Amikor gyerekkorunkban elkezdtünk olvasni, sokszor a könyveket a borítójuk alapján ítéltük meg. Az alapján választottunk, különösen a fantasztikus regények terén, amelyik érdekes volt. . Egy félelmetes sárkány, egy klassz űrhajó, robotok és lovagok, csaták és idegen világok látképei, mindezek rabul ejtettek minket a könyvek tartalma mellett. Viszont ahogy nagyobbak lettünk, rá kellett jönnünk: bizony, néha nem szabad a borító alapján ítélni. Mert amióta a fantasztikus könyvek léteznek, azóta születnek csúnya, rosszul megtervezett, hogy ne mondjuk, gagyi borítók. Ahogyan elhibázott, a kötet tartalmához nem illő koncepciók is. Szörnyülködünk rajtuk, megmosolyogjuk őket, nevetve idézzük fel egy-egy beszélgetésnél a rosszabbnál rosszabb illusztrációkat. De ennek nem szabadna így lennie: egy magára valamit is adó kiadónak ügyelnie kellene rá, hogy milyen gúnyában engedi az olvasók elé a köteteit, hiszen az olvasó sokszor még mindig a külső alapján választ. A borítókritika persze nem a legfontosabb része egy regény megítélésének, de ahogyan a tipográfia is javíthatja vagy ronthatja egy szöveg olvashatóságát, úgy a borítóképek – és általában a kötet fizikai kivitelezése – nagyon is hozzátartoznak a könyvélményhez.
Idei első posztunkban kettős célt tűztünk ki: egyrészt megnevettessük olvasóinkat néhány elhibázott borítóval, másrészt viszont felhívjuk a kiadók figyelmét, hogy mi az, amivel szerintünk hibáztak. Senki ne gondolja, mi csak más kárán akarunk nevetni, de egyszerűen nem tudunk szó nélkül elmenni néhány rosszul sikerült munka mellett, így egy kis mosollyal szeretnénk mindezeket hátrahagyni 2016-ban.
Nem is szaporítanám tovább a szót, beszéljenek helyettünk a képek!
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár
Kezdjük mindjárt ezzel a kakukktojással, ugyanis több olvasótól hallani lehetett, hogy a borító teljesen illik a könyvhöz. Mi azonban nem tudunk elmenni amellett, hogy a magyar illusztrációról nekünk a kilencvenes évek fantasyjei jutnak eszünkbe, amik, valljuk be, egyáltalán nem a minőségükről voltak híresek. Azért is különösen fájó ez, mert Az Égett-hegyi könyvtár szerintünk egy remek könyv, a Fumax Kiadó egyik legerősebb címe 2016-ban, a regényről írt kritikánk hamarosan olvasható is lesz az oldalon.
És megnézve az eredeti borítót, még inkább azon a véleményen vagyunk, hogy kár volt olyan külsőt adni neki, amihez hasonlót a Nyugatinál lévő könyves standon láthatunk pár száz forintért.
China Miéville: Vastanács
Nem is feltétlenül azzal van a baj, hogy milyen a kép maga (persze a szerkesztőségben van, akinek ezzel is gondja van), hanem az a tipográfiai borzalom, amit sikerült a képre rárakni. Ez a vérvörös betű! Mintha valami béna ponyva-fantasy lenne, nem pedig a weird fiction egyik legjobb írójának regénye. Különösen fájó ezt a könyvet odatenni mondjuk az Agave Miéville-sorozata mellé, vagy a kifejezetten igényes Armada mellé, amit szintén a Galaktika jelentetett meg. A regényről írt kritikánkat itt olvashatjátok.
