A Jessie Lamb testamentuma okos könyv. Nem kockáztat, nem vállal túl sokat, pontosan tartja magát ahhoz, amit eltervezett: egy kamaszlány gondolatait mutatja be, azok alakulását, változását egy napjainkban már jelen levő problémáktól övezett, alternatív közeljövőben, melyet a biológiai terrorizmus egy kíméletlen vírusa forgat fel. Jessie Lamb választ keres a világban kialakult helyzetre. Különféle választási lehetőségekkel találkozik, ezek próbáját követhetjük nyomon fejezetről fejezetre, valamint azt a lélektani folyamatot, amelyen végighaladva a fiatal lány egy legalább annyira vitatható döntésre jut, amennyire annak tűnt bármelyik barátai által kínált, ám végül mégsem vállalt lehetőség. Választásával Jessie létrehoz egy olyan morális teret, mely nem csak magába foglalja e korábbi nézőpontokat, hanem a sajátjával együtt megítélésre kínálja őket az olvasók számára.
A történet két szálon fut, fejezetekre és a közöttük megjelenő „közjátékokra” tagolódik. Ez utóbbiak a jelen eseményeit követik, és megteremtik a testamentum megírásának apropóját, a fejezetek pedig retrospektívek, a jelen helyzethez vezető történéseket veszik sorra. Idővel a két szál találkozik. A történetben felmerülő különféle nézeteket főképp a fiatalok képviselik, akik a sorsuknál fogva más és más ideológiát tartanak vonzónak, és válnak ezek szószólóivá. A barátok, ismerősök, rokonok, mind egy-egy megközelítést tárnak Jessie elé. Megjelenítésüknél Rogers ciklikus szerkezetet használ: a felmerülő társadalmi, politikai vagy környezetvédelmi probléma megoldására csaknem minden alkalommal valamilyen ideológia érkezik válaszként. Rövid úton bebizonyosodik róluk, hogy Jessie nem tud velük azonosulni, nincs igazán kapaszkodója egyik esetben sem, inkább szemlélője marad azoknak az elképzeléseknek, amelyek a körülötte levőkre hatással vannak. Így többnyire magányosnak és tehetetlennek érzi magát. Szeretne többet tenni, kilépni aktuális helyzetéből. Első megoldásként a tinédzser lány a barátait követi: egy zöld ifjúsági mozgalom létrehozásában és aktivitásában vesz részt. Egészen addig a csoport tökéletesen illeszkedő eleme, mígnem felismeri, hogy az eleinte még idealista törekvések nagyon könnyen egyéni célok és a hatalomszerzés szolgálatába állíthatók. A szövegben az aktivitást, ellenállást igénylő, némiképp agresszívabb nézetek képviselői a fiatalok lesznek, például a környezetvédelmi csoport, vagy a szélsőséges feminista mozgalom tagjai, illetve az állatjogok képviselői és földalatti mozgalmuk. A vallás mint menedék és a homoszexualitás térnyerésének kérdése mintegy háttérgondolatként van jelen és szűrődik be a szövegbe, ellenállást vagy megértést hintve el az olvasóban és a történet szereplőiben egyaránt. Ugyanakkor ezek egyike sem kínál elfogadható, vagy egyáltalán eredményre vezető megoldást a vírus által felforgatott világ kérdéseire.
