A Twister Media kiadó új szereplője a hazai fantasy és sci-fi könyvkiadásnak (a kiadó igazgatójával készített interjúnkat itt olvashatjátok), első young adult/fantasy kiadványuk Sara Raasch Hó mint hamu című regénye. A kötet egy sorozat első része. Előljáróban el kell mondanom, hogy nem vagyok tagja a regény elsődleges célközönségének, csupán próbát akartam tenni a műfajjal. És valljuk be, nehéz ellenállni egy ilyen gyönyörű kiadványnak. Lássuk, hogyan sikerült a kísérlet.
A Hó mint hamu világában nincs semmi olyasmi, amit ne láttunk volna már részben vagy egészben más fantasy regényekben, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy van egyfajta kellemes és jellegzetes zamata ennek a világnak. Nyolc birodalom uralja Primoria kontinensét, négy Évszak-királyság és négy Ritmus-királyság. Földrajzi helyzetükről a kötet elején találhatótérkép igazítja el az olvasót. A történetünk kezdete előtt tizenhat évvel Tavaszföld megtámadta és leigázta Télországot, ahonnan a trónörökösnek és kis csapatának – köztük a regény főszereplőjének, az ekkor még csecsemő Meirának – menekülnie kell.
Évekkel később, amikor a regény cselekménye elindul, a kis társaság veszélyes gerillaakciók végrehajtásával igyekszik gyengíteni a tavaszföldi befolyást, legfőbb céljuk pedig, hogy megszerezzék Télország mágiaszterét, egy varázsszert, mely lehetővé teszi a királyság uralkodójának a mágiahasználatot. A nyolc királyság mindegyike saját mágiaszterrel rendelkezik, mely az adott ország uralkodójának birtokában van. Csupán ők képesek varázsolni az eszközök segítségével. Így aztán Primoria királyságai voltaképpen magokráciák, vagyis olyan országok, melyeket varázshasználók irányítnak. A világ érdekes, ám kissé sok kérdést nyitvahagyó mágikus mitológiájában érdemes elmerülniük azoknak, akik szeretik a fantasy világok sajátos rendjének keletkezéstörténeteit.
Ugyanakkor a Hó mint hamu – egyenetlenségét tekintve – tipikus első kötetnek tekinthető. A világ múltja és jelene, a benne élő népek leírása érdekes elemei a történetnek, ám több alkalommal tönkreteszik a cselekmény ideális ritmusát. Gyakran tudunk meg apró, színesítő adalékokat a világról, miközben ezek a plusz információk nem adnak hozzá semmit az éppen zajló jelenet megértéséhez, sőt, a maga tempójában végbemenő cselekmény zavaró lassításával nehezítik a megértést.
Egyenetlen a regény dramaturgiáját tekintve is. Helyenként azok a jelenetek, amelyek az érzelmekre próbálnak hatni izzadtságszagúak, hiteltelenek és ripacskodóak – mindez főleg a szöveg első harmadára jellemző sajátosság –, miközben máshol rendkívül diszkréten és elegánsan, minden teljesítménykényszer nélkül ábrázolódnak hiteles módon a történések. Ez utóbbira jó példa a kötet utolsó harmadában található eseménysor, mely egy fogolytáborban játszódik. Érzésem szerint alaposabb, szigorúbb szerkesztői munkával egy egységesebb, kiegyensúlyozottabb regény születhetett volna, ám talán a sorozat következő köteteiben a szerzői tapasztalat növekedésének köszönhetően ezek a kilengések mérséklődnek majd.
A csaknem ötszáz oldalas regény erősen cselekményorientált, még akkor is, ha helyenként kínzóan részletes leírást kapunk a főhős, Meira érzelmeinek kiszámíthatatlan változásairól. Ez azért is érdekes, mert hazugság lenne azt állítani, hogy a benső folyamatok ábrázolására való törekvés mintegy mellékhatásként karakterfejlődéssel is együtt járna. A karaktereink hosszú utat tesznek meg a regény alatt, de szinte semmit vagy csupán nagyon keveset változnak a történet végére, minden árulás, menekülés, harc, szerelem, veszteség, fájdalom, öröm és győzelem ellenére.
Mindamellett ez a kötet nem egy lapos kalandregény, hanem szól valamiről. És nem arról, hogy milyen fontos, ha a kamasz lányoknak van barátjuk vagy a fiúknak barátnőik. Arról szól, hogy történhetnek – történnek – igazságtalanságok fiatalokkal, gyerekekkel is. Arról, hogy hogyan találja meg egy fiatal az erőt a hitében, a környezetében és önmagában, a nehéz helyzetek közepette. Ebben a fontos tényezőben pedig egy pillanatra sem vall kudarcot a regény, elég csak a Télország ostromát leíró visszatekintő részekre, vagy a fogságban töltött időt bemutató fejezetekre gondolni.
Ahogy korábban már utaltam rá, a Hó mint hamu nagyon csinos kiadvány. A borítófestmény tökéletesen harmonizál a regény hangulatával. Az a fajta könyv, amit már kézbevenni is jó érzés, bízom benne, hogy hasonlóan igényes köntösben jelennek majd meg a regény folytatásai is.
Sara Raasch regényét elsősorban azoknak ajánlom, akik a fordulatos, gyorsan olvasható, a nehéz kérdéseket nem tematizáló fantasy történeteket szeretik. A Hó mint hamu fantasy köntösbe bújtatott modern lányregény, sok-sok érzelemmel és izgalommal a lapjain. A második kötet, a Jég mint tűz, a Twister Media jóvoltából már idén eljut a magyar olvasókhoz.
