Éber Álom (Jacek Dukaj - Zuzanna és a világmindenség)

Jelenlegi hely

Szerző szol On the

Zuzanna és a világmindenség

„Először az emlékezet vész el, a nem pusztuló maradványokat pedig, a szándékos anyagkonfigurációkat... vajon ki fejti meg? Régészeknek nevezik őket, pedig valójában a múlt építőmesterei, a titkok  művészei.”

 

A lengyel szerző, Jacek Dukaj rövid regénye először 2002-ben látta meg a napvilágot egy antológia részeként. Azóta több nyelvre, többek közt angolra is lefordították a nemzetközileg is egyre elismertebb író munkáját. A magyar kiadás a Typotex Kiadónak köszönhető, Science is fiction sorozatának darabjaként jelent meg 2012-ben.

A kortárs lengyel science-fiction kiemelkedő alakjának művei jellemzően két kérdéskör köré csoportosulnak. Az egyikben alternatív történelmet mesél el, a másikba futurológikus művek sorolhatók, melyben a Föld egy-egy lehetséges jövőképét kutatja, és festi meg. A Zuzanna és a világmindenség emez utóbbi kategóriába sorolható. Története csupán pár évtizeddel jár mai korunk előtt, viszont egy teljesen más, egy teljesen új valóságot tár elénk.

Zuzanna Klajn a T-generáció tagjaként 18 évesen rég nagykorúnak számít, és éli egy átlagos felnőtt életét. Svízióiban bármikor beszélgethet ismerőseivel, vagy akár a még meg nem született, esetleg már halott rokonaival. Egy olyan Krakkóban, és egy olyan világban él, ahol hihetetlen architektúrájú épületek villámgyorsan emelkednek ki a földből az új technológiák következtében, valamint a génmanipuláció segítségével mindenki pontosan olyan külsőt választhat magának, amilyenre vágyik. Ez a (saját realitásában) minden tekintetben átlagosnak mondható élete borul fel, mikor tizennyolcadik születésnapján megkapja ajándékát rég halott édesapjától, egy váratlan üzenetet a síron túlról, valamint örökségét, egy furcsa amulettet. Ezen ajándékok azonban csupán még több kérdést vetnek föl benne mind apjának munkáját, mind pedig a Werner Intézet munkásságát tekintve, amelynek apja dolgozott. Zuzanna az amulettel a nyakában a titkok megfejtésére indul, de amit talál – a semmiből felbukkanó Várost – arra egyáltalán nem számít.

A Dukaj által teremtett világban szinte minden lehetséges. A technológia ugrásszerű fejlődése odáig jutott, hogy a Somniferin nevű drog segítségével létrejövő svízókon keresztül az ember úgy osztja meg tudatát más emberekkel, ahogy csak kívánja, hogy ezt a tudatot, s emlékeit már születése előtt is gyűjteni kezdje, és posztmortem is megtarthatja, hogy párhuzamos virtuális valóságokban egyszerre létezhet. Az elftechnológiának köszönhetően a világban létező épületek, eszközök előállítása, konstruálása olcsó, és gyors, az élet pedig kényelmes. Viszont a világot megváltoztató technológiák valós forrása teljességgel ismeretlen a bennük élő átlagember számára. Ezen forrás titkára nyit kaput Zuzanna számára a Város.

A szerző munkája egyértelműen a hard sci-fi kategóriába sorolható,  írói magatartása arra mutat, hogy hagyja az olvasót szépen lassan rájönni egy-egy találmány funkciójára, egy-egy technológia mibenlétére. Nem magyarázza a sci-fi elemeket, az olvasóra bízza a megértést, így az párhuzamos felfedezés élményt élhet át a könyv főszereplőjével, aki a maga felborult világán belül talál újabb és újabb válaszokat. Dukaj regénye mindenképpen túlmutat a tucat sci-fi határain. A mű komplexitása is jól mutatja: azon felül, hogy vázol egy lehetséges jövőképet, nagy hangsúlyt fektet az ebben a megváltozott technológiának köszönhetően eltorzult társadalomban az emberi értékrend változásának. Egy újfajta világértelmezést tár elénk. A szerző filozófiai tanulmányait jól tükrözi az emberi kapcsolatok változásának analizálása a jövő technológiájának tükrében. Vajon milyen irányba tart civilizációnk, s mit vagyunk képesek a tudás érdekében, s annak megtartásáért feláldozni?

A regényben a múlt, a jelen és a jövő szorosan összekapcsolódik. Mindaz, ami most van, nem létezhetne anélkül, ami már megtörtént, azok nélkül a technológiák nélkül, amire a regény kulcsfigurái, a régészek rátalálnak a titokzatos Városban. Az Idegenek hagyatékára.

 

„A régészet – mondja A.F.Galo – a legfontosabb, sőt talán az egyetlen igazán fontos tudomány, amely megmaradt nekünk.”

 

Jacek Dukaj

Dukaj történetvezetésének tempója nem lehengerlő, az olvasónak bőven van ideje megemészteni az olvasottakat, mégsem érezni sehol úgy, hogy leülne a történet. Néha meglódulnak az események, és kifejezetten izgalmas tényekre derül fény, máshol kissé lelassul, s vannak, ahol egész éveket hagy a szerző a fantáziánkra. Zuzanna értelmi, és érzelmi szűrőjén keresztül ismerkedünk meg ezzel az új világgal. Összességében talán ennek is köszönhető, hogy olvasása olyan érzés, mint egy éppen folyó álomból ébredés. A lényeges részekre  tisztán emlékszik az olvasó, de álomfoszlányok egy része a feledés homályába merül. Ebből adódik, hogy a szerző stílusa is kifejezetten kellemes. Egyszerű nyelvezettel dolgozik, sok mindent hagy az olvasónak felfedezni, megérteni. Párbeszédeknek is csupán részeit, foszlányait kapjuk, mégsem igényelnek magyarázatot.

A Zuzanna és a világmindenség, mely a Város rejtélye köré írt történetével a thriller és a sci-fi elemeit ötvözi, egy kiválóan felépített regény. Szerkezetileg csupán öt nagyobb fejezetre bontott mű, mégsem struktúrája  miatt nehéz olvasmány. Mind ember- s világábrázolásával, mind az olvasás során felmerülő kételyek, kérdések sorával elég gondolkodni valót ad az olvasónak. Mindenkinek ajánlom, aki filozófiai szemszögből is érdeklődik egy sajátságos jövőkép, és kiváló olvasmány iránt.