Eric Axl Sund a skandináv krimi legújabb felfedezettje. Vannak akik a szerzőt egyenesen Stieg Larsson trónfosztójaként, a díjnyertes Victoria Bergman-trilógát pedig az új Millenium-trilógiaként emlegetik, bár alighanem elég nagy már itt is a tülekedés.
Az Erik Axl Sund valójában írói álnév, ami mögött Jerker Eriksson és Håkan Axlander Sundquist svéd írópáros áll. Az alkotók sötét hangulatú, nem egyszer igen érzékeny tabukat feszegető regényei már több országban sikert arattak, a gyermekkori traumáival küzdő Victoria Bergmant középpontba állító trilógiáért 2012-ben különdíjat kaptak a Svéd Krimiírók Akadémiájától.
A franchise státuszának folyamatos bővülését jól mutatja nemcsak a film- és a tévéipar, sőt, Hollywood meghódítása, hanem az egyre komolyabb és költségesebb könyvmarketing is, elég csak megnézni a könyvhöz készült könyvtrailert.
A Libri Kiadó jóvoltából a trilógia első két kötete idén magyarul is megjelent Bomlás és Éhség címmel. A sorozatot most az első kötetből származó részlettel ajánljuk olvasóinknak.
Aki pedig szeretne a szerzőpárossal élőben is találkozni, annak ajánljuk figyelmébe a november 20-án, csütörtökön este tartandó könyvbemutató bulit a Spíler Shanghaiban.
Bomlás
Fülszöveg:
Stockholm, napjainkban. Két nő, egy bűnügyi felügyelő és egy pszichoterapeuta útja keresztezi egymást.
Sofia Zetterlund pszichoterapeuta kezeli a Sierra Leone-i gyerekkatonát, Samuel Bait és egy középkorú nőt, Victoria Bergmant, aki fájó sebet hordoz gyerekkora óta. Csak egy a közös bennük: mindketten a multiplex személyiségzavar jeleit mutatják. Jeanette Kihlberg bűnügyi felügyelő eközben új eseten dolgozik: egy fiatal srác szörnyű sérülésekkel borított holttestére bukkantak az egyik stockholmi parkban. Ki lehet ez a fiú? Talán megkínozták? És hogy lehet, hogy senkinek sem hiányzik?
A felügyelő a bántalmazási ügyekben járatos pszichoterapeuta segítségét kéri. Jeanette Kihlberg és Sofia Zetterlund ugyanazt kérdezik maguktól: mennyi szenvedésnek tud egy ember kitenni valakit, mielőtt emberi mivoltát levetkőzve szörnyeteggé válik?
Jeanette és Sofia az ügy megoldását keresik, miközben Victoria Bergman a gyermekkorában megtapasztalt erőszak kínzó emlékével próbál leszámolni. A felügyelő és a pszichoterapueta egyre közelebb kerül egymáshoz − a paranoia, a csalás, a megdöbbentő titkok és az árulás ereje még a kertvárosi idillt is veszélybe sodorja.
********
Annak alapján, ami napvilágra került a rendőrségi kihallgatásokon és az igazságügyi pszichológiai vizsgálat bevezető szakaszában, Karl Lundström igen bonyolult személynek tűnt. A kihallgatások szó szerinti jegyzőkönyvéből többek között kiderült, hogyan működik ő és a többi férfi a feltételezett pedofil körben. A gyerekek iránti fizikai vonzalomról beszélt, amelyet mások ritkán érzékelnek, de a pedofilok teljesen ösztönösen felismerik egymáson. Ha minden klappol, előfordul, hogy szavak nélkül, pillantásokkal és testbeszéddel is meg tudják erősíteni egymás előtt a hajlamukat.
Ránézésre mindenesetre hordozta a Sofia által többször kezelt, pedofil vagy efebofil személyiségzavarral rendelkező férfiak típusjegyeit.
Elsődleges fegyverük, hogy képesek elnyomni, manipulálni másokat, elnyerik áldozatuk bizalmát, majd bűntudatot ébresztenek bennük, és megalázzák őket. Végül kimondottan kölcsönös függés alakul ki az áldozat és a tettes között.
Nem csak a gyerekek iránti érdeklődés közös bennük. A nőképük is hasonló. A feleségüket elnyomják. Azok tudják, mi folyik, de soha nem avatkoznak közbe.
– Na, essünk túl ezen az egészen. Nyilván a pszichikai beszámíthatóságomat kell felmérnie. Mit szeretne tudni?
Sofia nézte az előtte ülő férfit.
Karl Lundströmnek szőke, vékonyszálú haja volt, már őszbe csavarodott. Szeme fáradt, kicsit duzzadt, és Sofia úgy látta, hogy tekintete bánatot sugároz, átérzi a helyzet komolyságát.
– Szeretném, ha beszélne a lányával való kapcsolatáról – mondta Sofia. Akár egyenesen a tárgyra is térhetnek.
A férfi végigsimította a borostáit.
– Szeretem Linneát, de ő nem szeret engem. Erőszakoskodtam vele, és ezt azért ismertem be, hogy mindannyiunk dolgát megkönnyítsem. Mármint a családét. Szeretem a családomat.
Hosszú nyomozás után kapták el, és a számítógépén a gyerekpornográfia mellett voltak a lányáról készült fotók és videók is. Mi más választása lett volna, mint beismerő vallomást tenni?
– Maga szerint ez mennyiben könnyít a helyzetükön?
