David Benioff neve ismerős lehet a legtöbb fantasy rajongó számára, hiszen ő az óriási sikernek örvendő Trónok harca HBO sorozat forgatókönyvírója, mely George R. R. Martin Jég és Tűz dala regényfolyamából készült. Azt talán már kevesebben tudják, hogy produceri, forgatókönyvírói tevékenysége mellett regényíróként is számon tartják. Első regénye (The 25th Hour) 2001-ben jelent meg, amikor Benioff még angoltanárként dolgozott. Ebből a szövegből Spike Lee rendezett filmet Edward Nortonnal és Philip Seymour Hoffmannal a főszerepben (a filmet Az utolsó éjjel címre keresztelték a magyar fordítói). Második regényét 2008-ban írta City of Thieves címmel, melyet itthon a Fumax Kiadó jelentetett meg Tolvajok tele cím alatt.
„Sose értettem azokat, akik azt mondják, hogy legjobban a nyilvánosság előtti megszólalástól, vagy a pókoktól, vagy más hasonló apróságoktól félnek. Hogy lehet bármitől jobban félni, mint a haláltól?”
(146. o.)
A Tolvajok tele nem fantasy, ezt már itt érdemes leszögezni. A történet Leningrádban játszódik a második világháború idején. A várost lezárta a német ostromgyűrű. A lakók, akik nem menekültek el a német hadsereg közeledtének hírére, most a város foglyai és lassan az éhhalál fenyegeti őket. Az alapszituáció miatt joggal gyanakodhatnánk, hogy a háborús regények zsánerébe illeszkedik a könyv (ahogyan például a Sven Hassel vagy a Leo Kessler kötetek), ám nem ilyen egyszerű a helyzet. Talán bármelyik háborúban és bármelyik városban játszódhatna ez a történet, akkor sem veszítene a jelentéséből semmit, vagyis Leningrád – vagy ahogyan lakói hívják: Pityer (a várost 1924-ig Petrográdnak hívták) – csupán jól működő díszlet, ami előtt a történetet el lehet mondani.
Lev Benyov, a tizenéves zsidó fiú, akit fosztogatásért letartóztatnak (egy halott német ejtőernyős kését vette magához) és Kolja a fiatal katona, akit dezertálás vádjával tartóztatnak le, ők ketten a történet főszereplői. Egy börtöncellában ismerkednek meg, ahol az éjszaka elmúltával a kivégzés várja őket. A háború azonban különös dolgokat produkál és a két fiatal esélyt kap az életben maradásra a Belbiztonság ezredesétől. Az ezredes lányának ugyanis vészesen közeleg a lakodalma, a városba viszont már hónapok óta nem lehet élelmiszert bejuttatni. Egy lakodalmi tortához viszont elengedhetetlen hozzávaló a tojás, ami még az ezredesnek sem áll a rendelkezésére. A foglyok tehát választhatnak: kivégzik őket dezertálásért és fosztogatásért vagy megpróbálnak egy héten belül szerezni az ezredesnek egy tucat tojást az ellenség ostromgyűrűjén áthatolva. Mivel a szöveg hosszabb húsz oldalnál, sejthető, hogyan döntenek a foglyok.
Lev és Kolja nagyon különböző karakterek, akik feladatuk végrehajtása során válnak barátokká, bajtársakká. A kiváló sakkozó Lev a racionalitás megtestesítője, ezért aztán – mivel folyton életveszélyes és kilátástalan helyzetekbe kerülnek ők ketten – sokszor a legkeserűbb pesszimizmus hangján szólal meg. Kolja a Vörös Hadsereg katonája, aki a háború előtt irodalmat tanult az egyetemen, jóval spontánabb figura, aki időnként anélkül cselekszik, hogy végiggondolná tettének következményeit. Épp az ő őrült cselekedetei révén képesek boldogulni az ellenséges világban. Mintha a háború irracionalitása megfojtana, elfojtana minden racionálisat és tervszerűt, hogy csupán a spontaneitás és a vakszerencse legyenek a túlélés kulcsai. Kolja az, aki képes – legalábbis bizonyos mértékben – elfogadni ezt a helyzetet, ám épp ezért szinte a fatalizmussal határos, ahogyan az életükről és küldetésükről gondolkodik.
Bár a háborús háttér és a történet legtöbb jelenete nagyon sötét tónusúra festik a regényt, mégis átszövi a kötetet egyfajta fanyar, időnként durva, időnként bájos humor, amely leggyakrabban Kolja figurájából fakad. Hamar A 22-es csapdájára és a regény főszereplőjére, Yossarianra asszociál az olvasó és a hasonlóság egyre inkább elmélyül a történet előrehaladtával. A sakk, az (orosz) irodalom és persze a női nem visszatérő motívumai ennek a regénynek, mintha csak a háború borzalmait próbálnák a szereplők ellenpontozni kedvelt beszédtémáikkal – ezek szintén derítenek egy árnyalatnyit a történet komorságán.
A tojásszerző küldetés lazán összekapcsolódó epizódokból áll, melyeknek időnként a sorrendje is felcserélhetőnek tűnik, így nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz. Ez a kis esetlegesség hagyhat az olvasóban némi hiányérzetet, azonban bőségesen kárpótolják cserébe a leleményesen megalkotott szituációk és a filmszerűen zajló akciójelenetek. Ez utóbbiakból egyébként mértékletesen kevés van, így nem válik a könyv akcióregénnyé, ugyanakkor erősen érezhető bennük David Benioff filmes gondolkodásmódja, mely mélyen áthatja a szöveg jelenetezését, dramaturgiáját és a párbeszédeket is. Ezzel együtt a regény 15. és 16. fejezetei, melyek egy rajtaütés történetét és annak következményeit mutatják be, prózapoétikai szempontból egyértelműen a szöveg csúcsát jelentik.
Érdemes néhány mondat erejéig elidőzni a narráción is, mely egyes szám első személyben íródik, ugyanakkor mégsem ennyire egyszerű a képlet. A bevezetőben egy David nevű író a narrátor, aki a nagyapját faggatja annak háborús élményeiről, mire az öreg beszélni kezd és – az író közvetítésével – elmeséli történetét, férfivá válását Pityer ostroma alatt (ez tulajdonképpen a regény második világháború alatt játszódó része). David nagyapja természetesen Lev, a tizenéves, pesszimista zsidó fiú, így a regény egy (ál)autobiografikus elbeszélésként is olvasható.
A Fumax keményfedeles kiadásban, Gy. Horváth László fordításában jelentette meg Benioff regényét, a tőlük megszokott igényességgel. A 268 oldalas könyv kötése jó minőségű (több olvasást is kibír), jól olvasható betűkkel, kissé széles szedéstükörrel és kiváló korrektori munkával (egyetlen sajtóhibát sem vettem észre az olvasás során).
A Tolvajok tele koránt sem tökéletes regény, mégis bátran ajánlom olvasásra, hiszen a könyv erényei messze fölülmúlják néhány – főleg a történet koherenciáját és „hitelességét” érintő – hibáját és nem csak a jó, takarékos mondatokra és a filmszerű jelenetekre gondolok. A humoros-sötét, keserédes mese – miközben egy nagyon is konkrét történelmi helyzetben játszódik – egy általános érvényű, megkapóan emberi történetet mond el, a didaktikusság leghalványabb jele nélkül. Erre az igazán nagy szövegek képesek.
David Benioff: Tolvajok tele (City of Thieves), ford.: Gy. Horváth László, Fumax Kiadó, 2014. 268 oldal – 3095 Ft.