Lakatos István: Óraverzum - Tisztítótűz (szövegrészlet)

Jelenlegi hely

Szerző Próza Nostra On the

ÓraverzumLakatos István Óraverzum - Tisztítótűz című regényének kritikája után most részletet is olvashattok a Magvető már megjelent kiadványából.

Tartalom:

Óraverzum. Ősi, gigászi gépezet, fogaskerekek hajtotta, mechanikus naprendszer.
Mirkó, Seon királyának fia többnyire magányosan múlatja idejét a Fellegvár titkos folyosóin csatangolva. Egyetlen barátja a szórakozott, ám talpraesett nagynénje, Szaffi, aki szabadidejében hihetetlen masinákat bütykölget. A hétköznapok azonban izgalmasabbá válnak, amikor gőzhajók jelennek meg Seon egén. Szerte az Óraverzumból sereglenek a bolygóra, hogy megtekintsék az évszázad látványosságát, a légfelléreknek nevezett óriási lények vonulását. A betegeskedő Mirkót a felfordulás elől nagynénje egy szedett-vedett komédiás társulat rozzant hajóján a Holdra küldi, a nagyapjához - csakhogy a bolygót mozgató szerkezettel valami nincs rendjén, így könnyen lehet, hogy ami izgalmas kalandnak indult, lidércnyomássá változhat.

Szövegrészlet:

– Végre kezdődnek a kalandok! – ujjongott Mirkó. – Már ideje volt!

– Ne légy türelmetlen – korholta Szaffi néni. – Hátha nem is lesznek olyan vidámak azok a kalandok. Pakoltál magadnak elég fuszeklit?

Mirkó a szemeit forgatta. Nem szerette, amikor Szaffi néni házsártos szülőt játszott, ami különben is pocsékul ment neki.

– Persze – felelte gyorsan, hogy elejét vegye az újabb kérdéseknek, és a végén még kiderüljön, hogy a fogpasztát otthon felejtette.

– Pompás! – nyugtázta Szaffi néni.

Mirkó kíváncsi lett volna, hogy nagynénje vajon mit hagyott otthon. Ahogy ismerte, valami nélkülözhetetlent egészen biztosan.

Rajtuk kívül még Jeromos úr ült a siklóban. Úgy festett fekete felöltőjében, mintha egyenesen a szekrényből emelte volna ki magát, a frissen mosott és vasalt, jószagú ruhák közül. Keménykalapját az ölébe helyezte, és Mirkó megfigyelte, hogy míg lefelé ereszkedtek, mindvégig gyűrögette. Nyugtalannak tűnt, ami nem volt jellemző Jeromos úrra, legalábbis soha nem engedte meg magának, hogy látszódjék rajta.

Meglepetésszerű volt az indulásuk. Szaffi néni még délelőtt elmesélte az egészet. A jövevények táborában járt, mert valami perpatvar tört ki Petar lovagjai és néhány újonnan érkezett sigimeri közt. Az aprónép légből kapott indokkal előszedet egy ágyút, és belelőtt a lovagok táborába. Szaffi néninek be kellett vetni piszkos kis trükkjeit, hogy lecsillapítsa a kedélyeket, végül a felek morogva megígérték, hogy amíg a Seonon tartózkodnak, nem lövöldöznek, de még csak sörösüveggel sem dobják meg a másikat. Aztán, ha elhagyták a bolygót, odafent a légben már kedvükre ágyúzhatják egymást. Ez a megoldás mindenkinek tetszett, így Szaffi néni elégedetten hagyhatta ott a tábort.

– Borzalom, ami odalent van – jegyezte meg. – Amíg nem voltam itthon, rengetegen érkeztek, és nem nagyon bírnak magukkal.

– Aggódnunk kellene? – érdeklődött Jeromos úr. Ő is épp Mirkó szobájában tartózkodott, amikor Szaffi néni beszámolt a helyzetről.

– Nem. A messziről jött uraságok kordában tudják tartani a népüket. Csak kissé eluralkodott odalent a jókedv.

