A Pride hónapja után illő, hogy az olvasmányainkon keresztül is áldozzunk egy kis figyelmet az LMBTQ+ közösségnek. Patrick Ness korábbi regényeiben és legutóbb a Doctor Who spin-off-jának (Class) megírásakor egyaránt nagy gondot fordított arra, hogy legyenek homoszexuális karakterei, akik autentikus, ám nem szájbarágós módon szemléltetik az általuk megtapasztalt nehézségeket. Gyakran kerülgethette a gyanú az olvasókat, hogy Ness regényeinek egyes mozzanatait, az önmagukat marcangoló hősök megrendítően őszinte és valósághű érzelemvilágát az író saját tapasztalata ihlette. A Release-t olvasva azonban fel sem merül a kérdés, hiszen, ha Ness maga nem is vallotta volna be, hogy ezúttal mélyebben nyúlt saját emlékei közé, az amerikai vallásos kisvárosban szárnyát próbálgató, meleg kamaszfiú karaktere érezhetően közelebb áll a valósághoz, mint az eddigi regények közül bármi.
A Release Adam Thorn egyetlen napját írja le, ám ebben az egy napban a fiú élete több nagy kanyart is vesz, és útközben felnőttebbé válik, mire eljön az este. A történet felépítését Ness bevallottan Virginia Woolf leghíresebb regényéből, a Mrs. Dalloway-ből merítette, mivel az időbeli megkötést érdekes kihívásnak találta. Ahogy azt a korábbi írásaiban is láthattuk, előszeretettel él a visszaemlékezés eszközével, mintegy megbontva az idő linearitását. Adam napja valóban úgy bontakozik ki előttünk, hogy közben a fiú gondolatait és asszociációit követve hol belesüppedünk a múltba, hol lelassulva érzékeljük a jelent, ahol egyes részletek kiélesednek, míg mások elmosódnak. Ez a felépítés teszi lehetővé, hogy teljes mértékben azonosulni tudjunk az elbeszélőnkkel. Ennek köszönhető az is, hogy a prózai szempontból nem túl eseménydús történetet az ő szemén keresztül pont olyan fontosnak és izgalmasnak lássuk, ahogy a saját életünk kisebb-nagyobb eseményeit is jelentőségteljesnek éljük meg.
Adam élete ráadásul nem olyan egyszerű. Mélyen vallásos családja képtelen elfogadni, hogy homoszexuális. Úgy vélik, hogy valami baj van vele, a gonosz szállta meg – a fiú felváltva kap tőlük szánakozást és elutasítást. Még az enyhébb jelenetek is gyomorba vágják az embert, például amikor Adam bátyja, Marty kiböki, hogy amit Adam érez, az nem valódi szerelem, mert azt férfiak közt nem lehet és kész. Persze nincsen olyan alkalom, amikor jó ezt hallani, ám Adamet különösen szíven üti, hiszen éppen párkapcsolati kételyekkel küszködik – egy korábbi szerelmét még nem tudja elengedni, pedig közben egy újnak szeretné átadni magát. A család hozzáállása cseppet sem segít a bizonytalanságában, mi több, egyfajta reflexszerű önutálatot ültetnek belé, ami majdnem tönkre is teszi a fiú törekvését egy kiegyensúlyozott párkapcsolat felépítésére.
Adamnek akadnak segítői, illetve a családjánál rosszabb ellensége is, ám mégis a Thorn famíliát összekötő szálak miatt volna érdemes ezt a könyvet bevinni az iskolákba, de úgy, hogy a tanulók a szülőkkel együtt olvassák. Patrick Ness már megmutatta, hogy számára a YA egy tabudöntögető műfaj, ahol fel lehet tenni az igazán húsbavágó kérdéseket és meg lehet mutatni, milyen mélyek lehetnek az ezekkel kapcsolatos érzelmek. Adam konfliktusa a családjával kiemelt figyelmet érdemel. Rámutat, hogy mekkora hatással vannak ránk a szüleink, még akkor is, amikor az eszünkkel tudjuk, hogy nincs igazuk. Felnőtt oldalról pedig elmondhatatlanul fontos felismerni ezt a hatalmat, hiszen néha tudtunkon kívül, vagy a legjobb szándékkal is lerombolhatjuk egy gyerek önbecsülését. Másrészt Ness nem fél belemenni abba a rendkívül komplex problémakörbe, hogy szeretni bizony lehet rosszul is. Amikor Adam apja bevallja a fiának, hogy mekkora erőfeszítésébe telik szeretni őt, valaminek vége szakad. Adam végleg elveszíti azt a gyermeki naivitást, amely azzal biztatta, hogy a szülei mindennek ellenére szeretik őt – megérti, hogy a feltételekhez kötött szeretet egyszerűen nem kielégítő. Külön érdemes kiemelni a bátyja, Marty jellemfejlődését, mivel az ő példája mutatja meg, hogy ha utat engednek neki, a másik feltétel nélküli elfogadása később is lehetséges.
A Release nem szűkölködik olyan témákban, amelyek köré egyenként egy irodalomórát lehetne építeni. A fent említetteken kívül ott van még a kamaszkori szexualitás ábrázolása, ami ironikus módon a sok romantikus regény közepette mégis tabunak tűnik. Az intimitás és a szexualitás felfedezése a Nesstől megszokott őszinteséggel és tapintattal jelenik meg a könyvben, és ilyenből egyszerűen nincsen elég a piacon. Az egyetlen igazi negatív észrevételem a Nessnél szintén szokásos természetfeletti szállal kapcsolatos, amely ezúttal kifejezetten feleslegesnek hatott. Egy halott lány szelleme véletlenül magához láncol egy istennőt, majd az istennőt szolgáló faun kíséretében próbál megnyugvást találni. Az olvasók véleménye megoszlik erről. Egyesek azt méltatják, hogy a párhuzamosan futó mágikus események szimbólumrendszere milyen szépen illeszkedik Adam történetéhez: a faun kettős természete a szatírral, a szeretet és a megbékélés után való kutatás, a félelem, hogy mindennek vége szakad, és így tovább. Mindez igaz és valóban érdekes lehet, mégis bosszantó közjátéknak érződött. Adam története önmagában is elég erős. Miután belekerültem, nem volt kedvem kiszállni belőle, még egy istennő kedvéért sem. Valahol ezt is a Release egyik tanulságának foghatjuk fel: még a természetfeletti sem kap akkora jelentőséget a szemünkben, mint azok az események, amelyeket a saját életünkben sorsfordítóként élünk meg.
