Mi lett volna, ha…? Olyan kérdés ez, mely életünk során legalább egyszer biztosan felvetődik bennünk. Lehetőségek végtelen hálózata leng körülöttünk, és mi mégis egy bizonyos úton fogunk haladni. Ha egy ponton másképp döntöttünk volna, most hol tartanánk?
Erwin Schrödinger gondolatkísérletében adott egy macska, amelyet egy méregfiolával és egy radioaktív atommal együtt zárt dobozba helyezünk el. Amennyiben az atom lebomlik, a méregfiola összeroppan, aminek következtében a macska elpusztul. Arra, hogy az atom egy óra elteltével lebomlik, 50% esély van. Tehát az állat állapotát a doboz kinyitása nélkül lehetetlen megmondani. Az elmélet koppenhágai interpretációja továbbment ennél: mielőtt a megfigyelés bekövetkezne, az atom a lebomlás és nem lebomlás állapotában van. Vagyis a megfigyelés ténye lesz az, ami döntésre kényszeríti a rendszert.
Mi köze a két dolognak egymáshoz?
Erra a kérdésre Blake Crouch legújabb könyve, a Sötét anyag (Dark Matter) adja meg a választ. A szerző már több remek kötetet is maga mögött tudhat, elég csak a Wayward Pines-trilógiára gondolni, amelyből azóta sorozat is készült. Ezúttal a science fiction és a thriller világába helyezi az emberi élet egyik problémáját: milyen következményekkel jár egy döntés? Mindezt úgy, hogy jelenleg is feltárásra váró tudományos kérdéseket feszeget.
A főhős (Jason Dessen) előtt ott állt annak a lehetősége, hogy korszakalkotó felfedezést tegyen a természettudomány területén. Ám végül nem ezt az utat választotta. Egy középszerű fizikaprofesszor lett belőle, mert úgy döntött, hogy lemond a sikerről, és elveszi feleségül Danielát. Egyikőjük sem lett annyira elismert, mint ahogy arról álmodtak, de elégedettek az életükkel. Jason imádja a feleségét, a fia, Charlie pedig kárpótolja mindenért, amiről lemondott. Mindez azonban egy pillanat alatt véget ér. Jason némi unszolás után elmegy az egyik barátjának tartott ünnepségre, de már nem tér vissza otthonába. Az úton követni kezdik, majd egy maszkos alak fegyvert szegez rá. A támadó nem rabolja ki, hanem egy kihalt helyre viszi. Miután a maszkos kikérdezi az életéről, egy különös szerrel elkábítja.
Mikor Jason magához tér, ugyanazon a helyen találja magát, ám számára ismeretlen tudósok veszik körül. Reagálni sincs ideje, azonnal elviszik a Velocity Laboratóriumba, amelyről még soha nem hallott. Ami pedig még különösebb, hogy hősként tekintenek rá. Zsenialitásáról és a nagy visszatéréséről beszélnek, amit a nemrég még fizikaprofesszorként dolgozó férfi egyáltalán nem ért. A kellemetlen meglepetések pedig csak fokozódnak. Otthona megváltozott, Daniela sosem élt vele együtt és Charlie meg sem született. Korábbi világa teljesen összeomlott, lassan már nem tudja, hogy létezett-e egyáltalán addigi élete: „életem utolsó nyolc órája egyszerűen nem áll össze. Minden valóságosnak tűnik, de nem lehet az.” (71.o.) Jason megpróbálja kideríteni, hogy hova került és hogyan szerezhetné vissza mindazt, amit felépített. Azonban ahogy egyre mélyebbre jut a nyomozásban, megdöbbenti a felismerés: létrehozta azt a megfigyelésektől védett környezetet, amelyben nem áll be a dekoherencia állapota. Vagyis Schrödinger macskája egyszerre élő és halott, tehát szabadon létezik egy meghatározatlan macska-állapot.
Annak ellenére, hogy már a könyv első felében kiderül, hogy hova került Jason, a későbbiekben is marad még rengeteg válaszra váró kérdés. Ekkor kezdődik ugyanis az igazi feladat, hiszen valahogyan haza kell jutnia, miközben üldözik őt a Velocity Laboratórium emberei. Számukra is nagy a tét, hiszen azzal, hogy Jason nem fogadja el ezt a valóságot, egy olyan tudományos felfedezés útjába áll, amelyre a kutatók az életüket tették fel. Szerencsére az egyikőjük, Amanda a segítségére lesz, aki sok dolgot világossá tud tenni az olvasó számára is.
Crouch könyvében a kvantummechanika sokvilág-interpretációját is felhasználja, mely szerint minden, ami a múltunkban bekövetkezhetett volna, az egy másik univerzumban be is következett. Döntéseink pillanatában egy elágazás keletkezik, aminek minden útját bejárjuk, csak éppen más és más univerzumban. Van, ahol Schrödinger macskája él, és van, ahol elpusztult. Ezek az univerzumok pedig nincsenek egymástól élesen elszigetelve, csak az emberi agy megvéd minket ettől a súlyos információtól. A regény erre a tóból kiszedett hal példáját hozza fel: hiába van valaki a parton, a hal számára csak a tó létezik, észre sem veszi a parton álló embert. Amint azonban kiemelik onnan, rá kell ébrednie, hogy eddig csak egy kis szeletét látta a valóságnak. Blake többször is ehhez hasonló, szemléletes és érthető példát használ a tudományos tételek elmagyarázásához.
A Sötét anyag egy gyorsan haladó, remek thriller, melyben nincsenek felesleges elemek. Tempója ellenére elegendő időt szán arra, hogy a kvantumelméletet minél érthetőbben magyarázza el. Habár szakkifejezések tömkelege fordul néhol elő, ezek a részek sem zökkentik ki az olvasót, a nem szakmabeliek számára is feldolgozható a kvantumrendszer koppenhágai elmélete. Jóllehet, természetesen leegyszerűsít néhány dolgot, de mindez a regény világában tökéletesen elég, és az olvasásélményből nem von le semmit.
A karakterek hétköznapi emberek, olyan kérdések foglalkoztatják őket, amelyek mindenki életében felmerülnek, így az olvasó képes azonosulni belső vívódásaikkal. Habár olyan helyzetekbe kerülnek, ahol nagyon nehéz az emberi reakciót jól ábrázolni, Crouchnak mégis sikerül ezt megvalósítania. Pontosan ettől lesz izgalmas, ahogy a szereplők helytállnak ebben a kaotikus világban.
A regény utolsó pár fejezete kissé veszített a cselekményvezetés és a tudományos magyarázatok egyensúlyából. Feltorlódnak a történések, amelyek aztán rövid idő alatt bontakoznak ki, az esetlegesen felmerülő kérdésekre pedig nem mindig kapunk választ. Ezt leszámítva azonban Crouch remekül felépítette a történetet, hiszen amikor már azt hinné az olvasó, hogy a könyv mindent megmutatott magáról, az további meglepetésekkel áll elő.
A könyv sci-fiként és thrillerként is kiváló. Akit érdekel a párhuzamos univerzumok elmélete, vagy csak eljátszik a Mi lett volna, ha…? gondolattal, annak remek szórakozást fog nyújtani a Sötét anyag. Általában szkeptikusan állok a könyveken olvasható ajánlókhoz, de ezúttal el kell ismernem, hogy nem túloztak. Izgalmas történet, ami egy érdekes elméletre hívja fel a figyelmet: „Minden, ami megtörténhet, meg is fog történni. Minden.”
