Az évente megrendezett Kutatók Éjszakája mindig tartogat valami újdonságot. Idén két tanszék előadásaira látogattunk el a Szegedi Tudományegyetemen. Az Összehasonlító irodalom- és kultúratudomány három érdekes előadással képviseltette magát. Először Kelemen Zoltán beszélt Lovecraft egyik novellájáról, a Különös, magas ház a ködbenről, amelynek egy meta olvasata bomlott ki. Kelemen igyekezett minél érthetőbbé és expresszívebbé tenni előadását, ezért többször is utalt a populáris kultúra néhány szegletére. A félelem kulcsszerepét és működését egy lehetséges budapesti Justin Bieber koncerthez hasonlította, míg a novella főhősének átalakulását – amelynek oka „a házban hagyott lélekdarab” – voldemortszerű mechanizmusként aposztrofálta.
A Lovecraft előadást Mészáros Enikő követte, aki Dél-Amerika tájaira kalauzolta el a hallgatóságot. Rivera Örvény című regényét elemezte, különös hangsúlyt fektetve a város és elmaradott vidékek, valamint Euróba és Kolumbia másságára. Az előadás során gyönyörű képek segítették a jelenlevőket, hogy a szereplők által bejárt esőerdőt jobban megismerjék.
Az amerikai kitekintés után visszatértünk Európába, konkrétan az angol modernizmus korába, ahol a nők helyzetéről és a tudatfolyam technikáról mesélt Szőke Dávid Sándor. A kor Angliájának rövid ismertetését követően Virgina Woolf A világítótorony, illetve D. H. Lawrence Lady Chatterley szeretője című műveire tért ki.
A komparatisták előadásainak végével a Magyar Irodalmi Tanszék krimiről szóló, már tartó programtömbjébe kapcsolódtunk be. Korábban egy filmvetítés volt, a Gyilkosság az Orient expresszen, majd egy kerekasztal-beszélgetés Kovács Krisztina, Szilágyi Zsófia, valamint Sinkovicz László közt. Az est folytatásában mindannyian egy-egy 45 perces előadást tartottak a krimi tematikájához kötődően. Először Sinkovicz László beszélt Jo Nesbø Harry Hole-sorozatáról, nagy hangsúlyt fektetve a különböző (kulturális) intertextre, valamint az ismétlés fontosságára a krimiben. Sinkovicz kiemelte, hogy fontos lenne nem krimiként beszélni Nesbø regényeiről, hanem irodalmi alkotásként. Érdekes megjegyzés volt, hogy nem tartoznak sem a magas, sem a populáris irodalomhoz ezek a művek, hiszen ezek a kategóriák nem tekinthetőek rögzített, stabil pontokként, hanem inkább egy skálaként kellene felfogni, ahol a művek közelebb állnak valamelyik végponthoz: egyik végén Danielle Steellel a másikon Esterházyval.
Nesbø után Kovács Krisztináé és Harry Kemelman Rabbi-sorozatáé lett a főszerep. Az előadás elején érkezett egy fontos visszacsatolás a korábban elhangzott ismétlődésre, amelyet mindkét előadó a krimi lényegi elemeként nevezett meg. A hallgatóság jobban megismerhette a regények világát, valamint olyan krimik címét is feljegyezhették, amelyek nyomozója szintén valamilyen vallási személy. Egy humoros, de komoly dolgokkal – például nők, illetve feketék helyzete – foglalkozó, zsidó hitközség életét bemutató regény képét festette meg az előadás.
Szilágyi Zsófia a mai kortárs orosz írók közül választott két szerzőt, Alexandra Marinyinát, valamint Borisz Akunyint. Az előadás főleg Akunyinra helyezte a hangsúlyt, illetve hősére, Fandorinra. A két alkotó szövegeit szembeállította egymással az alapján, hogy a történetek az orosz történelem melyik idején játszódnak. Fandorin kalandjai (ahol az ismétlés kulcsfontosságú szervező erő a sorozatban) a 19. század végétől indul, míg Marinyina a jelen Oroszországába helyezi a cselekményt. Az előadás végén Szilágyi kiemelte, hogy az európai, illetve amerikai hagyománytól eltérően Akunyin regényei nem happy enddel végződnek, hanem tragikus zárlatokkal, hiszen ez nem Európa, hanem Oroszország.
Az est során elhangzott előadások izgalmasak és sokszínűek voltak, remek lehetőséget nyújtottak az érdeklődők számára, hogy betekintsenek, milyen munka folyik a bölcsészek fészkében.
