Nyitásként be kell vallanom, jogász vagyok és sci-fi rajongó. Sajnos, ez egy bonyolult párosítás, mivel nagyon nehéz olyan címeket találni, amik legalább közvetetten foglalkoznának a joggal és a tudományos fantasztikummal egyaránt. Holott, ha belegondoltok, a zsánernek gyakorta témái különböző jövőbeli vagy alternatív államformák, társadalmi berendezkedések, de ezek a legritkább esetben foglalkoznak jogi kérdésekkel. Mintha senkinek sem kellene papírokkal vacakolnia, sőt, büntető bíráskodás sincsen, minden rosszfiú rögtön valami bányába kerül. Ezért kénytelen vagyok a jog helyett más társadalomtudományokat keresni, így került képbe a politológia.
A politikatudománnyal kapcsolatban az egyik legelső egyetemi élményem az volt, ahogy Pokol Béla (jelenlegi alkotmánybíró és YouTube-sztár) a politikát mint funkcionális alrendszert egy egyszerű értékduál mentén úgy fogta meg, hogy a legfontosabb célja és irányító eszméje a kormány/ellenzék kapcsolata. Azaz minden politikus kormányra akar jutni, vagy ha már ellenzékbe került, akkor abból ki akarja hozni a legtöbbet. Persze, később ez árnyalódott, hiszen a politikában ennél jóval több szempont, érdek és személyes preferencia ütközik össze, és alapvető célja mégis csak valami jóra törekvés lenne, még ha ez mostanában nem is annyira egyértelmű.
Tóth Csaba pedig pontosan ezt a sokrétűséget vizsgálja A sci-fi politológiája című könyvében. A politológus 2003 óta tanít az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében, ahol a politika és a science fiction kapcsolatáról tart egyetemi kurzust – és ezt teszi frissen megjelent művében is.
A téma talán legismertebb műveit veszi górcső alá: a Star Wars és a Star Trek univerzumait, a Dűne világát, az Éhezők viadala disztópiáját, legfrissebb megjelenésként pedig a Radch Birodalom politikai berendezkedését Anne Leckie díjnyertes trilógiájában. A konkrét berendezkedések vizsgálatán túl három nagy kérdéskört, a személyes szabadságjogokat, az emberek és idegenek kapcsolatát, valamint a demokráciák és diktatúrák egymáshoz való viszonyát tanulmányozza több mű értékelésével. Válogatása reprezentatív, hiszen új és régi, pozitív és negatív megítélésű berendezkedést egyaránt leír, valamint több ismert univerzumot is megemlít egy-egy lényeges jellemzőjének elemzésével, így nem volt hiányérzetem az olvasást követően.
Ez szükséges is, mivel egy-egy fejezetben pontosan azt láthatjuk, hogy a politika nem feltétlenül az átlagember morálisnak tekinthető gondolatmenete mentén halad; több helyen magam is meglepődtem, mennyire nem tudok egyetérteni bizonyos szereplőkkel. Ennyiben mindenképpen hasonlít a jogra: a törvényeknek is az lenne a szerepük, hogy valami abszolút igazságra, jóra törekedjenek, de ehelyett a társadalmi kapcsolatok, viszonyrendszerek összetettségének köszönhetően mindenképpen relatívvá válnak – egyes csoportok feltétlenül azt fogják érezni, hogy az állami kereteken kívül rekedtek. A politikának is hasonló a kiindulási alapja, azonban túl sok érdek ütközik; a választók jóléte csak egy, néha nem is a leghangsúlyosabb szempont ebben a sokszereplős játszmában.
Ugyanakkor a kötet erénye az is, hogy a mindennapi cinizmusunk ellenére bebizonyítja azt, hogy a politika közel sem haszontalan és káros dolog. Ahogy maga a szerző is rámutat, a science fiction előszeretettel dolgozik diktatúrákkal, az ábrázolt demokráciák pedig a legritkább esetben tökéletesek. A szerző ezzel együtt fontosnak tartja leszögezni, hogy a legnagyobb (relatív) jólétet mégis csak a demokratikusnak tűnő rendszerek hozzák magukkal, hiszen itt van az állampolgárok legnagyobb mozgástere, szabadságjogaikat leginkább itt tartják tiszteletben, talán ebben az esetben a legjelentősebb a részvételük is. Ez pedig csak úgy valósítható meg jelen ismereteink szerint, ha a politikai érdekeket hagyjuk összeütközni és reménykedünk benne, hogy azok képesek közös nevezőre jutni.
A demokráciák és diktatúrák kérdésén túl, ma Magyarországon különösen aktuálisak az idegenekkel és a gazdasággal kapcsolatos fejezetek. A pénz szerepe vagy éppen a robotok megítélése egyre fontosabbá válik a nyugati világban, de ha az idegen fajokat vizsgáljuk, akkor nagyon könnyen a jelenlegi migránshelyzetre asszociálhatunk. Természetesen nem azt mondom, hogy a kötet vagy az ábrázolt univerzumok kínálnának választ ezekre a problémákra, de az összehasonlításuk során a szerző számos olyan kérdést felvet, melyen érdemes elgondolkozni. Ilyen például a robotok és más mesterséges intelligenciák polgárjogi megítélése, de választ keres arra is, hogy lehetséges-e az eltérő fajok, népek konfliktusainak kizárólag politikai szintre történő redukálása a Star Warshoz hasonlóan, ahol gyakorlatilag nincsenek faji alapú konfliktusok (legalábbis a kánonban); illetve arra is, hogyan valósítható meg a teljesen különböző világlátású vagy vallású fajok, népek békés egymás mellett élése.
A könyv ezen túl is egy élvezetes szellemi játék, hiszen az ismert univerzumokat egy kicsit más szempontból is meg tudjuk vizsgálni. Hiába foglalkozom társadalomtudománnyal, mégis a legritkább esetben gondolkodok el egy film vagy regény kapcsán, hogy vajon milyen a politikai rendszere. A morális kérdések során persze sokszor előkerül a diktatórikus rendszerek problematikája, de általában nem vizsgáljuk a konkrét intézményeket. Izgalmas kérdés, hogy a Jedi Tanács vajon csakugyan idegen test-e a Köztársaság rendszerében, mi lehet a szerepe a Csillagflottához hasonló militáns szervezetnek a Föderáció demokratikus felépítésében vagy hogy csakugyan a Battlestar Galactica politikai rendszere a legjobb a sci-fi által felvázolt megoldások közül. A szerző a különböző világokat főleg egymással, ritkábban történelmi példákkal hasonlítja össze, és így működőképességük és hasznosságuk megítéléséhez ad kulcsot.
A sci-fi politológiája összetett kérdések vizsgálatával egy izgalmas utazásra hív bennünket a tudományos fantasztikum eddig talán kevésbé vizsgált területeire. Könnyed, olvasmányos stílusa, aktuális és érdekes problémafelvetései, mély merítése nemcsak a témát már ismerők számára nyújt új ismereteket, hanem azoknak is, akik nem olvastak még hasonlót. Ismerkedésnek és tudásbővítésnek egyaránt jó, bármilyen korosztály haszonnal forgathatja, és egy folytatást is el tudnék képzelni új témákkal, új univerzumokkal, esetleg a kevésbé ismert, nem angolszász területekről.