– Védelemre szorulnak. Velem és másokkal szemben.
A különös állítás arra késztette Sofiát, hogy rákérdezzen.
– Másoktól kell megvédeni őket? Kikre gondol?
– Azokra, akiktől csak én óvhatom meg őket.
A férfi széles karmozdulatot tett, és Sofia érezte a verítékszagot. Nyilván napok óta nem mosdott.
– Ha elmondom a rendőrségnek, miről is van szó, akkor Annette és Linnea védett személyazonosságot kaphat. Egyszerűen túl sokat tudnak. Vannak veszélyes emberek.
Sofia megértette, hogy Karl Lundström a gyerekszexipar szereplőire utal. A rendőrségi kihallgatás során részletekbe menően elmondta, hogy az Organizacija, az orosz maffia több ízben megfenyegette már, és féltette a saját és a családja életét. Sofia beszélt Lars Mikkelsennel, aki úgy vélte, Karl Lundström hazudik.Mikkelsen szerint Karl Lundström azon egyszerű okból szeretett volna védett személyazonosságot a családja számára, hogy elkerüljék a szégyent.
Sofia azt gyanította, Karl Lundström esetleg enyhítő körülményt szeretne magának létrehozni. A valósággal szemben hősszerepben akarja magát láttatni.
– Megbánta a tettét? – Előbb vagy utóbb kénytelen volt feltenni ezt a kérdést.
A férfi agya mintha máshol járt volna.
– Megbántam-e? – kérdezte némi hallgatás után. – Bonyolult… Elnézést, hogy is hívják? Sofia?
– Sofia Zetterlund.
– Ja, igen. A Sofia jelentése bölcsesség. Jó név egy pszichológusnak… Bocsásson meg. Szóval… – Nagy levegőt vett. – Mi… szóval én és a többiek szabadon cserélhettünk feleséget és gyereket egymással. És szerintem mindez Annette hallgatólagos beleegyezésével történt. És a többi asszonyéval is… Ösztönösen megtaláltuk egymást, és ugyanígy választottunk feleséget is. Az árnyak otthonában találkoztunk, ért engem?
Az árnyak otthonában?, gondolta Sofia. Felismerte a kifejezést a kihallgatási anyagból.
– Annette agya mintha ki lenne kapcsolva – folytatta a férfi válaszra sem várva. – Nem buta, de inkább nem látja meg, ami nem tetszik neki. Ő így védekezik.
Sofia tudta, hogy ez nem ritka jelenség. A hozzátartozók gyakran passzívak maradnak, és így folytatódhat az ilyesfajta visszaélés.
De Karl Lundström kitérő választ adott. Hiszen Sofia azt kérdezte, megbánta-e a tettét.
– Soha nem ébredt rá, hogy helytelen, amit tesz? – tette fel másképp a kérdést.
– Definiálnia kell a helytelen szót, hogy megértsem, mire gondol. Kulturálisan helytelen, társadalmilag helytelen vagy más módon helytelen?
– Karl, próbáljon meg a maga módján beszélni a helytelenségről, nem másokén.
– Soha nem állítottam, hogy helytelenül cselekedtem. Hajtott egy ösztön, ami minden férfiban megvan, csak elnyomja.
Sofia tudta, hogy ezzel megkezdődött a védőbeszéd.
– Nem olvas könyveket? – kérdezte Karl Lundström. – Végigvezethető a jelenség az ókortól máig. Olvasson Arkhilokhoszt… Kezében mirtus-ág, abban gyönyörködik, s a rózsa szép virágain. Fürtös haja beárnyékolja vállait s a homlokát... A görögök is megírták. Alkman karköltészete a gyermeki érzékiséget ünnepli. A magányos férfi gyermektelenül él, és ez fájó űrt hagy benne. És vágyai által elsorvasztva elmegy az árnyak otthonába… A huszadik században Nabokov és Pasolini is ugyanerről írt, hogy csak kettejüket említsem. Bár Pasolini fiúkról. Én ugyan nem vagyok magányos, de ebben a korban olyan, mintha az lennék. Miért helytelenek most a vágyaim?
Sofia tudta, hogy ezzel a kérdéssel régóta küszködhet. Tudta, hogy a pedofil zavarokat valójában nem lehet gyógyítani. A kezelés inkább arra megy ki, hogy a pedofil belássa, a perverziója nem elfogadható, és árt másoknak. De nem szakította félbe, kíváncsi volt az érvelésére.
– Alapjában véve nem helytelen, számomra nem az, és tulajdonképpen szerintem Linnea számára sem. Ez mesterséges, társadalmi vagy kulturális értékítélet. Ergo: a szó szoros értelmében nem helytelen. Kétezer éve is ugyanezeket gondolták és érezték az emberek, mint ma, de ami régen kulturálisan elfogadott volt, az mára elfogadhatatlan lett. Csupán meg kellett tanulnunk, hogy helytelen.
Sofia provokatívan ésszerűtlennek találta az érvelését.
– Vagyis maga szerint nem lehet átértékelni egy régi felfogást?
A férfi nagyon magabiztosnak tűnt.
– Nem. A természettel szemben nem.
Karl Lundström keresztbetette a karját, és egyszeriben ellenségesnek tűnt.
„Isten a természet…” – motyogta.
Sofia némán várta a folytatást, de amikor az elmaradt, úgy döntött, más mederbe tereli a társalgást.
(ford. Papolczy Péter)