01. Imre Viktória Anna első kötete, mely elnyerte az Új Lenyomat és a Magyar Író Akadémia szépirodalmi pályázatának különdíját, több szálon futó, fordulatokban gazdag cselekményével és kedves humorával könnyedén nyerte meg magának a fiatal olvasókat.
02. A lapokon újfent az illusztrációk és a szöveg kellemes elegyével találkozhatunk, habár az összhatás ezúttal mangásabbra sikerült, mint Az Őrült Hold alatt esetében.
03. A helyszín London, némi természetfeletti vonással, a háttérül szolgáló teremtéstörténet egészen egyedi és színes értelmezése pedig fokozatosan terül szét az egyre több cselekményszállal átszőtt fiktív térben.
04. A szöveget olvasva felmerülhet az olvasóban, hogy a történet akkor keletkezhetett, amikor Dante és Milton éppen összejött egy sakkparti erejéig, Anatole France kibicelt, az írónő mellettük ülve szorgalmasan jegyzetelt, és közben gondosan ügyelt arra, hogy mi is legalább olyan jól szórakozzunk, mint ő.
05. Az emberi formára szabott halhatatlanok (a Teremtő, az Ördög és a Kaszás) mind ellentmondásos jellemek, egyszerre félelmetesek és esendőek… és bármit hajlandóak megtenni a figyelemért; szolgálatukban kissé együgyű angyalokkal és minden hájjal megkent nősténydémonokkal egy fogadás erejéig mérik össze roppant hatalmukat.
06. Olykor úgy tűnik, halhatatlanjaink csupán annyira vannak tisztában hatalmuk (és a vele járó felelősség) mértékével, akár egy kisgyermek a frissen megkaparintott, javában rázogatott Kinder-tojásban rejlő ajándékkal.
07. A pokol több arcát is megidézi a történet: nem csupán elveszett, elkárhozott lelkek gyűjtőjeként, vagy az egyszerre élő és holt szörnyetegek kilátástalan helyzeteként elevenedik meg, hanem a túláradó érzelmek zavara, vagy a tehetetlenség mentén megelevenedő személyre szabott börtönként is.
08. A teremtő talán a legellentmondásosabb szereplő a történetben, nem mindig érződik a szöges ellentéteként megképződő ördög méltó párjának, akinek sokszínűségét, megfoghatatlan varázsát olykor egészen megkapó jelenetekben bontja ki az írónő.
09. A narrátor ezúttal is aprólékosan és gondosan ábrázolja a karaktereket, de nem szeretne mindentudónak tűnni: fel-felölti a naivitás álcáját, holott végig tisztában van a felmerülő helyzetekkel, így inkább utalások és kiszólások mentén halad, értékel, ironizál és helyenként most is kíméletlenül spoilerezik.
10. A jó ötletekből ezúttal sincs hiány: elég csupán a halandó és halhatatlan világ, illetve a szembenálló felek, oldalak közötti átjárhatóságot kiemelni, mely bővíti a játékteret, vagy a közös alkotás, a teremtés csodájának rendhagyó értelmezését.
Kanizsai Ági
