A konferencia előadóinak és a kerekasztal-résztveőinek rövid bemutatkozásait, valamint az előadások absztraktjait olvashatjátok, előadásuk sorrendjében. A részletes programot és további információkat korábbi bejegyzésünkben olvashattok.
A konferencia előadói
Kovács Rezsuk Dániel
A Szegedi Tudományegyetem esztétika-kiadói ismeretek (BA) és filmtudomány (MA) szakon végzett hallgatója. Alapszakos szakdolgozatában Alejandro Jodorowsky és Jean Giraud (Moebius) képregényekre, illetve filmekre gyakorolt hatását vizsgálta, míg mesterszakon a fő kutatási területe a szuperhős-képregényadaptációkban tetten érhető dekonstrukció volt. Jelenleg grafikusként dolgozik és szabadidejében képregény-kritikákat ír.
Absztrakt: A szuperhős-dekonstrukció eredete és története
A dekonstrukció egyre gyakrabban előforduló kifejezés a különböző publisztictikai és vernakuláris, még pontosabban kritikai sajtóműfajokban, írott és videóesszékben, valamint a rajongói platformokon tetten érhető diszkurzusokban. Ez alól a szuperhős-média sem kivétel, sőt, a műfaj több mint egy évtizede tartó popkulturális hegemóniája csak tovább fokozta a dekonstrukció körül tematizálódó párbeszédet. A jelenség megértése érdekében megvizsgálom a szuperhős műfaj és a dekonstrukció fogalmait, ezek egymással való viszonyát és a dekonstrukció következményeit a műfajra nézve, annak történelmi, társadalmi, gazdasági és politikai kontextusában. Áttekintem a dekonstrukció történetét és megjelenési formáit az angolszász (brit és amerikai) szuperhősképregényeken belül, külön figyelmet szentelve a dekonstrukciós szemléletű mozgalom szempontjából fontos szerzőknek: Howard Chaykin (American Flagg!), Dean Motter (Mister X), Matt Wagner (Grendel), Frank Miller (Daredevil, Batman: The Dark Knight Rises), és Alan Moore (Miracleman, Captain Britain, V for Vendetta, Swamp Thing, Watchmen).
Tóth Zoltán János
1980-ban született Makón. Jelenleg az SZTE Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszékének oktatója. Kutatási területe: műfajkritika, műfajelmélet. Tömegfilmmel, filmkultúrával kapcsolatos írásai tanulmánykötetekben, valamint a Prizma, Metropolis, Filmtett és az Apertúra folyóiratokban kerültek közlésre. 2019-ben jelent meg a Hardcore pornófilm a hálózati kultúra korában című monográfiája a Műút Kiadó gondozásában.
Absztrakt: A posztmillenáris blockbuster
A posztmillenáris blockbuster kultúra egyik sajátossága, hogy bizonyos gyártási kategóriák (pl. szuperhősfilm) intenzitása és jelenléte megsokszorozódik. Az extrém piaci telítettség mellett megfigyelhető, hogy az új típusú, leginkább transzmediális franchisek életciklusa egyre hosszabbá válik, hosszú évtizedeken keresztül is virálisak maradnak. Ilyen környezetben a piaci túlélés feltételeként a műfaji struktúrák revizója és megújulása stratégiai fontosságúvá válik. Az előadás ennek a megújulásnak a dinamikáját vizsgálja a szuperhősfilmek példáján.
Dunai Tamás
A Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének tanársegéde. A médiatudomány és a kritikai kultúrakutatás felől közelít a populáris kultúrához, azon belül is kiemelten a képregényekhez.
Absztrakt: A diverzitás mint üzleti stratégia az amerikai képregénypiacon
A képregény hosszú utat járt be az Egyesült Államokban. Paul Lopes 2009-es Demanding Respect című monográfiájában két korszakra bontotta a comic book történetét, amelyek közt a nyolcvanas években húzta meg a határt: indusztriális korra, amely során az iparszerű gyártás logikája volt a meghatározó, és hőskorra, amelyben az alkotók heroikus küzdelmet folytattak a művészi autonómiáért. Ez a küzdelem sikeresnek bizonyult, így mára beléptünk az amerikai képregény szerzői korába: az alkotók jóval szabadabb keretek között alkothatnak, számos szerzői tulajdonú képregény jelenik meg az Image vagy más kisebb kiadók (Boom! Studios, Dark Horse, IDW stb.) gondozásában. Ezek a képregények már diverzebb közönséget érnek el (nők, etnikai kisebbségek, fiatalok), mint a hetvenes években gyökerező és a nyolcvanas években kibontakozó amerikai képregénypiacon (a direct marketen) megjelenő munkák: a képregények évtizedekig a fehér heteroszexuális férfi rajongókat szolgálták ki, a képregényboltok, ahol az értékesítés zajlott, számukra konstruált szociális terek voltak. A képregénypiac kettéválása képregénybolti és könyvesbolti terjesztésre hozzájárult a nagyobb fokú szerzői autonómia megteremtéséhez: az amerikai képregénypiacon létrejött egy új, szerzői képregényes fősodor, amely a képregénypiac mellett (vagy helyett) a könyvesbolti forgalmazásban is erőteljes jelenléttel bír, így jóval szélesebb közönséget képes elérni. Az Image diverzebb, de elsősorban felnőtteket megcélzó zsánerképregényei, a Scholastic gyermek-, ifjúsági és young adult-képregényei, valamint a Boom! Studios kifejezetten széles portfóliója (a kiadó minden korosztálynak egyaránt kínál szerzői, valamint franchise-képregényeket) átalakították a képregényipart. Mindez oda vezetett, hogy a hagyományos rajongói közönséget kiszolgáló, illetve új közönséget nehezen megszólító DC és Marvel kiadók gyakorlatában is megjelent a diverzitás mint üzleti stratégia.
