Egy régen várt hazai antológia II. (Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018)

Jelenlegi hely

Szerző Próza Nostra On the

Farkas Balázs: A nevetés íze

A retrospektív kritika egyik nagy előnye, hogy később megjelent alkotásokhoz is lehet hasonlítani egy-egy művet. A 2019-es Joker előzményfilm után meglepően másképp cseng Farkas Balázs története a nincstelen, elismerésre szomjazó humoristáról. A novella névtelen, lecsúszott főhősén, akin átgázolt az élet, szintúgy megjelennek annak a társadalomnak a tünetei, ami kitermelte őt, mint Arthur Fleck testén és lelkén. A vidéki Magyarország kilátástalansága és az egzisztenciális szorongás gyáraként működő Budapest közötti ingázás, a siker hajhászása olyan alkura sarkallja a szempontkarakterünket, amelybe mindannyian belemennénk, ha ennyire felőrölt volna bennünket a showbiznisz. A standupos humort írásban ábrázolni egyébként is talán a legnehezebb írói feladatok egyike. Szerencsére az író elegánsan megkerüli, körülírja a főszereplő műsorát, és a közönség és az előadó dinamikáján keresztül érzékelteti, hogy a saját démonaival küzdő komikus hogyan válik nihilista fenegyerekké. A hipnotikus, letisztult próza szuggesztíven mutatja be, hogy a nevetés is lehet drog. (Makai Péter Kristóf)

Sümegi Attila: Gúzs

Sümegi Attila Gúzs című novellája a függőséget, konkrétan a mágiahasználat iránti vágyat dolgozza fel. A novella inkább karakterdrámaként, lelki és kapcsolati problémák bemutatásaként működik, semmint egy fantasy novellaként. Ebből a szempontból hasonlít Kiss Gabriella Vendégségére, amelyben a fantasztikum beemelése szintén a háttérbe szorul a történet szempontjából. A novellában nincsenek nagy kilengések vagy fordulópontok, valamint a lelki folyamatokban sem mélyed el annyira a szöveg, hogy akár fantasyként, akár lélektani novellaként váljon olvashatóvá. A mágia addiktív megfogása izgalmas téma, de nincs kellően kidolgozva a háttérrendszer, így elveszti a hitelességét. A szöveg az egyik szereplő, Patrícia miatt válik érdekessé, hiszen a lány roma származású. A hazai fantasztikumban ritkán találkozunk a cigányság, a roma szereplők szerepeltetésével, így mindenképpen üdvözlendő ez a törekvés. (Borbíró Aletta)

Molnár B. Gábor: Ne etesd a trollt!

Molnár B. Gábor novellája, a Ne etesd a trollt! is egy magyar(szerű) helyen játszódó novella, ahol a panel, a kis helyen együtt élő emberek egymással nehezen összeegyeztethető élete az egyik központi téma. A kisember drámája válik hangsúlyossá, de a trágár, obszcén monológ, a keserűség mégis megvonja ennek lehetőségét. A novella már a felütés során is valamiféle mixtúrát, egyveleget sugall. A fókusz hiánya már itt kitűnik, viszont a szöveg meglehetősen parttalan, inkább csak jó ötletek sokaságából áll össze. (Borbíró Aletta)

Veres Attila: Fekete talán

Veres Attila ismét roncsol, ismét a falu szokásait forgatja ki a Fekete talán című novellában. A történet olyan „veresattilás”, talán ezt lassan fogalomként is használhatjuk. A sztori – ahogyan a válogatás sok másikja is – a falura, a faluba érkező városiak témáját dolgozza fel. Hallottunk már a turista programként szervezett disznóvágásokról, amelyet a novellában Veres az ártatlansággal, a furcsasággal és az idegennel kapcsol össze. És malac helyett valami fura, másvilági lénnyel. A jól megszokott fekete, taszító világot olykor megtöri a humor, de természetesen a végére marad a furcsa, idegenkedő „mi volt ez?” érzés. És talán éppen ez az, ami Veres munkáit az olvasó kezébe szögezi. (Borbíró Aletta)

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi

Erdei Lilla műve egy gyakorlott író tisztességes iparosmunkája a klímaváltozás utáni Magyarországról, amire – bár csak egy röpke évtizeddel járunk a jövőben – rá sem lehet ismerni.A klimatizált biodómok között mindennapjaikat tengető felső-középosztály és egy disztopikus, ember-embernek-farkasa nyomortársadalom vív egymással csatát egy olyan világban, ahol a hőség öl. Egy olyan Magyarország ez, amely sokkal multikulturálisabb, mint amilyennek Közép-Európa valaha is elismerné magát. A cselekmény patchwork-szerűen építkezik széttartó elemekből: bosszú, gyilkosság, párkapcsolati mizériák, száműzetés-történet és terrorizmus, mely mintha az író tanácstalanságát mutatná, hogy mire is akarja kifuttatni a művet. Minden témába belekap, amit csak egy klímakatasztrófás SF-be bele lehet gyömöszölni, de sosem áll össze koherens egésszé. Hol a rengeteg 80-as, 90-es évekbeli popkulturális és SFF utalás temeti maga alá az elbeszélést, hol a kiüresedett életfilozófiáról tanúskodó, de fajsúlyosnak szánt mondatok. Mégis, van valami hátborzongató és furcsán ismerős a novella jövőképében, valami, ami hajtja előre az olvasót – talán a megváltás reménye; hogy legyen kiút ebből a földi Pokolból. (Makai Péter Kristóf)

Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla

Dragomán novellafüzére másodközlés, mely először a Qubit hasábjain jelent meg. Vitathatatlanul ő a Magyarországon legelismertebb kortárs író az antológia szerzői közül, és ennek kiváló bizonyítéka ez a három, karcolatnak is beillő pillanatfelvétel. Apró, a tudományos-fantasztikus környezetben is otthonosan magyar szituációkban villantja fel, hogy a világűrben is a fröccsről fogunk fantáziálni egy lélekölő, örökké tartó küldetésen, vagy hogy a minden hatalmat a túlélés önös érdekéből kiszolgáló kisember képes a legnagyobb embertelenségek felett is szemet hunyni, vagy éppen azt, hogy egy virtuális háborúban, amit faluhelyen, a hátországban, távirányítva vívnak, a legfőbb fegyver a nagymama főztje. Dragomán mélyen emberi, felszín alatt megbúvó feszültséggel teli, csendes momentumokat ragad ki e világokból, amelyekben a lélek minden nap kicsit meghal. (Makai Péter Kristóf)

Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem

Ennek a novellának az olvasásakor ismét bizonyságot nyert, hogy néha érdemes éveket kivárni egy-egy kritika megírásával, mert az új események, elismerések láttán más szemmel olvassuk a szöveget és alkotójukat. A friss Hugo-díjas szerző egy hátborzongatóan éteri, a science fiction és fantasy közti határmezsgyén táncoló műben tárja elénk az emberitől radikálisan eltérő intelligencia, egy erdő genius locijának működésmódját. A kötet egyetlen fordításban megjelenő elbeszélése, melyhez passzol Kleinheincz Csilla költői, igaz, helyenként szépelgő prózája. A szöveg több motívumon keresztül járja körbe a szerző számára kulcsfontosságú transzneműség témáját, mintegy allegóriáját adva a transzélménynek (a szó mindkét értelmében). A szöveg a háborúnak és a mérgező férfiasságnak egyaránt időszerű kritikáját adja. A formai kísérletezés mind az erdőszellemnek, mind az elbeszélésnek fontos sarokköve, izgalmas szófordulatok és ontológiai határsértések teszik lebilincselővé és érzelmeket megmozgatóvá. Igazi csemege. (Makai Péter Kristóf)

Brandon Hackett: Mesterséges istenek

Szemenszedett ateistaként rögtön felmerült bennem a kérdés: hát nem minden isten mesterséges? Az emberi képzelet teremtménye? Narrátorunk, Solman, Titán prófétája hamar kiábrándít minket: e novella világában az istenek nagyon is valóságosak, kegyetlenek, és az emberek hitéből, testéből táplálkoznak. A novella kezdete egy igazi világépítő-koktél: elnagyolt vonásokkal fest meg egy sztenderd sci-fi disztópiát, amelyben a mesterséges méhek, az eugenika, a kiborgok, a társadalommérnökösködés és a teokrácia is fel-felbukkan egy-egy félmondat erejéig. Ahogy haladunk előre a történetben, felsejlik előttünk egy jövőbeli fasiszta rendszer képe, ahol Dr. Mengeleként kísérleteznek a másodrendű állampolgároknak minősülő emberekkel. Az embertelen világhoz rideg, fertőtlenített próza társul, mechanikusan peregnek a mondatok. Az olvasó világában ismert jelenségek és szokások, mint például a cigarettázás és a gyakori anyagcsere hirtelenjében idegenné válnak, és ez a távolságtartás ágyaz meg az emberek népirtásának. Az egyetlen remény az empátia. (Makai Péter Kristóf)

Összegzés

A válogatás egyik legnagyobb erénye, hogy megmutatja, milyen témák foglalkoztathatják legjobban a kortárs zsánerszerzőket. Több meseátiratot találunk, melyek vagy a női szerepek vagy a hagyományok vizsgálatán keresztül adnak új értelmezést a régi történeteknek. Feltűnő a weird erőteljes térhódítása: olyan benyomása lehet az olvasónak, mintha a furcsaságok beemelésével tudnák az írók legjobban megfogalmazni a jelenlegi generáció életérzését, alapélményeit. Tagadhatatlan továbbá a fantasy túlsúlya: a válogatásban csupán 4 sci-fi novellát találunk, melyekben megjelennek olyan aktuális témák, mint a klímaváltozás. Ugyanakkor a távoli jövő kérdései mintha kevésbé mozgatnák meg a szerzőket, talán a mai valóságunk jelenleg érdekesebbnek vagy inkább megkerülhetetlenebbnek tűnik. Több más szempontból is érdemes megvizsgálni a kötetet, a fentiekkel csak a jéghegy csúcsát érintettük.

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 biztos kézzel összegyűjtött és szerkesztett válogatás, melynek írásai bármely más antológiában is megállnák a helyüket. Nyelvileg, irodalmilag jól felépített novellák, és bár hibákat lehet találni, a kötet egészének minőségét ez egyáltalán nem érinti. Történetei izgalmas kérdések irányába viszik el olvasóikat, mindenki megtalálhatja az őt érdeklő témákat. (Benkő Marianna)