A GABO Kiadó közel 3 éve írta ki első pályázatát, amelynek célja az volt, hogy bemutassák, mi foglalkoztatja a hazai szerzőket, melyek azok sci-fi és fantasy témák, amik megjelennek a kisprózák világában. A kötet helyet adott már befutott szerzőknek, valamint pályázat útján bekerülhetett bárki, akinek az írása elérte a szerkesztők által elvárt minőséget.
Színes és érdekes válogatás állt össze a koncepció alapján, melyet azóta két újabb kötet követett 2019-ben és 2020-ban. Szerkesztőségünk négy tagja arra vállalkozott, hogy röviden bemutatja a kötet novelláit.
Moskát Anita: A mesterhazugság
Csavaros, az emberi lélek legmélyét kutató fantasy, aminek világa egyedülálló, de mégsem ez a legérdekesebb benne. Gyönyörűen beszél az igazság és a hazugság természetéről, és arról, hogy utóbbi mennyire megnyomorítja a lelket. Nyelvezet, képei végig erőteljesek, hatásosak, bár a középső harmada túlírt, a bevezető és záró részek elnyomják ezt az apró aránytalanságot. (Benkő Marianna)
Buglyó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat
Ezúttal a szerepjátékokból ismerős rosszfiúk, a csontvázkatonák a történet főszereplői, az ő nézőpontjukat, világukat ismerjük meg, míg a hagyományos hősök ezúttal antagonistaként szerepelnek. Az ismerős, bár itthon ritkábban alkalmazott koncepciót a szerző arra használja fel, hogy egy iskolarendszeren keresztül bemutassa a csontvázak társadalmát, nézeteit, hogy ezúton ismerőssé, megérthetővé tegye őket számunkra. A novella ezzel együtt a megszokott sablonok mentén halad: az iskolai rivalizálás, tinédzserszerelem, beavatásként működő harc az ifjúsági történetek tipikus kellékei. Buglyó nem újítja meg a formulát, de ezzel együtt is átélhető, ismerős és kedvelhető világot és mesét ad át az olvasónak. (Benkő Marianna)
Sziács Viola: Eleven kék
A beavatást általában misztikus, gazdagító szertartásként ábrázolják, amitől fejlődünk, egyúttal mássá leszünk. Sziács Viola történetében is ez történik, azonban főhőse a legkevésbé sem érzi azt varázslatosnak. A hagyományok erkölcsiségét vizsgálja a novella és azt, szükséges-e valamin változtatni, ha nem érezzük helyesnek. Az ártatlanság elvesztéséért, a tudásért és a változásért mindig árat fizetünk, de a novella szellemisége szerint megéri: mindig a szépség győzedelmeskedik a barbárság felett. Az írás remek ritmusban mutatja be ezt a történetet, kellően sokkoló a hatáskeltéshez. (Benkő Marianna)
Rusvai Mónika: Égigérő
Rusvai Mónika története a magyar tündérmesék elemeire épít. A tündérmesék zárt rendszerekben gondolkodnak, a szereplőknek nincs lehetőségük szerepüket illetően kilengésre vagy esetleges újratervezésre. Női főszereplője mégis egy férfiak által uralt világban akar boldogulni. A novella hibák és döntések meghatározottságát teszi mérlegre: lehetséges-e minden nehézség ellenére kilépni a megrajzolt körből, amelyet rajtunk kívüli okok határoznak meg; lehetséges-e az együttérzés a szembenálló erővonalak mögött kuporgó lényekkel. Rusvai Mónika elbeszélése ezekre keres és ad választ. (Fekete I. Alfonz)
Gaura Ágnes: Árnyék
A (nép)mesei átiratok egyre inkább trenddé válnak az itthoni irodalomban is. Gaura Ágnes vérfagyasztó történetet írt, remek stílusban, olvasmányosan, finoman vezetve az olvasót, de úgy, hogy közben végig brutális maradt, így a horror és a fantasy szerelemgyerekeként született újjá Hófehérke története. Ezúttal azonban a döntések és azok következményei játsszák a főszerepet, amelyek elől senki nem menekülhet sem a valóságban, sem a mese földjén. Emellett a női szerepeket, a női áldozathozatalt is vizsgálja, ahol a főszereplő mindent megtesz a nagybetűs Szerelemért, a Herceg fényében azonban csak akkor fürödhetünk, ha teljesítettük kötelezettségünket. Így a világrend, a kettős mérce a nemek között fennmarad, behatárolva a főhős lehetőségeit. (Benkő Marianna)
Tallódi Julianna: Féligaz
Sajátos urban fantasy, aminek a hangulat a legerősebb eleme, a lassan felfejlő rejtély pedig a legkevésbé érdekes benne. A mágia által kettészakított város remek világ, kezdetben kíváncsiak vagyunk az okokra, együtt nyomozunk Lózsával, de minél többet megtudunk, annál kevésbé érdekes a megoldás. A múlt és a jövő szembeállítása, a céltalan nosztalgia, a fájdalmon való túllépés sikertelensége áll a középpontban, a történetépítés azonban nem annyira erős, mint a leíráshoz használt stílus és nyelvezet. Így kicsit biceg Tallódi Julianna írása, képei azonban emlékezetesek maradnak. (Benkő Marianna)
Lőrinczy Judit: Macskakövek
