Tolkien neve egyenlővé vált Középföldével. De mi más volt emellett a hobbitok atyja? Professzor, filológus, író, férj és apa. A Karácsonyi levelekben Tolkien utóbbi oldalát látjuk, hiszen gyermekeinek karácsonyra írott-rajzolt leveleinek gyűjteménye a rövidke kötet, mely az 1920 és 1942 közt írt küldeményekből nyújt válogatást az olvasók számára.
A koncepció és az üdvözlőlapok mögötti indíttatás rendkívül egyszerű. Tolkien Karácsony apó bőrébe bújva mesél minden évben a gyerekeknek az Északi-sarkon történt kalandokról, valamint a küldemények által jelzi, hogy milyen ajándékok érkeztek karácsonyra. De hogy mi(k) tesz(ik) igazán különlegessé a kötetet? Elsősorban az, hogy fakszimile kiadás, vagyis a magyar fordítás mellett olvashatóak a levelek az eredeti kéziratban. Másodszor a gyerekeknek nem csak Karácsony apó küld üzenetet, hanem segítőtársai is, amelyeket különböző írásstílusokkal különít el a szerző. További különlegessége, hogy a levelek szinte mindig tartalmaznak egy, vagy akár több rajzot is, amelyekkel az elmesélt cselekmények elevenednek meg (sőt, olykor Karácsony apó médiumba vált, és a közelgő ünnepséget is lerajzolja).
Tolkien végtelen fantáziája jelenik meg már a borítékok esetén is (a kötetben ezeket is szemügyre veheti az olvasó), hiszen még a bélyeg is az Északi-sarkról származik. Az első néhány levél még csak néhány ilyen apróságot tartalmaz, de ahogy haladunk előre az időben egyre nagyobbakká és hosszabbakká válnak a levelek: Középföldéhez hasonlóan a Karácsony apót körülvevő világ is egyre bővül. Először csak Jegesmedve segíti munkájában és okoz évről évre galibát, de idővel csatlakoznak hozzájuk a hógyerekek (hóember, a kertész fiai), valamint Jegesmedve unokaöccsei, illetve Ilbereth, a manó is.
A levelek tartalma szerint a karácsony mindig veszélybe kerül, az ajándékok mindig megsérülnek. Ennek oka vagy Jegesmedve ügyetlenkedése, vagy a koboldokkal vívott néhány éven átívelő tolkieni eposzi küzdelem. Az ilyen típusú balesetek mindig megindokolják, hogy a gyerekek miért nem kapták meg az összes játékot, amit kértek.
A levelekben többször is előfordul, hogy a szociális érzékenységre próbálja irányítani a figyelmet. Nem egyszer olvashatunk arról, hogy sokan éheznek, fáznak vagy esetleg hajléktalanok. A külvilágot rendkívül finom retorikával vezeti be a szövegbe, éppen a kevesebb ajándék indoklásaként. A mindennapi események betörése Karácsony apó világába a második világháború kitörésével válik a leginkább szívszorítóvá:
„Egyre kevesebb gyerek tartja velem a kapcsolatot. Úgy vélem, ez is e miatt a szörnyű háború miatt van, és remélem, ha majd véget ér, minden visszazökken a rendes kerékvágásba, és megint annyi dolgom lesz, hogy nem győzöm majd. De most borzasztó sokan elveszítették a házukat, vagy kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat – úgy tűnik, a fél világ nem ott van, ahol lennie kellene.” (174.)
Az ehhez hasonló megjegyzések után mindig elhagyjuk a külső eseményeket és helyette ismét az északi kalandokra fókuszálhatunk. Maximum egy-egy fél mondat erejéig tér vissza a háborús helyzet, mégpedig párhuzamhúzás céljából: a világháborúval egyszerre Karácsony apó és társai egy nagy csatát vívnak a koboldok ellen. A kalandok kétségkívül oldják az olvasóban a feszültséget, de ezek a levelek a kötet végén találhatóak, ahol már a negyedik, legkisebb Tolkien gyereknek írt levelek vannak. Az utolsó néhány küldemény már egyoldalú, csak Karácsony apó ír, így keserédes sorokkal ér véget a kötet.
A már említett utolsó koboldcsata erősen emlékeztet A hobbit nagy csatajelenetére, ami azért is érdekes, mert a levelekbe beíródik Tolkien ezen műve (a rajzok mellett talán ez az egyik kedvencem részem a kötetben):
„Remélem, a legjobb ajándékokat választottam ki a listákról. A hobbitot akartam küldeni – rengeteg gyerekeknek küldöm, főleg a második kiadást, amely csak néhány napja érkezett meg hozzánk –, de úgy gondoltam, abból biztosan van otthon jó pár darab, ezért inkább az Oxfordi Tündérmese-gyűjtemény újabb kötetét kapjátok.” (140.)
Nem egyszer utaltam arra, hogy a levelek rajzokat is tartalmaznak. A képek stílusa könnyen felismerhető, olyan tolkienos. Ha valaki ismeri a Kürtő úr című (szintén fakszimile) könyvet, vagy A hobbithoz készült elterjedtebb ábrákat, akkor tudja, hogy mire számíthat. Egyszerű letisztult, általában pasztellszínekkel dolgozó, gyönyörű képek.
A Karácsonyi levelek aranyos és kreatív kötet, amelyet nem hatnak át lépten-nyomon nagy ívű gondolatok vagy hatalmas kalandok, mégis kellemes olvasmány lehet az ünnepek előtti hangolódáshoz.