Maksa Gyula
A Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének docense, a PTE BTK Képregénytudományi Kutatóközpont alapító vezetője. Harmincnál több tanulmánya jelent meg a képregénymédiáról. Vincze Ferenccel közösen szerkeszti a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány Képregénytudomány című könyvsorozatát. Önálló könyvei: Változatok képregényre (Gondolat, Budapest, 2010), Képregények kultúraközi áramlatokban (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2017).
Absztrakt: Kortárs frankofón grafikus regények angol nyelvű fogadtatásáról – populáris geopolitikai nézőpontból
Noha egyáltalán nem minden (európai) előzmény nélküli, a kortárs grafikus regény megjelenését az Amerikai Egyesült Államokhoz szokás kötni, hiszen főként az észak-amerikai graphic novel nyomán szerte a világban elterjedt műfaj(csoport)ról van szó. A gyakran lokális tapasztalatok megjelenítésére és közvetítésére vállalkozó frankofón grafikus regények egy része angolul is jelen van a formálódó globális kulturális térben. Marjane Satrapi (Persepolis) és Riad Sattouf (The Arab of Future) önéletrajzolásai, valamint Guy Delisle expatképregényei (Pyongyang: A Journey in North Korea; Shenzhen: A Travelogue from China; Burma Chronicles; Jerusalem: Chronicles from the Holy City) mellett populáris geopolitikai nézőpontból különösen érdekesnek tűnik Marguerite Abouet és Clément Oubrerie munkája, az Aya of Yop City fogadtatása a nemzetközi angol nyelvű térben, amely posztkoloniális és kritikai földrajzi meglátásokban is bővelkedik.
Bálint Emma
A Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának angol és amerikai irodalmak és kultúrák programján szerzett abszolutóriumot. Jelenleg a disszertációját írja. Doktori kutatásának tárgyát a Piroska és a farkas történetének kortárs adaptációi képezik, melyeket a transzmediális narratológia eszközeivel vizsgál. Tudományos dolgozatait és recenzióit elsősorban angol nyelven publikálja tanulmánykötetekben és folyóiratokban, de magyar nyelven is jelentek meg tanulmányai a Híd folyóiratban és recenziói a TNTeF és az Apertúra Magazin online felületein. Mindemellett számos nemzetközi konferencián vett részt előadóként, több nemzetközi tudományos társaság tagja, valamint az Americana online folyóirat recenziószerkesztője.
Absztrakt: Képregényből videójáték, videójátékból képregény
Az adaptációk világában létezik egy műfaj, amelyet nemcsak az irodalom- és médiakutatók, de a szerzőik sem tartanak különösebben méltónak a tiszteletre és a figyelemre. Ezt bizonyítja az, hogy a novelizációt, mely alatt audiovizuális művek, elsősorban filmek verbális, leginkább regény formájában íródott adaptációit értjük, gyakran álnéven publikálják a szerzőik, ezáltal elkülönítve azokat életművüktől; sőt, az adaptáció különböző formáival foglalkozó korszakalkotó tudományos művek is rendre átsiklanak a jelentőségük, néha még a puszta létezésük felett is. A témával foglalkozó nemrégiben megjelent kötetek — a novelizációkutatás úttörőjének számító Jan Baetens Novelizations: From Film to Novel című, angol nyelvű tanulmánykötete (Ohio State University Press, 2018), valamint Karácsonyi Judit Moziirodalom című, amerikai filmek francia nyelvű novelizációit elemző monográfiája (Americana eBooks, 2020) — népszerűségének ellenére a műfajnak még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy széles körben elismerjék létjogosultságát és értékét.