– Ó – mondta Jeromos úr fejcsóválva.

Ezután Szaffi néni elmesélte a hirtelen indulásuk okát. Amikor a gőzkocsival pöfögött vissza a várba, véletlenül találkozott Kökényessy Talabérral. A derék úriember egy roggyant kalappal a fején, meztelenül, ám annál peckesebben sétált a táborból kifelé vezető úton. Egész testét zúzódások borították, és az ülepéből érthetetlen módon egy bakancs állt ki.

– Csókolom a kis kacsóját a kisasszonykának! – emelte meg kalapját, majd illendően bemutatkozott. Amikor Szaffi néni szóvá tette meztelenségét, a következő magyarázatot adta:

– Tudja, kisasszonyka, nem csupán kellemes, de meglehetősen egészséges is olykor kiszellőztetni a nemesebb tagokat.

– De miért nem takarja el legalább a kalapjával? – értetlenkedett Szaffi néni. Kökényessy Talabér nem volt szép ember.

– Egy igazi úriember kalapjának a fején a helye – hangzott a komoly, megfontolt válasz.

Szaffi néni a bakancs felől már nem is kérdezte.

Lépésben pöfögött Kökényessy Talabér mellett.

– Kissé modortalan viselkedés, hogy nem invitálta be a kocsiba, kisasszony – jegyezte meg Jeromos úr, miközben éppen egy megfelelő bőröndöt keresett Mirkónak.

– Ami azt illeti… kifejezetten tahó viselkedés – vont vállat Szaffi néni. – De nem akartam, hogy az úriember össze… tagozza az ülést.

Jeromos úr bólintott. Mirkó nem értette, miért. Megkérdezte, de senki sem válaszolt. Hát persze, ez is olyan „majd ha nagyobb leszel, megérted” dolog, olyan, mint amikor azt látta, hogy az egyik legény egy mosólánnyal elbújt a rekettyésben és mindketten nyögdécseltek, ahogy az árnyékszéken szokás.

Nem értette, miért jó az bárkinek, hogy együtt kakil valakivel, így megkérdezte Szaffi nénit.

– Majd ha nagyobb leszel, megérted – mondta, és ugyanúgy mosolygott.

Dehogy akarta ő megérteni! Ismét egy ok, amiért nem akart felnőni. A felnőttek egész egyszerűen nem normálisak.

Szaffi néni folytatta a beszámolóját.

Amikor a sérülések felől érdeklődött, a derék úriember elmesélte, hogy szerencsétlenségére martalóc külsejű idegenekkel kártyázott, akik, mint mondotta, nem értékelték az ő egyedi, kifinomult játékstílusát. Mint kiderült, nem csupán a külsejük, hanem az életviláguk is meglehetősen martalóc jellemre vall. Alaposan helybenhagyták ugyanis, és elvették tőle az összes pénzét. Nem csupán azt, amit tőlük nyert, hanem kevéske magántőkéjét is, ami – ahogy mondotta – alapjaiban rengetheti meg tehetséges társulatának boldogulását.

Kökényessy Talabér ugyanis egy vándorcirkusz felelősségteljes direktora volt. Azaz csak most voltak vándorcirkusz, egyébként Bor Harbor népét szokták szórakoztatni.

– És micsoda társulat ez, kérem szépen! Van egy kecskénk is!

Szaffi néni nem értette, mi ebben olyan különleges. De Mirkó sem.

Kökényessy Talabér pillanatok alatt a bizalmába avatta Szaffi nénit, és hamarosan szóba kerültek a légfellérek, továbbá, hogy a kisasszony a napokban a Holdra kíván utazni, de egyelőre még nem tudja, mivel.

– Micsoda nagyszerű találkozás! – rikkantott akkor fel Kökényessy Talabér. – Történetesen tudomásom van egy rendkívül megbízható léghajóról, amely véletlenül szerény személyem birtokában van. Némi ellenszolgáltatásért cserébe kegyedet és mélyen tisztelt kompániáját szíves örömest elfuvarozom a Holdra.