Varga Csaba Béla: A kígyó ölelése 1-2
Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem lennének ezek az ijesztő gyerekarcok. Rémálmainkban jönnek elő hasonló szenvtelen, viaszképű kislányok, hogy magukkal vigyenek minket valami borzalmas helyre – a klisés robotruhás nőkről nem is beszélve. És biztos, hogy az “ismerősnek tűnő közép-európai” ország érzékeltetésére a legelegánsabb módszer a nyilvánvalóan számítógéppel átalakított Országház képe felhőkarcolókkal? A glóriák pedig mintha nem szolgálnának más célt, hogy a grafika gyengeségeit ellensúlyozzák. Retró a javából.
Kovács Ákos: A kehelyhozó
Ó, azok a csodás kilencvenes évek! Amikor a szárnyait bontogató komputergrafika megannyi csodásan rossz borítót kitermelt magából! Milyen jó, hogy azok az idők elmúltak! Bár ahogy elnézzük, nem nyomtalanul, ennek remek példája ez a borító. Szerencsére kevés látszik rajta, szemben az előző kötettel, de még így is érezni azt az igazi retro élményt, ami valahogy sok magyar sci-fi kiadvány sajátja.
Fedina Lídia: Virokalipszis
Próbáltunk rájönni, hogy vajon volt-e valaki a kiadóban, aki megpróbálta lebeszélni az illetékeseket erről. Erre nincsenek szavak, mintha nem is egy több éves múltra visszatekintő, világszínvonalú szerzőket felvonultató kiadó adta volna ki.
Lovas Lajos: Törzsszövetség
Nem akarjuk, hogy úgy tűnjön, kifejezetten a Galaktika borítói ellen vagyunk – hisz akadtak egészen jók idén is –, de a zsánerkiadók közül mégis ők szolgáltatják a legtöbb, hogy is fogalmazzunk… érdekes borítót. Értjük mi, hogy a Törzsszövetség szatíra, és hogy humoros, de ez a bárgyú fa minden, csak nem vicces. A trikolor címtipót pedig egyszerűen nem tudjuk hová tenni, annak ellenére, hogy olvastuk a kötetet. Az egész olcsó, Móricka-szintű humort sejtet, ami nem hisszük, hogy a szerző szándéka lett volna.
A sci-fi - Válogatott tanulmányok
Azzal semmi nagy gond nincs, ha egy sci-fi filmekről szóló kötet ikonikus filmbeli alakokat kombinál a borítóján - lehet egy ilyen elcsépelt ötletet is jól csinálni. De ami itt történt, az nagyon messze van ettől. Ismét csak azzal a klasszikus esettel állunk szemben, amikor a külső félrevisz, és nem egy komoly tanulmánykötetet sejtet, hanem valami gyenge paródiát.
Virág Emília: Boszorkányszelídítő
Elsőre talán nem is tűnik fel az elemeiben egyébként igényesen megtervezett borító egyik apró bakija. Aztán ha alaposabban megnézzük, akkor már egy kicsit gondban vagyunk, s hitetlenkedünk. Tényleg a nő lába közé vezet a híd? És ezt valaki jó ötletnek gondolta 2016-ban? Ez még akkor sem lenne rendben, ha nem egy egészen kreatívan kinéző első kötet után jött volna ki. Nem tudjuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk, de az biztos, hogy ez a borító nem okés, nagyon sok téren.
Ezek voltak a mi “kedvenc” elhibázott borítóink. Némelyiken jót nevettünk, máson szörnyülködtünk, megint máson csak lemondóan csóváltuk a fejünket. Viszont most, hogy túl vagyunk ezen, érdekelne minket, ti milyen borzalmas, elhibázott koncepciójú borítóval találkoztatok 2016-ban a fantasztikum területén? Tudjuk, hogy a “kis pénz kis foci” elv alapján a kisebb kiadóknál még bőven találni ilyeneket, mi viszont most csak a profik közül válogattunk. Írjátok meg, melyik könyvek sokkoltak a kinézetükkel vagy késztettek benneteket harsány nevetésre a fentieken kívül? Melyik kép volt, amit a legszívesebben hagynátok hátra az elmúlt esztendőben?
