„A gyógyulás soha nem az embereken, hanem rajtuk túli erőkön múlott.” Lakatos Menyhértnek 1975-ben ez az egy mondat elég volt arra, hogy a magyarországi cigányság nagy szociografikus regényében, a Füstös képekben leírja a cigány hiedelemvilág működését. Ebben a babonarendszerben az ártó szellemek és természeti démonok az emberekkel közös valóságon és téren osztoznak, így a betegségekre a démonok kiűzéséről szóló mesék jelentették a gyógyírt. Eszerint minden gyógyítás mitikus magyarázatot kell kap, azt a régiek tapasztalatai, a meséken keresztül hagyományozódó kollektív tudat teszi lehetővé. Kele Fodor Ákos 2019-ben a Tea Kiadó gondozásában megjelent A szív vége című felnőtt mesekönyve egy ilyen, a cigány mondavilágon alapuló teret mutat be, amiben a démonok és emberek együtt élnek és kölcsönösen hatással vannak egymás életére.
A könyvnek kézbevételétől kezdve a legfontosabb gesztusa ez a világépítés. Ha a könyvtárgyról eltávolítjuk a védőborítót, egy fekete kötetet kapunk fekete lapélfestéssel, ami pontosan kijelöli a valóság és a mesevilág zárt határát. Ezt tovább erősíti a Cigány újmesék alcím újmese tagja is: az olvasó felejtsen el mindent, amit eddig a mesékről tudni vélt. A szerző szimulációt hoz létre és működtet a könyvben: cigány néprajzi adatokból, motívumokból konstruál egy, a cigány hiedelemrendszerhez hasonló világot, és ennek a konstruált, nem autentikus, de az autenticitás látszatát keltő világnak teremt működési rendet és szabályrendszert.
A mesék között feltűnő illusztrációk, Bán Sarolta munkái, erős vizuális építői a szimulációnak. A néprajzi felvételek alapján, fotómanipulációs eljárással készített szürreális alkotások nem csupán kísérik a szöveget, hanem karakteresen meghatározzák a kötet épített világának hangulatát. A képek szereplői egy archaikus, mitikus hegyes, fás térben állnak, az illusztrációk így a szimuláció valósággal való játékát, a cigány hiedelemvilág démonokkal közös dimenzióját és mitikus időkezelését egyaránt megidézik.
Az illusztrációk felépülésükben is kísérik a szöveget. Az első oldalakat lapozva száraz, agyag pusztaságot látunk, a későbbi képek mitikus és horrorszerű állat- és növényvilága, vagy a Kárpát-medence erdős hegyei ekkor még a szövegben sem képződtek meg. Az első mesében a teremtés mitikus idejében járunk: az Ég és a Föld gyermekeinek viszálya zajlik, melynek hatására az ég és a föld végleg elválik egymástól, és a földön a dombok és a hegyek azért jönnek létre, hogy az égbe száműzött Nap-király, Hold-király és Szél-király meglátogathassa anyjukat, a Földet. A mesék terét a három király hegyei szervezik, a meséket gyűjtő három fejezet ezeknek a hegyeknek a nevét viseli, és az azokon élő lények meghatározzák a fejezetekben szereplő mesék fontos problémáit is. Az első mesék között a Szél-hegyeken és a Hold-hegyeken élő varázslények, kesályi erdei tündérek és locholicso démonemberek kapcsolatából született betegségek, rontások szerepelnek, így egy sötét, misztikus világ jelenik meg az illusztrációkban. Az utolsó fejezet a Nap-hegyeken élő sorstündérek, urmék és a cigány emberek sorsát beszéli eli, itt az illusztrációk világosabbak és emberközelibbek, reálisabbak. A Szerencséshegyeken élő urmék rendelkeznek a kötet mesevilágával, ők osztanak ki jó- és balsorsokat, illetve ők mérik ki az emberek vörös szalagját, aminek segítségével befolyásolni tudják a halandók élethosszát és az életminőségét, így a könyv végén az illusztrációk világosabbak és evilágibbak.
