1966-ban, miután megjelent Michel Foucault A szavak és a dolgok című - a nyugati gondolkodásban meghatározóvá váló – szövege, az összes francia bölcsész ezzel a kötettel járt randira, függetlenül attól, hogy olvasta-e vagy sem. Závada Péter első verseskötetével – kis túlzással – hasonló a helyzet, csak épp a középiskolás tinik körében. No, nem mintha csak számukra tartogathatna érdekességeket, maradandó versélményt az Ahol megszakad című kötet, ám letagadhatatlan, hogy a kortárs magyar irodalomban példa nélküli érdeklődés övezi a fiatalabb generáció részéről.
A kötet a Libri Kiadó gondozásában jelent meg a Nemzetközi Könyvfesztivál idején. Bemutatójára stílszerűen a Költészet Napján került sor, ahogyan a reklám-kisvideó is ezen a napon vált elérhetővé a neten. A 68 oldalas kiadvány hátlapján olvasható ajánlásokat Parti Nagy Lajos és Darvasi László írták. A ragasztott kötet fizikai részére nem lehet panasz, már kézbe venni is jó érzés. Ennyit a külcsínről.
A kötet 46 verset tartalmaz, melyek – az utolsó (Konkáv címet viselő) vers kivételével – négy ciklusra oszlanak. Minden ciklust a Csak addig című, hosszú kitérőkkel tarkított, egy témát több részletben bemutató rímtelen költemény egy-egy szakasza zárja le. Ezek a záró versek mindig rendkívül személyes, egyéni tapasztalatokat felmutató, önreflexív, sőt, önironikus szerzemények.
Az első rész jambikus verseit a kétszer négysoros költemények ciklusa követi. Ennek utolsó előtti darabja a Pesti sampon, mely a nyolc darab négysoros versszakával megtöri a ciklus strukturális rendjét. A vers egy jól ismert reklámfilm retorikáját követve járja végig Budapest hét helyszínét, miközben Babits Mihály Messze… messze… című versére is rájátszik figuráival és stílusával:
Oktogon. Felhők szűrte fény.
Napsáv a Cafék üvegén.
A sarkon barna hajszalon
mereng a bíbor hajnalon.
(Pesti sampon részlet)
Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bus donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.
(Messze… messze… részlet)
A nyolcadik szakasz a külső világ – Budapest terei – helyett a lírai szubjektum személyes élményeit írja le és teremt kapcsolatot külső és benső között:
Úgy vonz a beton, szinte fáj.
Kovalens kötés: egy laza
Sejtstruktúrába integrál.
Inkább otthon, de nem haza.
Ez a többször idézett vers lehetne akár a kötet kicsinyítő tükre is, hiszen tünetszerűen magán viseli annak összes hibáját és erényét. A Nyugat nyelve nyilvánvaló nyomot hagyott Závada Péter első verseskötetén, mely önmagában még nem lenne baj, ám néhány ötletes-elmés nyelvi megoldáson kívül semmi érdekeset nem kezd ezzel a hagyománnyal. A gesztusértékű odabólintáson nem jutnak túl a fentihez hasonló parafrázisok. Mindazonáltal nem a Nyugat hatása érződik a köteten a leginkább, hanem mindenek előtt és mindenek felett Parti Nagy Lajos költészetének befolyása. Závada Snasszfalt címet viselő blogján megtalálható a fenti vers egy korábbi, hosszabb változata, Halk sampon cím alatt. Önmagában beszédes az, hogy mely versszakok maradtak ki a kötetben végül közölt versből: a leginkább partinagyos szakaszok.
Időről időre visszaköszönnek a reáltudományok bizonyos fogalmiságát játékba hozó, logikailag rontott költői képek. Ezek általában olyan képzavarok, melyek nagyon erős stiláris hatással bírnak – bármilyen oknál fogva is íródtak meg pont ebben a formában, működnek. Jó példa erre a már idézett szakaszban a kovalens kötés, mely a szöveg szerint laza sejtstruktúrába integrál, jóllehet a kovalens kötés nem integrál semmilyen sejtstruktúrába. Másik példa lehet a már szintén említett Konkáv című vers: „Aztán szó nélkül ülünk valami villamoson, / és eszünkbe jut, hogy a félelem konkáv tér / - nincs hova elbújni.” Holott a logika azt diktálná, hogy ha nincs a félelem elől menekvés, akkor konvex tér kell legyen – bár ez bénábban hangzik.
A kötet harmadik ciklusában a család a téma, gyakran történelmi kontextusban. Ez a tizenhárom verset egybegyűjtő rész a kötet legsikerültebb pontja. Az anyaversek megkapó személyessége és a költeményekben rendre megjelenő kontemplatív lírai szubjektum őszintesége és tisztán látása olyan líraélményt nyújt, mely mentes marad kánonparától és „asztalbeszakítási vágytól” egyaránt. A negyedik ciklus végül a szonetteket gyűjti egybe, melyekről leginkább annyi mondható el, hogy verstanilag tökéletesek.
Talán a legtöbben bravúros nyelvi megoldásokat, új formákat vagy legalábbis formajátékokat, pofátlanságot és frissességet vártunk ettől a kötettől. Ehelyett avíttan cseng és kimódoltnak, sőt, időnként egyenesen sznobnak hat. Ugyanakkor megcsillannak nagyszerű megoldások is: ilyenek az Átmeneti rendek című költemény képei („Egy tócsa vagy csak. Fölszárít az orkán. / Csészényi tea – halkan párologsz.”), vagy a Nem tart című nyolcsoros utolsó két sora („Zavartan néz, pislog, kérdőre von / hideg szemed: szép, zárlatos neon.”) és lehetne még sorolni a példákat.
Röviden tehát: hullámzó. Ám egy első kötetnek az a dolga, hogy hullámzó legyen. Hogy izgalmas legyen folytatni. Ezt pedig maradéktalanul teljesíti az Ahol megszakad. Kíváncsian várjuk a folytatást.
(Eredeti megjelenés: prae.hu, 2012. július 18. http://prae.hu/prae/articles.php?aid=5285)