A Macskakövek érzékeny témával foglalkozik: az öngyilkosság keresztény vetületével. Lőrinczy novellájában azonban nem a pokolban, hanem egyfajta purgatóriumban járunk, főhősének egy feladatot kell teljesítenie ahhoz, hogy a Mennyországba kerüljön, azonban ha elbukik, a mélybe jut. Remek alapötlet, feszültséggel és izgalmas kérdésekkel (és angyalokkal) teli, amit a történet nagy részében jól bont ki a szerző. Érezzük az események súlyát, megértjük, mekkora teher ez a főhősnek. Ahogy haladunk előre, mégis kisiklik az elképzelés: a sok utazás/utaztatás alatt elillan a figyelem, nem tudja megtartani az olvasó figyelmét az írás, főleg amiatt, hogy a végkifejletben mintha máshová kerülne a hangsúly, új nézőpontkarakter lép be, így nem fejeződik be a főhős utazása, nem kapjuk meg a megérdemelt katarzist. (Benkő Marianna)
Baráth Katalin: Halzsíros legenda
A kötet szinte egyetlen novellája, ami könnyedebbnek, humorosabbnak hat, holott az események az 1939-40-es finn-szovjet háborúban játszódnak. Az itt szolgáló magyarok találkoznak természetfeletti, már-már horrorisztikus eseményekkel, azonban a novellából nem derül ki, mennyi volt a valóság és mennyi csak a fagy játéka. Ezt az egyet rónám csak az elbeszélés hibájának. A korszakot, a hangulatot viszont remekül idézi meg a szerző, hamisítatlan magyar életérzést kapunk a havas tundrán, mind a nevek, mind a szereplők viselkedése által. (Benkő Marianna)
Kiss Gabriella: Vendégség
Vidék. Generációk. Erre a két témára épít Kiss Gabriella novellája, a Vendégség. A szöveg realista prózának indul, a vidék kontra város; nagyszülők, gyerek és unoka ellentétre építve. A történetben a fantasztikum ezeknek a témáknak, főként az öregedésnek, a vidéki idősek figyelemvesztett pozíciójának az érzékeltetésére épül. A narráció remekül mutatja be a városi és falusi élet, valamint a generációk közötti különbséget. Külön izgalmas, ahogyan tájnyelvi szavakat épít be. Ezzel szemben áll az idősek dialógusa, ahol előtérbe kerül a fantasztikumot is mozgató része a novellának, viszont a párbeszédek kizökkentők, elveszti az olvasmányosságát a novella. A nyelvi regiszterváltás, illetve a kevés háttérinformációt csöpögtető dialógus miatt a történet vonzereje halványul, és ahelyett, hogy az izgalmasnak ígérkező fantasztikum elkezdődne, egyszerűen a novella végére értünk. Már az első olvasás során azt éreztem, hogy ez a novella a fantasztikum nélkül sokkal többet nyújtana. (Borbíró Aletta)
Sepsi László: Brúsz
A kötet talán egyik legjobban sikerült novellája Sepsi Lászlótól a Brúsz. A címe egyszerre kötődik Batmanhez és jelez valami különbséget hozzá képest, de az igazi érdekessége mégis a szöveg narrációjának visszatükröződése a címben. Az elbeszélő – aki a főszereplő is egyben – egy árva, aki agrammatikus, gyermeki, kvázi roncsolt nyelven meséli el történetét. A narráció nem válik sokká és zavaróvá, épp ellenkezőleg.
A történet viszonylag egyszerű: egy fiúról szól, aki az egereknél felfedezett, úgynevezett Bruce-effektussal rendelkezik, vagyis a várandósok közelében a fiú hatására a nők elvetélnek. A novella remekül játssza egybe a homonímiából fakadó többértelműséget (Bruce, egér-bőregér, valamint a narrátor személye), illetve a képregényhős alakját és a fiú „szupererejét”. A novella egyszerre válik a képregényhősök és a példaképül választott alakok, a popkultúra ikonikus figuráinak kritikájává az individuumra gyakorolt hatásuk felől. (Borbíró Aletta)
László Zoltán: Világvégék
A Világvégék napjaink egyik legjelentősebb popkulturális termékéből, a szuperhős filmekből indul ki. Egyszerre tematizálja a hőssé válást, a hősi létet, valamint ezek utórengéseit, a társadalmi felhajtást. Ezekkel a nézőpontokkal érdekessé teszi a szuperhősöket, a Watchmenhez hasonlóan új szempontot vet fel.
Minden DC és Marvel film az új, a nagyobb világvégét mutatja be. László Zoltán novellájából hiányzik ez a túllicitálás. Egyszerűen csak vannak világvégék, amikor néhány hétköznapi emberből rövid időre hős válik, hogy aztán egy pillanat alatt ismét hétköznapi emberek legyenek. A novella során valójában te válsz hőssé. Kutatod, keresed ezeket az embereket, a lehetőséget, hogy közel kerülj egy hőshöz, míg végül egyszer valami vagy valaki rád osztja ezt a szerepet. László narrációja az E/2-es elbeszélésre épül, amely gyakran zavaróvá teszi a történetvezetést, amin az olykor vázlatosnak tűnő világbevezetés sem segít. Mégis, a szuperhős lét átértelmezése és a magyar helyszín viszi előre az olvasót. (Borbíró Aletta)
