N. Nagy Zoltán Keselyű című regénye a Twister Kiadó [bekezdés] programjának győztes szövege lett 2018-ban. A szerző alakja éppolyan érdekes, mint a magyar környezetben játszódó, irodalmi utalásokkal megtűzdelt krimi/thriller. A tavaly év végén megjelent kötetről, a nyomozó munkáról, egyperces krimikről és Babitsról beszélgettünk.
Próza Nostra: Keselyű című regényed győzött a Twister Media második [bekezdés] programjában 2018-ban, tavaly pedig meg is jelent. Ezzel a szöveggel mutatkoztál be íróként. Mielőtt a [bekezdés]-ről és a regényedről kérdeznélek, kérlek mutatkozz be az olvasóknak néhány mondatban! Milyen “hátizsákkal” érkeztél az irodalom világába?
N. Nagy Zoltán: Mondhatjuk, hogy teljesen idegenként. Közgazdász diplomám van, nyomozóként dolgoztam, jelenleg pedig adótanácsadó vagyok. Nem éppen “irodalom-kompatibilis” területek, de valójában az írás mindig is része volt az életemnek. Tizenévesen verseket írtam, később fantasy történeteket gyártottam, az egyetem alatt pedig rajongója lettem a bűnügyi történeteknek. Olyannyira, hogy a magyar kriminalisztika jelentősebb ügyeit blogsorozatban meg is írtam néhány évvel ezelőtt.
Próza Nostra: Ezt nem tudtam! Hogyan jött az ötlet és hol olvasható a sorozat? A közgazdász diploma megszerzése után pedig milyen út vezetett oda, hogy nyomozó legyél?
N. Nagy Zoltán: Az egyetem után a magánszférában kezdtem el dolgozni gazdasági területen, de már az elején tudtam, hogy nem ott fogok megöregedni. Vonzott a nyomozás, és meg akartam tudni, hogyan is működik ez a valóságban. Később kiderült, hogy ez sem az én utam, de a krimi iránti szerelem megmaradt. Ezért is hoztam létra az egyperceskrimi.blog.hu-t, amely jelenleg is elérhető. A blog segítségével egyrészt az elmúlt 100 év nagyobb magyar bűnügyeinek krónikása akartam lenni, másrészt játékra hívtam az olvasókat. A felületen a mai napig megtalálható körülbelül hetven-nyolcvan megoldás nélküli, rövid krimi, amelyekben ki kell találni az elszórt nyomok alapján a tettest. Érdekesség, hogy ezek a mini történetek a nyomozók személyén keresztül mind kapcsolódnak a Keselyű című regény karaktereihez.
Próza Nostra: Hogyan akadtál rá a [bekezdés] programra és miért döntöttél úgy, hogy megméretteted a szövegedet? Megvolt a szöveged és kerestél rá egy helyet, ahol véleményeztetheted, vagy a lehetőséggel találkoztál előbb, ami a végső lökés volt ahhoz, hogy elkezd írni a régóta benned motoszkáló történetet?
N. Nagy Zoltán: Korábban is írtam már a hosszabb történeteket, de ezeket nem tartottam elég jónak. A Keselyűvel viszont más volt a helyzet, úgy gondoltam, ez olyan szöveg, amellyel eljött az ideje a megmérettetésnek. A regényt elküldtem szinte az összes kiadónak, de a legtöbb helyről választ sem kaptam. Az író ilyenkor elbizonytalanodik, nem tudja, hogy azért nem válaszolnak, mert nem olvasták el, amit írt, vagy elolvasták, és válaszolni sem akarnak. Nem adtam fel, és az interneten böngészve ráakadtam a Twister Media kiadó [bekezdés] programjára. Azonnal éreztem, hogy ez lesz a megfelelő fórum számomra, mivel a pályázati kiírás úgy szólt, hogy a zsűri mindenképpen elolvassa a beküldött szöveg első 50 oldalát. Ez pedig azt jelentette, hogy ha nem jutok a következő körbe, akkor is lesz négy vélemény a regényemről, ami már kiindulópont lehet.