A bioterrorizmus egy eszközének, egy mesterségesen létrehozott betegségnek az elterjedése áll a szöveg fókuszpontjában. Az AHS (anyai halálozási szindróma) egy világméretű fertőzés, mely csírájában fojtja el az új élet lehetőségét: csupán terhes nőkre hat, minden esetben gyors lefolyású és végzetes kimenetelű. Az anyára nézve mindenképp. A tudománynak köszönhetően esetenként sikerül egy olyan határállapotba ringatni a kismamákat, hogy alvó szépségekként, eleven-holt inkubátorokként képesek legyenek a mesterséges kihordásig megőrizni és táplálni a gyermeküket. Kísérleteik során a tudósok olyan eredményre jutnak, mellyel lehetségessé válik egészséges gyermekek világra segítése (ők már nem lesznek vírushordozók), ám a procedúra többi része változatlan marad. A tudomány mindvégig jelen van, és semleges elemként mintegy belesimul az események hátterébe. Majdnem minden tudományos döntés, eredmény adottnak és elvártnak érződik a történet szereplőinek részéről. Legitimitását az állatvédők kutatóközpontokat megcélzó, de túl komolyan nem vehető partizánakciói is megerősítik, hiszen határainak kikezdésével inkább felhívják a figyelmet masszív jelenlétére a mindennapokban, valamint az emberiség túlélésében játszott szerepére. Az AHS vírus azonban nem csak az őt létrehozó tudomány létjogosultságát alapozza meg, hanem a történet előrehaladásával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy valósággal éket ver a két nem közé, és az alapvető feszültséget egyre jobban kiélezi. A helyzetre adott reakciók pedig bűnbandák létrejöttében, a szervezett bűnözés térnyerésében öltenek alakot, ugyanakkor nők sokaságát készteti elkeseredett döntésük meghozatalára: vállalják az anyasággal járó halált a cselekvés érdekében vagy a kilátástalan jövő előli menekülés miatt. Akárcsak Jessie-nek, nekik is meggyőződésük, hogy ezzel az áldozattal hozzájárulhatnak az emberiség túléléséhez. Erre az átideologizált véleményre is érkezik cáfolat, hiszen a beültetett embriók a születés után (melynek sikeressége teljes mértékben esetleges) morális és jogi problémák, és ezzel együtt parttalan viták sorát vonják magukkal.
Jessie elhatározása mögött az elveszett, a magáért kiállni képtelen, valahova végre tartozni kívánó tinédzser labilis érzelmei működnek. Végre szilárd talajt szeretne érezni a lába alatt a folytonos sodródás, kilátástalanság helyett, menedéket találni, azonosulni valami nagyszerűvel, és támogatást élvezni. Hiába sorakoztatnak fel észérveket vagy próbálnak nyers erőszakkal fellépni, hogy jobb belátásra térítsék, a lány görcsösen kapaszkodik egy reménysugárba, melynek még csak az árával sincs tisztában. Amellett dönt, hogy maga is az alvó szépségek közé lép. Ez az ő megfontoltnak tűnő, ám mégiscsak szélsőséges válasza egy szélsőséges helyzetre, és teszi ezt olyan lelkesedéssel és elszántsággal, amelyre csak egy tinédzser képes minden jóhiszeműségével és idealizmusával. Rogers nyitva hagyja a kérdést, hogy Jessie egy végtelenül önző, vagy épp ellenkezőleg, egy önzetlen és nagylelkű tettre szánta el magát. Az olvasó pedig újra és újra számba veheti, mérlegelheti a történteket, érvelhet, át- és újragondolhat. Reflektálásra készteti, és biztosan jó ideig magával hordja majd Jessie Lamb gondolatait. A történet végéhez egyre közelebb jutva a két szál egy performatív zárásban találkozik és forr egybe: Jessie magzatának szóló üzenetének, magának a történetnek nyilvánosságra kerülésének ára élete legnagyobb áldozata lesz.
Jane Rogers a mai vélemények és reakciók sava-borsát gyúrja egybe, és nagyon is aktuális témákkal foglalkozik. A világunkban jelen levő, ám olykor csupán háttérzajnak tűnő problémákra hívja fel a figyelmet, és esetenként igencsak erős tükröt tart elénk. A fiatalokban tomboló tehetetlenség érzés, idealizmus és tenni akarás, a szélsőséges helyzetek és az ezekre adott válaszok, a rossz, vagy a meg nem hozott döntések nyomán keletkező elkeseredettség megidézése megfelelő eszköznek bizonyul a kezében. A Jessie Lamb testamentumát olvasva fokozatosan kirajzolódik egy negatív kép, az emberek közötti széthúzás metaforája: az erőszak, az arra való hajlam, illetve törekvés, mely végig ott feszül egy (vagy: a) rendszerbe oltva, és elég mindössze annak felszíni sérülése, kikezdése, hogy pillanatok alatt darabjaira hulljon mindaz, ami valaha összefogta. Az egyetlen túlélője és kíváncsi szemlélője a helyzetek sorozatának, ami mindig ott van, hogy átlendítsen a holtponton, vagy éppen felkaroljon; életcélt adjon, vagy elvegyen; meghatározzon, vagy örökre elfedjen, hogy aztán valami teljesen újat teremtsen, vagy csupán egy korszakot befolyásoljon: nem más, mint a szenvtelen tudomány.
Kanizsai Ági
