Ez a legősibb történet: két férfi egy nő kegyeiért küzd.
Egy házaspár érzi, hogy oda a régi szenvedély. A feleség súlyos beteg, a férj nem tud mit kezdeni a helyzettel. Papíron hűek egymáshoz, de egyikük kifelé kacsintgat, mégis ragaszkodnak egymáshoz, közös múltjukhoz. Egy másik házaspárt elválaszt a munka: a férj mindig távol, és minden „kikötőben” más a szeretője, miközben az asszony otthon múlatja az időt, hőn várva, hogy férje hazatérjen. Egy férfi megérzi, hogy szabad az út a magányban senyvedő női szív felé, és szentül hiszi, hogy rokonlelkek, egymásnak teremtette őket a sors. De fellép egy riválisa, aki tönkreteheti őt, és minden oka meg is van rá, hiszen az asszonyra mindketten szemet vetettek. Ha viszont ez a lánglelkű férfi nem más, mint Edgar Allan Poe, a polgárháború előtti Egyesült Államok legnépszerűbb költője és írója, aki haldokló feleségét ápolgatja, a kiszemelt utód pedig Frances Sargent Osgood, kora egyik legelismertebb női költője, akkor ott biztos, hogy kő kövön nem marad, és minden szívnek meg kell hasadnia.
Lynn Cullen alapos kutatás után látott neki a két művész baljós viszonyának megírásához, és gondoskodott róla, hogy műve igazi csemege legyen az irodalom iránt rajongók számára. A Mrs. Poe 440 oldalán feltárulnak előttünk a tizenkilencedik század közepén már pezsgő irodalmi életéről híres Manhattan kulisszatitkai: betekintést nyerhetünk az irodalmi szalonok és a művészeti lapok szerkesztőségének világába, ahol egy jól elhelyezett vers vagy novella karriert teremthet, egy lehúzó kritika pedig megsemmisítő erejű. Ennek a zárt világnak az egyik kapuőre Rufus Wilmot Griswold, az 1840-es évek meghatározó irodalmi antológiájának, az Amerika költői és költészetének szerkesztője. Olyan korszakos alkotók jelentek meg ebben a válogatásban, mint Henry Wadsworth Longfellow, Oliver Wendell Holmes vagy Ralph Waldo Emerson, és természetesen Poe.
A híres költő hűvös elismeréssel fogadta az antológia publikációját, és a The Boston Miscellany-ben publikált kritikájában hangot adott egyet nem értésének, amiért Griswold sok másodvonalbeli New England-i költőt is beleerőltetett válogatásába. Ez még nem is adott volna okot a későbbi ádáz ellentétre, ha Griswold nem kerül hamarosan Poe székébe a rangos Graham’s Magazine szerkesztőségében, ahonnan aztán sorra pöckölhette vissza Poe írásait, ráadásul jóval magasabb fizetés fejében. Poe ekkor hivatalosan is Griswold ellen fordult, és előadások sorozatában ostorozta az irodalomkritikust.
Így érkezünk 1845-be, amikor Poe megismerkedik a férjes Frances Osgooddal, és kezdetét veszi verses flörtölésük a nyilvánosság előtt, az irodalmi lapok hasábjain. Cullen magabiztos kézzel vázolja föl a két, magánéletében terhelt szereplő találkozását Anne Lynch egyik szombat esténként tartott fogadásán, ahol az irodalmi és művészélet krémje tette tiszteletét: Poe mellett megfordult itt Margaret Fuller, William Cullen Bryant, Louisa May Alcott és Washington Irving is. A kibontakozó románcnak természetesen minden várható próbatételt ki kell állnia, így az Edgarnál tizenhárom évvel fiatalabb Virginia Poe mesterkedéseit, hogy visszaszerezze imádott Eddie-je figyelmét, Frances férje, Samuel Osgood hazatértét, és Griswold furkálódását egyaránt. Cullen úgy ábrázolja az irodalmi élet nagyságainak szövevényes hálóját, hogy közben sűrűn él az írói szabadsággal, és a szerelmes regények követelményeinek megfelelően arra helyezi a hangsúlyt, hogy az összeillő pár végül megtalálja-e a boldogságot egymás karjaiban. Ugyan a szerelmesek végül egy-egy röpke órára összejönnek, a történtek ismeretében tudjuk, hogy Poe és Frances kapcsolata nem teljesedhetett ki – korának nagy betegsége, a tüdővész ragadta el Virginia Poe-t, Frances kislányát, Fanny Fayt, és végül Griswoldot is, míg Poe máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1849-ben, mindössze negyvenévesen.