Jelen prezentáció célja a novelizáció műfajának ismertetése egy rendhagyó példán keresztül. A Bill Willingham által rajzolt és írt Fables képregénysorozatnak 2002 óta több mint 150 száma és számos spinoffja jelent meg, nem csak képregény formájában. A történet a klasszikus tündérmesék szereplőit ülteti át mai világunkba, egyidejűleg kerekebb és összetettebb karakterekké rajzolva őket. Jelen előadás ennek az éktelenül nagy fantasy univerzumnak egy kis szegletét, a videójáték formájában megjelent The Wolf Among Us című spinoffját (2013-2014) és annak képregénybe átültetett adaptációját (2014-2015) elemzi, összehasonlítva a videójáték interaktív és a képregény vizuális-verbális történetmesélési technikáit, valamint feltérképezve a történet és a mesék világa közötti kapcsolódási pontokat.
Babos Orsolya
1992-ben született Budapesten, 2016-ban magyar-történelemtanári diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen. A 2017-es OTDK Populáris irodalom és kultúra szekciójában első helyezést ért el Térpoétikai vizsgálódások a Zónában c. dolgozatával.
Jelenleg a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Kutatása és készülő disszertációja fókuszában a tudományos fantasztikumban megjelenő kataklizma-narratívák állnak. A vizsgált narratívákat egy általa kidolgozott tipológia szerint elemzi és rendszerezi. A Próza Nostra szerkesztőségének tagja, emellett egy miskolci középiskolában tanít.
Absztrakt: Etikai kérdések, szimbolika és világkép a disztópikus képregényekben
A kortárs disztópikus történetek sokszor eltúlzott módon, ugyanakkor találóan tükrözik társadalmunk valamint leginkább XX. századi történelmünk visszásságait. Előadásomban első sorban Warren Ellis Transmetropolitan-ját, az Alan Moore és David Lloyd nevével fémjelzett 1982-es V mint vérbosszút, valamint George Orwell 1984-ének Frederico Carvalhaes Nesti által adaptált képregény-változatát elemzem, ahol szükséges, ott kitérve az adaptáció kérdéskörére, és a filmnek és a képregénynek, mint eltérő médiumoknak a különböző sajátosságaira, lehetőségeire, üzenetformáló hatására is.
Mindhárom műnek erőssége, hogy nem fekete-fehér, egyértelműen jó és rossz, karakterekkel operálnak, hanem kifejezetten komplex, hiteles egyéniségeket ábrázolnak és gyakran vezetik a gyanútlan olvasót a morális szürke zónába, ahol kellemetlen, de kikerülhetetlen kérdések várják azokat, akik beljebb merészkednek ezekbe az első látásra egyáltalán nem vonzó, a képzeletet és a lelket mégis csapdába ejtő világokba. Elemzésemben legfőképpen az etikai problémák megvitatására helyezem a hangsúlyt. Megvizsgálom, hogy a fentebbi művek világaik alapvető hasonlóságán túl mennyire eltérő megküzdési stratégiákat, erkölcsi nézetrendszereket, etikai kódexeket mutatnak be, milyen főszereplővel operálnak és mindez hogyan hat ki a képregények cselekményvezetésére. Amíg az 1984 baloldali totalitárius rendőrállamából nincs kiút, addig a V mint vérbosszú végkicsengése reménykedésre ad okot: a fasiszta, paranoid megfigyelésre épülő rendszer a saját eszközei révén kijátszható, megdönthető. De mindkét diktatúrában igaz az Orwell Állatfarmjából származó mondás: „Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.” Az 1984-ben a feltételezett ellenállás ideológiájáról nem tudunk meg semmit, hiszen még az sem biztos, hogy létezik, sőt, sokkal valószínűbb, hogy csak a párt találta ki a hűtlenné vált párttagok csapdába ejtésére. V még azután is, hogy segítőt nevel ki maga mellé, egy személyben testesíti meg az ellenállást, és bár anarchista nézetei és eszközökben nem válogató céltudatossága meglehetősen vitathatóak, örökérvényű jelképpé válik. Teátrális megnyilvánulásaiban emlékeztet a mainstream szuperhős-képregények hőseire, klasszikus műveltségével és konstruktívan destruktív őrületével mégis kiemelkedik közülük. Winston Smith ugyanakkor minden – egyáltalán nem heroikus – igyekezete ellenére „nemszemély” lesz: eltörlik, soha nem is létezetté nyilvánítják.
Mindkét mű gazdag irodalmi-és popkulturális hátteret illetve utóéletet tudhat magáénak, melyek termékeny diskurzusmezőket hoznak létre a médium-és kultúrakutatás eltérő területei között is. A V mint Vérbosszú példaértékűen ötvözi a populáris valamint a magaskulturális hagyományt és részben a főszereplő identitását övező rejtély, valamint a V. rövidítés enigmája miatt is igen összetett komplexitással bír.
