Ideje van erről a regényfolyamról írni. Eddig is volt, de most előttünk a sorozat, jön az új kötet még ebben a hónapban. Ez a semmi esetre sem alapos írás a teljes regénysorozatról általában nyilatkozik, így aztán - nagyrészt - valószínűleg nincsen sok értelme. Ennek ellenére:
Ha vetünk egy pillantást napjaink könyvesboltjainak sci-fi/fantasy polcaira, akkor talán nem is tűnik meglepőnek, hogy még a mi korunkban – amit szeretnénk formabontónak, toleránsnak és nyitottnak tekinteni a művészetek terén (is) – szóval a mi korunkban sem sikerült e könyvespolcokról sok írónak átkerülnie a szépirodalom polcaira. Mert mit látunk többnyire ezeken a polcokon? Leginkább a ma épp népszerű, de jelenlegi formájában remélhetőleg kérészéletűnek bizonyuló, new-age ponyvák meghökkentően igénytelen, ötlettelen és szellemtelen légiói sorakoznak csiricsáré vagy épp éjfekete (hát persze!) borító-egyenruháikban. Cím szerint nem említem őket, nem csinálom az ingyen reklámot, még ha negatív akkor se! Egy ilyen közegből rettenetesen nehéz bárminek is kiszakadnia, még akkor is, ha történetesen jó. Gondoljunk csak William Gibsonra, Philip K. Dickre, Ray Bradburyre: talán nekik hármuknak sikerült a leginkább elhagyniuk azt a gettót, amibe zárták őket. A fantasy irodalomból Tolkienen kívül nem igazán jut név az eszembe. És most talán újra itt a lehetőség!
A kortárs fantasy irodalomban is léteznek kiemelkedő – irodalmi értékét tekintve kiemelkedő – alkotások és alkotók. Jelen írás arról a fickóról szól, akit az „amerikai Tolkien” melléknévvel szoktak illetni – szerencsétlennek tartom az ilyesfajta összehasonlításokat, mert elkerülhetetlenül „árnyékba” rejti tárgyát. A Tolkienhez való hasonlóságot persze csak mint a jelentőségére tett utalást kell érteni, George R. R. Martin – mert róla van szó – stílusa egészen más, mint a tisztelt nyelvészprofesszoré. Az viszont nehezen vitatható, hogy az újvilág fantasy alkotói között egyetlen egy sincs (a „régivilágban” sem nagyon), aki jelentőségében mérhető volna Martinhoz, az összehasonlítás ebből az aspektusból jogszerűnek látszik.
Martin valódi irodalmi karrierje azután kezdődött, hogy otthagyta Hollywoodot, ahol forgatókönyvíróként dolgozott. Több, önálló regényt és novellát írt, de legjelentősebb munkája a Tűz és Jég Dalaként ismert regényciklus, mely a negyedik résznél tart jelen pillanatban – illetve évek óta vár a nagyközönség az ötödik kötetre. A sorozatot a szerző egyébként hét kötetesre tervezi.
A történet nagy ívű, epikus fantasy mese, olykor meghökkentően komor árnyalatokkal, monumentális eseményekkel, rengeteg mozgatott szereplővel. Westeros világán játszódik, melyet nem is oly rég még a Targeryen dinasztia uralt, mígnem a birodalom legnagyobb nemes házai meg nem döntötték egy véres felkelés során uralmunkat. A birodalmat már a felkelés utáni, új rend állapotában ismerhetjük meg. Innen indul meg a cselekmény, mely túl szerteágazó ahhoz, mintsem be tudnám néhány sorban muatatni és meglehetősen fordulatos is, tehát nehéz úgy nyilatkozni róla, hogy ne lőjön le szükségszerűen az ember néhány poént. Ettől tehát el is tekintek, legyen elég annyi, hogy Westeros nemesi házai küzdenek egymással nyílt csatatéren és titkos cselszövéseken keresztül a hatalomért.
Lássuk miben is kínál többet ez a sorozat, mint a többi fantasy! Először is, itt nem találkozunk idegen lényekkel, különleges szörnyekkel, az első könyvben még mágiával sem, később is csak visszafogottan. Úgy tűnhet, ezért kevesebb ez a sorozat, mint az átlag fantasy, de ezek miatt éppen többet nyújt a könyv. Nem süti el a már unalomig ismert fantasy kliséket, melyeket Tolkien óta mindenki kötelező érvényűnek tekint, aki a műfajban szeretne alkotni. Ez az első lépés, melyet Martin tesz a műfaj megújításáért.
Másodsorban érdemes szót ejteni a narrációról. Bár a megszokottnak mondható E/3-ban szól a szöveg, ám minden fejezetben más-más szereplő nézőpontjából szemlélhetjük az eseményeket. E módszer miatt a nézőpontkarakterek jellemének árnyalására tökéletes lehetőség adódik. Ebben rejlik Martin legnagyobb ereje; az érdekes személyiségek megteremtésében, melyek úgy érdekesek, hogy soha nem válnak közben erőltetetté.
Tempósan folyó prózája részletes, de nem fárasztó. Szép metaforák, metonímiák és hasonlatok gazdagítják időnként a pontos leírásokat, de fel sem merülhet vele kapcsolatban a túldíszítettség. Ez a tulajdonsága a magyar változatban is megmarad, hála a fordítónak.
A maga nyugodt, biztos írástechnikájával és fantasztikus ötleteivel Martin valóban egyedit és formabontót alkotott. Az óriási sikerre való tekintettel az HBO ezévben vetíteni kezdte az első regény történetéből született minisorozatát Game of Thrones címmel.
A kötetek címei sorrendben a következők: Trónok harca (A Game of Thrones), Királyok csatája (A Clash of Kings), Kardok vihara (A Storm of Swords), Varjak lakomája (A Feast for Crows). A következő rész (A Dance with Dragons) kiadását június 20-ra igérik. Eredetileg 2006 végére igérte be a szerző, de azóta a dátum folyamatosan tolódik. Martin ezév március 2-án azt nyilatkozta, hogy a kézirat elérte az 1311 oldalt, tehát ismét egy vaskos kötetet vehetünk kézbe.
Aki szeretni a fantasyt, annak mindenképp kötelező a sorozat. Forrón ajánlom nekik. Akik szeretnének megismerkedni a fantasyvel vagy esetleg valami új olvasmányélményre, tapasztalatra vadásznak, bátran tervezzék be a nyárra! A sorozatot hazánkban az Alexandra adja ki, még kapható az első három rész második kiadása. A borítófestmény kifogástalan, a lapminőség méltó a belbecshez, sajnos azonban – az első kiadással ellentétben – papírkötésesek a könyvek. Öröm az ürömben, hogy a áruk így barátságosabb.
Nyári éjszakákra és hosszú téli estékre is merem ajánlani. Felejthetetlen.
