Sajnos a magyar könyvpiac rettentően kicsi ahhoz, hogy elbírjon színvonalas, illusztrált zsánerköteteket. Néha-néha felbukkannak ilyen, igazi kuriózumnak számító könyvek - gondoljunk csak Simon Stålenhag két kötetére vagy az olyan kiadványokra, amelyek egy ismertebb műhöz kapcsolódnak, mint A hobbit művészete. Éppen ezért keltett feltűnést a bejelentés, hogy a Cser Kiadónál megjelenik H. G. Wells klasszikus sci-fi horrorjának, a Doktor Moreau szigetének illusztrált, keménykötéses kiadása, amit a grafikus, Németh Gyula Alfabéta-díjas képregényalkotó már hosszú ideje tervezett elkészíteni. Németh amellett, hogy olyan nemzetközi cégekkel működött együtt, mint az Adidas, az Intel, vagy a Paramount, többek között a Dark Horse Comicsnak is dolgozik képregényeken. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy a stílusa tökéletesen passzol Wells regényéhez, amiről azonnal meggyőződhetünk, ha kinyitjuk a kötetet.
A Doktor Moreau szigete eredetileg 1896-ban egy évvel Az időgép után jelent meg. És bár egy több mint 120 éves történetről van szó, amit nagyon sok epigon és filmfeldolgozás követett, még a mai napig is élvezetes és izgalmas olvasmány. Akkor is, ha tudjuk, mit csinál a titokzatos Dr. Moreau az eldugott trópusi szigeten, ahová hajótörés következtében vetődik el a főhős, Edward Prendick. Mikor belecsöppen különös helyzetébe, és lassan elkezdi felderíteni a szigeten uralkodó viszonyokat, a terjengős, mindent részletesen bemutató leírás fokozatosan átalakul. Ahogy Prendickkel együtt bolyongunk a bizarr lényekkel teli dzsungelben, úgy lesz egyre erősebb a sötét és nyomasztó atmoszféra. Bár nem mondanám magam Wells-szakértőnek, de számomra az ismertebb regényei közül (Az időgép, Világok harca, A láthatatlan ember stb.) talán ez a szöveg működik még ma is a legjobban. Az író remek érzékkel vezeti be az olvasót Moreau munkájának rettenetes következményeibe, és lebbenti fel a fátylat a rejtélyekről és gyorsítja fel az eseményeket a várható végkifejletig.
A könyv ráadásul ezen túl is izgalmas és sokrétű olvasmány. Bár néhány felvetését meghaladta már az idő, a Frankensteinnel megkezdett úton haladó regény tele van ma is izgalmas problémákkal. Milyen a viszony az ember és az állat között, mi az a “máz”, ami elválasztja a modern embert a vadállatoktól, és vajon mondhatja-e az emberiség, hogy magasabb rendű az állatvilágnál? A XXI. századi olvasóban az állatokon uralkodó ember képe már egészen más kontextust kap, mikor a természet leigázása és “a teremtésbe való belekontárkodás” tragikus következményei körülvesznek bennünket. Dr. Moreau nemcsak az őrült tudós archetípusa, aki fittyet hány az erkölcs és az etika szabályaira, hanem a környezetével nem törődő, saját céljait akár pusztítás és szenvedés árán is elérni igyekvő figurává válik. A szigetlakók világának bemutatása pedig lehet egyrészt Wells allegóriája a “civilizálatlan népek” elnyomására, ugyanakkor a saját közegükből kiszakított élőlények témáját is az olvasó elé vetítheti. Mindenképpen érdemes elolvasni a nem túl hosszú történetet, mert valóban egy klasszikussal van dolgunk.
Jelen kiadás pedig különösen ajánlott mindenkinek, aki megismerkedne a regénnyel vagy eddig is kedves olvasmánya volt – vagy egyszerűen csak szeretne egy remek kivitelű albumot a magáénak tudni. Ugyanis Németh Gyula fekete-fehér képei magával ragadóak, kidolgozottságukkal és apró ötleteikkel azonnal bevonzzák az ember tekintetét. Ráadásképp egy galéria is helyet kapott a könyv végén, amiben színes illusztrációkat láthatunk Moreau szigetének torz lényeiről, de bepillantást nyerünk abba is, hogyan dolgozik egy illusztrátor, milyen tanulmányokat, vázlatokat készített a különféle kreatúrákhoz. Ezek a képek nagyon jól szemléltetik az átmenetet az ember és az állat között. Egyes esetekben a torz lények szánalmat váltanak ki az emberből, máskor a ragadozóktól való zsigeri félelmet testesítik meg. A fekete-fehér képek emellett nagyon jól képesek átadni egy-egy jelenet mozgalmasságát, az üldőző és üldözött közötti viszonyt. Németh végig nagyon jól egyensúlyozik az állatnép kettőségében, ezzel erősítve a könyv gondolatiságát, de közben megidézve a klasszikus horrorhangulatot is. (Érdemes elolvasni az előszót, amiben maga vall ihlető forrásairól.)
Úgyhogy még ha a regényen könnyen és gyorsan túl is lendülünk, garantált, hogy az illusztrációkat és a galériát hosszú órákig fogjuk böngészni. Sőt, én gyakran azon kaptam magam, hogy olvasás közben előrelapoztam, vagy miután végeztem a könyvvel, többször csak úgy levettem a polcról és felcsaptam egy-egy képnél. És biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan még sokan lesznek, akik nem tudnak majd betelni a könyvvel.
Szóval aki szereti az ilyen exkluzív, illusztrált kiadványokat, annak kihagyhatatlan a Doktor Moreau szigetének ez a kiadása, de azokat is bátorítom, hogy vessenek rá egy pillantást, akik egyébként nem szoktak ilyen köteteket a kezükben forgatni. Nem tagadom, én már akkor is örültem volna ennek a regénynek, ha nincsenek benne a képek, mert a maga régimódiságával együtt is szeretem Wells történeteit, de egy ilyen szép kiállítású könyvvel bármikor le lehet venni a lábamról. Németh Gyula munkái tökéletes kiegészítői Wells szövegének, fokozzák azt a hangulatot, ami átjárja a regényt, és mint minden jó illusztrált könyvnél, ezek kettőse valami sokkal többet ad ki végül, mint amire külön-külön képesek lennének. Kifejezetten reménykedem, hogy lesz még szerencsénk hasonló kiadványokhoz a jövőben.
(H. G. Wells: Doktor Moreau szigete – Németh Gyula illusztrációival, ford. Rózsa György, Cser, Budapest, 2020, 268 oldal)