A mesék többsége tartja a megszokott mesenarratívát: bennük egy főszereplő egy értékhiányos állapotban elindul, hogy megoldja a fennálló válsághelyzetet, és az útja során különböző próbákon kell a talpraesettségét bizonyítania. A próbák forgatókönyvei eltérnek a klasszikus gyermekmesékétől, bár a hősök legtöbbször itt sem csupán a vitézségükkel, hanem furfanggal kerekednek felül az ellenfelükön, de nők is lehetnek aktív szereplők, kihasználva például, hogy a démonok közösülés után a leggyengébbek. A főhősöknek hosszabb utat kell bejárniuk a szimulált világban, több szereplővel találkoznak, ami miatt a próbák is kreatívabbak, a mesehagyományban megszokottól eltérően nem ismétlődő jellegűek, sőt, gyakran nem is vezet egyetlen környi, azaz három próbatétel a megoldáshoz. Tipikus mese ebben a tekintetben A boldogságféreg című történet, amiben a főhős felkerekedik, hogy hazahozza az elrabolt hercegnőt, de több próbát kell teljesítenie ahhoz, hogy segítséget kapjon az erdő szellemétől, majd további próbák várnak rá, amíg az óriástól megszerzi a hercegnőt, de hazafelé elrabolja a hercegnőt egy holyipi, akitől szintén csak próbák útján szerezheti vissza. A mesék ebben a felépítésükben a mesemondás közösségi gyakorlatát idézik meg, amikor a mesélő elemében érzi magát, rá kíván cifrázni a mesékre, vagy kihasználja a hallgatóság figyelmét, és a megoldás előtt rögtön új mesét kezd.
A közösségi mesemondás elemei mutatkoznak meg a meséket kezdő és záró áldások vagy hitelesítő formákban, is, akárcsak a mesemondás közbeni kiszólások, találós kérdések, rigmusok esetében, melyek változatos, a néphagyományban létező költészeti műfajokból táplálkoznak: nóták, rontások és ráolvasások, varázsigék egyaránt szerepelnek köztük. Ezek színesítik a szöveguniverzumot is, és gyakran a szimulált mesemondás befogadó közösségének a tudására építenek, hiszen a hallgatók meg tudják válaszolni a találós kérdéseket is, tudják, hogy be kell fejezni a megkezdett rítusokat, és hogy szükséges a ráolvasás a gyógyító szerekhez; ily módon az egyetlen narrátor, aki megszólal a szimulált mesemondások leiratában, bátran hagyatkozik a csoport teljes világot és világmagyarázatot ismerő kollektív tudatára.
A könyv mesevilágát főképpen az nyitja meg, hogy ezen történetek mögött valóban közös az emberek és a varázslények dimenziója, így nincs szükség sem mágikus időre vagy világfákra, táltos lovakra ahhoz, hogy a két világ keresztezze egymást. A Nap-, Szél- és Holdkirályok vagy a démonok közti viszályok gyakran használnak vagy ártanak egy-egy cigány közösségnek, de a szellemek vagy tündérek önállóan is mesék hőseivé válnak. Például a Lucárka című mesében Lucárkának, Ana leghűségesebb tündérének meg kell védenie magát a locholicsóktól, míg egy másik mesében az urmék vesznek össze egy férfin, más mesékben pedig a szellemek és a rosszak esküdnek össze emberek, törzsek vagy egymás ellen. Az emberek látszólag védtelenek ezekkel a lényekkel szemben, azonban mindig számíthatnak a segítő szellemeknek, a kesályik királynőjének vagy a királyoknak a közbenjárására is. A tapasztalt öregek tanácsai szintén segítik a közösséget: tudásuk még nem vált külön a mágiától, amiképpen Az egérkoszorú című történetben az első tudós varázslóasszony is a démon nyálából szerezte meg az ismereteket. Ez a mágikus és tudományos világtudás is az írásbeliséggel nem rendelkező archaikus társadalmak sajátja, ahogy mindezt Lakatos Menyhért is megidézi, a mesék és a mágia igazolja az ősök gyógyítási tapasztalatait, így a tudásrendszerek nem is választhatóak le egymásról.
