kevés unalmasabb van annál, mint amikor a Lovecraft által használt helyeket járjuk be újra és újra egy-egy novellában anélkül, hogy bármi olyat kapnánk a szettingtől, amit még ne láttunk volna HPL-nél. Érthető, hogy a szerzők szeretnének valahogyan kapcsolódni ahhoz a szellemi örökséghez, amit a Remete hagyott az utókorra, de ennek nem az egyetlen módja a szetting minden kritikai mozzanatot nélkülöző átvétele – noha kétség kívül ez a legegyszerűbb.
Ez a tendencia – már itt elárulom – a negyedik számban tovább erősödött.
4. szám
A negyedik lapszámnak a borítója valóban a Black Aether szellemi elődjének tartott Weird Talest juttatta az eszembe. A Vígh Dávid Gr4ss által megálmodott monsztát és a stílust, amivel ezt ábrázolta, nehéz nem ironikus utalásként értelmezni. A 2016. decemberi szám kötése szebben kivitelezett, mint az előzőé volt, talán amiatt is, hogy ez a szám valamivel kevésbé vaskos, mint a harmadik volt. Az előszó mellett nyolc novellát tartalmaz a lap, illetve kapunk három képeslap méretű fekete-fehér illusztrációt HPL-ről, a képek hátulján pedig egy-egy verset a szerzőtől (H. Katalin, Vacher Ákos és Laki Péter fordításában), így ezúttal sem maradunk líra nélkül – reméljük, hogy ezt a jó szokást a jövőben is megtartja a magazin.
Az előző számmal kapcsolatban már említett magyar vonalat erősíti ebben a számban is Farkas Balázs Áttűnés című novellája. A történet végi csavar jól működik, ám a főszereplő egyetemi oktató néhány jól megtervezett, ugyanakkor csupán odavetettnek tűnő mondattal érzékeltetett riasztóan átlagos, nem látványosan, de elhibázott életének ábrázolása jelentette a történetben az igazi horrort. “Az élet ebből állt, csendekből, elpazarolt pillanatokból. Egy meg nem született gyermek emlékéből.” (298.)
Molnár Csaba Az elátkozott utca című rövid írásának középpontjában, a Szentlélek-uradalomhoz hasonlóan, egy fizikai hely áll, mely a történet kibontakozásával szimbolikus hellyé is válik. A bűn és a halál kérdésére adott mitológiai magyarázat ezúttal egy falu háttere előtt elevenedik meg.
Czinkóczi Krisztina Istenek szolgálója című novellájában a lovecrafti mítosz eredetének ötletes magyarázatát adja. Szintén hagyományosabb formában megalkotott írásról van szó, hiszen a novella voltaképpen egy levél szövege.
Talán Bella Katalin Millstone máglyái című hosszabb novellája a legkiemelkedőbb a hangulat szempontjából a magazin írásai közül. Noha a tébolydában játszódó kerettörténet párbeszédei nem a leghitelesebbek (valójában ezzel is lovecrafti utat választott a szerző, hiszen HPL hadilábon állt a párbeszédekkel) és a végső fordulat is jó eséllyel megtippelhető, az elbeszélt eseményeknek, illetve a történet tetőpontjának (a máglyák körül játszódó jelenet) atmoszféráját könnyű kézzel, gyakorlottan hozza létre a szerző – az olvasó legnagyobb örömére és borzongására.
A fenti kiemelés természetesen szubjektív, ezek a szövegek tették rám a legnagyobb hatást a harmadik és a negyedik számban. Kifejezetten jó azt látni, hogy újabb és újabb nevek tűnnek fel a lapban – vagyis a szellemi műhely, amit a BA jelent, aktívan növekszik, és látható hatása van – némelyiket pedig már az első írás után megpróbálja memorizálni az olvasó.
Hamarosan jövünk az ötödik számról írott ismertetőnkkel, de addig ne felejtsétek el előrendelni a hatodik számot.
Neked melyik novella tetszett a legjobban a harmadik és a negyedik számból? Oszd meg véleményed a többiekkel, hagyj kommentet!