Próza Nostra: Mesélj arról kicsit, hogy milyen tapasztalataid vannak a [bekezdés] programról!
N. Nagy Zoltán: Csak pozitív tapasztalataim vannak. Miután bekerültem a [bekezdés] programba, a kiadó minden segítséget és támogatást megadott ahhoz, hogy a könyvem még jobb legyen: profi szerkesztőt és korrektort adtak mellém, hihetetlen látványos borítót terveztettek, és hátborzongatóan jó trailert készítettek a regényhez. Külön öröm, hogy teljesen egyenrangú partnerként kezeltek és kezelnek azóta is, mindenben kikérik a véleményem, és bármikor zargathatom őket. Nem lehetek elég hálás Christosnak és Virágnak azért, hogy a [bekezdés] program egyáltalán létezik.
Próza Nostra: Keselyű című regényed egy magyar környezetbe helyezett sorozatgyilkosság története. Az első dolog, ami nekem feltűnt, hogy milyen természetesnek, milyen magától értetődőnek tűnik a helyszínválasztás, holott hasonló témákkal az esetek döntő többségében angolszász környezetben találkozunk. Voltak kétségeid afelől, hogy egy sorozatgyilkos története működhet-e hitelesen ebben a környezetben?
N. Nagy Zoltán: Abszolút. De nem a témaválaszás miatt. Úgy gondolom, hogy az angolszász és skandináv krimiket szerető magyar közönség fogékony lehet hasonló történekre magyar környezetben is. A kulcs szerintem maga a környezet, a hangulat megragadása. Egy kortárs magyar kriminek a valóságnál hitelesebbnek kell lennie. Ha nem pontosan mutatja be a környezetet, nem ábrázolja életszerűen a magyar közeget, az olvasó - aki esetleg arra jár mindennap vagy gyakran kerül a szövegben leírt szituációba - azonnal kiszúrja, és máris szembehelyezkedik a regénnyel. Olyan történetet akartam írni, amelyben nem hangzik sután, ha a nyomozót Lászlónak hívják. Ehhez pedig az kell, hogy az olvasónak ne jusson eszébe, hogy valami “nem is úgy van” a valóságban.
Próza Nostra: Miért pont Babits?
N. Nagy Zoltán: Babits írásai egészen egyediek. Legyen szó versről, novelláról vagy regényről, minden sornak különleges, hangulatteremtő ereje van, ráadásul mindig van valami mögöttes tartalom, mely először csak az agyunk hátsó részében kezd el motoszkálni. Elég elolvasni a Novella az emberi húsról és csontról című művet. Elképesztően zseniális. Amikor Keselyű Richárd karakterét kezdtem kidolgozni, valahonnan beugrott a Fekete ország című költemény. Onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy a regény alcíme a Babits-gyilkosságok lesz.
Próza Nostra: Milyen szerzőket olvasol? Kiket neveznél meg olyanokként, akik hatással voltak a szövegedre?
N. Nagy Zoltán: Elsősorban krimit olvasok, jelenleg Anthony Horowitz van terítéken, szerintem korunk egyik legjobb szerzője. Minden bizonnyal ő is hatást gyakorolt rám a Magpie Murders című regényével. Nagyon szeretem Agatha Christie-t, Jo Nesbo-t, Donato Carrisi-t és a régi amerikai írókat (Poe, Lovecraft, Robert E. Howard). Az ő történeteik alapvetően befolyásolták és befolyásolják a mai napig az írásaimat.
Próza Nostra: Mik a további terveid? Lesz-e folytatása Keselyű Richárd történetének, illetve kipróbálod-e magad más zsánerben is?
N. Nagy Zoltán: Mindig is úgy terveztem, hogy három könyvben fogom elmondani Keselyű Richárd történetét. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, most a második részen dolgozom. A krimi mellett a fantasy és a horror nagy kedvencem. Egy kidolgozatlan fantasy regény több éve lapul a fiókom mélyén, és mindenképpen szeretnék megírni egy magyar környezetben játszódó horrorregényt is a közeljövőben.
Próza Nostra: Reméljük, hamarosan olvashatjuk. Köszönjük az interjút!