A fentebbiekből is kitűnik, hogy a felsorolt képregények és filmváltozatok sűrű transz– illetve intermediális szőttese komplex, folyton változó jelentésű allegorikus horizontokat nyit, termékeny értelmezési lehetőségekkel, amelyek egymással párhuzamosan is létezhetnek úgy, hogy közben érvényesek és elgondolkodtatóak maradnak.
Füzi Péter
Az SZTE BTK doktorandusza, emellett elkötelezett képregényrajongó, amely területen mindenevő, legalábbis mindenből hajlamos megkóstolni egy-két füzetet. Azokról a képregényekről, amelyeket be is fejez, szinte mániákusan és kínzó részletességgel tud beszélni, szerencsére ez idővel tudományos pontossággá alakul. Alan Moore életműve azóta köti le, mióta tizenévesen olvasta a Watchment, és ez minden újabb művével csak mélyül.
Absztrakt: Alan Moore és a non-lineáris időszemlélet
Alan Moore-t ma már nem kell bemutatni, hiszen az általa írt képregények a műfaj klasszikusaivá váltak, valamint a képregények iránt kevésbé érdeklődő nagyközönség számára is ismert lett, köszönhetően a műveit feldolgozó filmeknek és sorozatoknak.
Előadásomban épp ezért nem Moore életművének általános bemutatására fókuszálok, hanem egy elképzelés, idea alakváltozatait követem végig az életmű hangsúlyosabb darabjaiban. Az időből kiszakadó, azt nem csak lineárisan megtapasztaló szereplő több ponton is visszatér Moore alkotásaiban: az első, nagyobb kiadónál megjelenő műve egy Doctor Who képregény volt, ám most két magnum opusra fókuszálok: a Watchman Doctor Manhattanjére, valamint a From Hell William Gulljára.
A két szereplőt számos más kapocs is összeköti azon kívül, hogy az időre nem egyenes vonalként tekintenek: emberségüktől és az ezzel járó moralitástól a saját történetükben mindketten egyre távolabb kerülnek és inkább a saját, számukra teljesen logikus céljaikat szolgálják. De ez mennyiben függ össze sajátos időszemléletükkel és hogyan fejlődik ez az elképzelés az életműre vetítve? És a nem-lineáris idő hogyan jelenítődik meg a képregény szekvenciális műfajában úgy, hogy a linearitás és a non-linearitás egyszerre tudjon érvényesülni?
A kerekasztal
A kerekasztal-beszélgetés során a képregények film- és sorozatadaptációira fordítunk figyelmet, hiszen – talán könnyen belátható –, hogy a képregényekből ismert szuperhősök filmjei uralják a mozipénztárakat, sőt, a televízióban és az online platformokon is erősödő jelenlétük tapasztalható. A beszélgetés során arra keressük a választ, hogy minek köszönhető az adaptációk térnyerése; milyen sematizmusok és milyen innovációk jellemzik az újabb filmeket, sorozatokat; illetve arra, hogyan kapcsolódnak, milyen viszonyt alakítanak ki az adaptációk a forrásukhoz. A negyedik résztvevő Kovács Rezsuk Dániel, akinek bemutatkozását a cikk elején olvashatjátok.
Pusztai Dániel
2017 óta fordít képregényeket (X-men, Fantasztikus Négyes), 2013 óta a kilencedik.hu állandó szerzője, ahol a Marvel-adaptációkról írott cikksorozata is megjelent, emellett olvashatók kritikái az SFmag oldalán is. Nappal egy fordítóirodának dolgozik lektorként és projektmenedzserként, szabadidejében olvas, túrázik és ír. Szereti a filmeket, a zsáneren innen és túl.
Benkő Marianna
Blogger és bölcsészlelkű jogász. A popkultúrához kamaszkora óta vonzódik, 2008 óta blogol SFF témában, 2010 óta ír különböző internetes portáloknak (SFmag, Ekultura, Próza Nostra). 2021 óta a Próza Nostra főszerkesztője.
Borbíró Aletta
Magyar szakon végzett az SZTE-n, jelenleg ugyanitt az Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója. Kutatási témája a fantasyirodalomra, konkrétan az elmúlt 10 év magyar szövegeinek kultúrkritikai és irodalomelméleti megközelítésére irányul. A Próza Nostra szerzője, szerkesztője, a szegedi Törzsasztal Műhely tagja, a Végtelen határok egyik szervezője. Kritikái, interjúi a Próza Nostra mellett a Tiszatáj oldalán olvashatók a leggyakrabban.
