Az elmúlt évtizedekben több fordító is átültette már Ray Bradbury szövegeit magyarra Göncz Árpádtól kezdve Kuczka Péteren és Gálvölgyi Juditon át Totth Benedekig. Nélkülük nem tudnánk a maga szépségében élvezni ezeket a szövegeket, amelyeknek mondanivalójuk mellett a stílusuk a legnagyobb erejük. Most az Agave Könyvek gondozásában megjelent Bradbury-kötetek és a Gonosz lélek közeleg című regény fordítóját, Pék Zoltánt kérdeztük a fordítás kapcsán.
Emlékszel még, mikor olvastál először Bradburyt és melyik szövegét? Milyen élmények fűződnek hozzá? Neked egyébként melyik a kedvenc Bradbury-műved?
Pontosan nem emlékszem, de szinte biztos még általános iskolában, vagyis novella lehetett. A költőisége tetszett meg már akkor is, az, hogy nem a technikára megy rá, hanem emberekről mesél, gyönyörű képekkel. Meg persze a Mars… Nagyon szerettem a Fahrenheitet, de azt hiszem, a Marsbéli a karrierje csúcsa, nekem legalábbis az abszolút kedvencem tőle, egészben és részenként is.
Bradbury a regényeiről lett igazán híres, de elképesztően gazdag novellatermést hagyott maga után, ahogy azt a magyar kiadásokból is láthatjuk. Te látsz valami érdemi különbséget a regényíró és a novellista Bradbury közt?
Valóban két regény repítette őt a csúcsra, a Marbéli és a Fahrenheit, amiből az első ugyebár novellaciklus. Én alapvetően novellistának tartom, abban a hosszban tudott a legjobban megnyilvánulni, és több regénye (a Dandalion Wine, a Green Shadows, White Whales) is tulajdonképpen apróbb történetekből áll össze, és különféle novelláskötetekben szerepelnek is a regényekből kivett részletek, magyarán novellák. Írt ugyan krimiket és egyéb regényeket, de a novellái erősebbek.
A művei alapján kétségtelenül a sci-fi klasszikusaként tartjuk számon. A kortárs szerzőkkel összehasonlítva miben rejlik az ő nagysága?
Nem nagyon lehet összehasonlítani, teljesen más korban működnek/tek, más közönségi és szakmai elvárások alatt. Óriási változások történtek a sci-fiben (is), nem utolsó sorban az amerikai íróiskolákból kikerült írók tömkelege miatt, akiknek a kisujjában van a karakter, a cselekmény, a leírás, úgy, ahogyan régen ezzel nem foglalkoztak. És ez így van rendjén, változik a világ. Bradburyt a fantáziája és a humanizmusa tette azzá, aki. A fájdalmas szépség az olyan novellákban, mint a „Kaleidoszkóp”. Ma szerintem sokkal komplexebb társadalomban élünk, és az írók erre reflektálnak: nyelvben, történetben, gondolatban.
Ha fordítóként nézed az életművét, akkor látsz benne kihívásokat, nehézségeket?
Ó, abszolút. Elképesztő szókincs, döbbenetes hasonlatok, metaforahegyek. Őt kifejezetten nehéz fordítani szerintem, legalábbis szépen nehéz. A novellánál ezt még lehet bírni, de például a Gonosz lélek közeleg nagyon nagy munka volt.
2019-ben Az illusztrált ember új fordításban jelent meg az Agavénál. A kötetben számos szöveget Te fordítottál. Miért volt érdemes újrafordítani a novellákat? Mi alapján osztottátok fel egymás között? Melyik szöveget emelnéd ki ebből a kötetből?
Ilyenkor nem feltétlen arra kell gondolni, hogy a régi rossz, egyszerűen változik a nyelv, mostanában elég gyorsan, az a kötet bő huszonöt éve jelent meg, és a mai fordítók másképp látják a szöveget meg a nyelvet is. Ráadásul az egymás után kiadott kötetek így talán még frissebbek és még jobban alkalmazkodnak a mai világhoz/olvasókhoz. A felosztásnál nem volt különösebb szempont, van, aki a kedvencét kapta, van, akinek mindegy volt. Én az egész kötetet szeretem, szerintem az egyik legerősebb Bradbury-kötet, a nagy része újra megjelent mindenféle válogatásokban. A „Kaleidoszkóp”, „A hosszú esők”, „A lángléggömbök”… de szinte az összeset sorolhatnám, itt nincs töltelék.
Friss megjelenés a Marsbéli krónikák teljes változata is, ennek a fordításban szintén részt vettél. Elmondanád, hogy mit jelent a “teljes” verzió, és hogy miért érdekesek az új szövegrészek?
Itt tulajdonképpen az történt, hogy a Mars-novellákat egy kötetbe rendezték, hiszen a Marsbéli is úgy „regény”, hogy a novellák adnak ki egy átfogó történetet. Ezek mellé most elolvashatjuk a többi, Marson játszódó novellát is, így teljesedik ki ez a világ.