A problémák megelőzésben vagy kezelésben a legtöbbször visszatérő varázstárgy a csattantyúmag, amelyet a hősök talizmánként is magukkal hordanak az ártó szellemek ellen, de a mesékben a szarkaagy, a szamártej, az ökörnyál, a főtt hal vagy a kihímzett vászonöv is varázseszközzé válik. A gyógyulást az biztosítja, hogy a betegséget okozó démonok foganásában ezen anyagok játszottak szerepet, ily módon az ezeket tartalmazó receptek alkalmasak arra, hogy kiűzzék őket az ember testéből. Külön érdemes beszélni a vörös fonalról is, amely több jelentést is felvesz a történetekben: egyrészt a holyipi boszorkányok egy vörös fonallal szívják ki a vért – és azon át az életet – az ember szívéből, másrészt viszont a vörös szalag viselése jó szerencsét is jelent: megvéd a rontásoktól, sőt, aki vörös csíkkal a nyakán születik, azokról úgy tartják, a sorstündérek kegyelmét bírja egész életében. A vörös fonallal a könyvtárgy is varázstárggyá válik, a könyv fűzőcérnája piros, ami az ívek közepén is látható.
A világ, amelybe a kötet vezeti az olvasót, tobzódik a különböző varázslényekben. Csohánók, azaz ártó és védelmező démonok, butjakengók, azaz visszajáró kísértetek, halottjainkból bennük maradt védőszellemek, csontváza nélküli, húsból való szellemek, boszorkányok, folyók és erdők védőszellemei is megjelennek. Ezen szereplők felsorakoztatása egy színes, a realitás talajáról és a mesei hagyományoktól eltérő fantasy- és horrorelemekkel átszőtt mesevilágot teremt, így a szépirodalom vagy a néprajzi kérdések felől érkezők mellett a zsánerolvasók számára is befogadható a szöveg. A Zöld György című mesében egy közösség az emberi lélekre éhes folyószellem mellé költözik, aki szövetkezik a rosszakkal, a címadó mesében egy halott feleség békületlen lelke nem hagyja nyugodni a családot, más történetekben a test lenyúzása, a lélek elrablása vagy a lóbőrbe varrás is hangulatelem. Emellett több mesében visszatér a tüskés vagy forró betegségdémonok testben való forgolódásának kifejezetten átélhető leírása, vagy a szeretkezés után legyengült démonok kifosztása, amelyek felnőtt meseként – noha a kötet végig a mese misztikus, sokszor elhallgató és tabusító nyelvén mondja el – valódi brutalitást jelenítenek meg.
A szív végét egy jól sikerült, bátor, kísérleti szövegnek látom. A társadalom többségi olvasója számára is egy autentikusnak tűnő szöveguniverzumot és mesélői hagyományt mutat be, amely a cigányság több évszázados, de egészében valójában sosem létezett, mára pedig szinte eltűnőben lévő hiedelemvilágába vezet, miközben felhasználja és újragondolja a felnőtt mesék, a fantasy, és a horror zsáner eszközeit és gyakorlatait. A szerző imitálja a mesemondás kereteit, és valójában egy, a szépirodalomban és a szórakoztató irodalomban eddig egyaránt reflektálatlan etnicizált, a régóta lezárt európai népmese-hagyománytól eltérő mesevilágot tár fel az olvasó számára, így szöveg egy fontos tematizáló határt lép át, amely további szövegek számára is megnyithatja az utat az olvasók felé. “Szerencsés legyen nekünk az este.”
A cikk az Innovációs és Technológiai Minisztérium UNKP-21-2- SZTE- 145 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