Viszont a történet, amelyet mi olvasunk, egyáltalán nem ilyen morbid, hanem sokkal inkább egy csillogó, de mélyenszántó pillantás az amerikai viktoriánus kor erkölcseibe. Az író házasságról és a házasságon kívüli viszonyokról alkotott kritikus véleménye Edith Wharton munkásságát idézi, aki jó száz évvel ezelőtt írt a tizenkilencedik századi New York-i elit álságosságáról hasonlóan lélektani igénnyel megkomponált regényeket, a House of Mirth-öt és Az ártatlanság korát – ebből nagysikerű film is készült. Azonban épp az irodalmi környezet miatt kap egyedi ízt Cullen regénye. Sajnos olykor mégis kötelességének érzi, hogy a cselekményt vajmi kevéssé előremozdító, de irodalomtörténetileg fontos szereplők akár csak egy villanásra is megjelenjenek. A name-dropping segít elhelyezni Poe-t és Francest a kortársak világában, csakhogy keveseknek jut méltó szerep a történetben, statisztáknak viszont túl erős húzónevek az Astor család tagjai, Herman Melville vagy Nathaniel Hawthorne. A kor egyéb vívmányainak és hóbortjainak bemutatása, mint például a vegetarianizmus, az indián díszek viselése vagy a szabad szerelem mozgalma ugyanígy színt visznek a történetbe, de tematikusan csak a korai feminizmus ez utóbbi ága kapcsolódik szervesen a cselekményhez.
A regény nagy kérdése, hogy lehet-e szerelmespárt kovácsolni két, valójában csupán plátói viszonyt ápoló költőből, különösen úgy, hogy Poe vélhetően aszexuális volt, és Frances közel sem volt annyira elhidegülve férjétől, mint azt Cullen láttatni óhajtja. Az író szívesen palástol el az elméletének nem kedvező irodalmi tényeket, teszem azt, Osgood Griswoldhoz intézett akrosztichonját, amelybe Frances és Rufus nevei is el vannak rejtve, miközben a költő Poe-nak írott kezdőbetűs verse előkelő szerepet játszik a viszony hitelesítésében. Bár kellemes olvasmány, végig érezhető a regényen, hogy erős spekulatív hajlam vezette Cullent a történet papírra vetésében, és ennek érdekében a szereplők jellemét is kissé átalakítgatta. Poe nem volt egy akkora nőcsábász, csak sok rajongója akadt. Olvasás közben az is felmerült bennem, hogy vajon miért festené meg Poe-t Frances férje, ha valóban lett volna a felesége és Poe között bármi? És miért maradhatott volna fenn ez a festmény, ha a mondvacsinált botránynak alapja lett volna? Az életrajzi jelek és az a néhány magánjellegű sor, amit váltottak, mind arra mutatnak, hogy Frances és Edgar közt teljességgel baráti, kollegiális viszony volt, és mindössze a hírverés kedvéért folytattak nyilvános irodalmi flörtöt. A regény ugyanakkor a pontos, habár kissé átgondolatlan korrajz segítségével a hitelesség köntösébe bújtatja a románcot.
Összességében egy modern, szerelmes etikettregényt kapunk Cullen Mrs. Poe-jában, amely élt a lehetőséggel, hogy a ködös múlt eseményeit újrarendezze, és megkapóan összeboronáljon két, alkotói ereje teljében lévő amerikai költőt. A könyvet viszont éppen a részletgazdag világépítés és az emberi kapcsolatok útvesztőinek komplex ábrázolása emeli ki a romantikus történelmi regények sorából. Az író apró lépésekkel visz közelebb Frances szívéhez és elméjéhez, együtt leszünk tanúi, ahogy bensőséges viszonya Poe-val elmélyül. Akárcsak a szerző, Frances is nagyobb rejtélyt sejt Poe sötét meséi és versei mögött, mint a mértéktartóbb életrajzok írói. Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a műfaji követelmények szigorú koreográfiájától, akkor egy kellemes, képzeletbeli portrét kapunk öt ember esendő küzdelméről, hogy szeretetre leljenek egy olyan korban, ahol az illem mindenek felett áll, és a társadalmi elvárások diktálják az élet forgatókönyvét. Akik a könyv olvasása után szeretnének még inkább elmerülni Frances és Edgar élettörténetében, annak szívből ajánlom John May hasonló alapkoncepcióból született, igaz jóval korábbi, 2004-es regényét, a Poe and Fanny-t. Mert legyen a történelem akármennyire is makacs, az írók dolga, hogy más megvilágításban, más kor igényeinek megfelelően tálalják azokat a konfliktusokat, amelyek ősi, örök történeteink magvai.
