A magyar Lovecraft- és kozmikus horror rajongók között aligha van olyan, aki az utóbbi több mint egy évben ne ismerte volna meg Tomasics József nevét. Lovecraft írói örökségének dedikált oldala – a The Black Aether – hivatkozási pontjává vált a közösségnek. Annak a közösségnek, amit nem kis részben éppen az ő tevékenysége kovácsolt össze.
A The Black Aether elindulása óta számos projekttel egészült ki, melyek közül az egyik legfontosabb a nyomtatásban megjelenő Black Aether magazin, mely magyar írók lovecrafti történeteinek nyújt megjelenési lehetőséget.
József munkabírása lenyűgöző. A folyamatosan frissülő online folyóirat, a nyomtatott magazin, a Micro Aether e-bookok és nyereményjátékok mellett a közeljövőben ismét kiterjeszti a The Black Aether tevékenységét – az alkotói kör aligha túlbecsülhető segítségével. Tomasics Józsefet jövőbeli terveiről kérdeztük.
stv: Kezdetnek mesélj kérlek arról, hogy hogyan találkoztál Lovecraft műveivel és hogyan kezdődött a rajongásod?
Tomasics József: Bár páran azt gondolják, hogy remeteként élek és plafonig érő könyvek közt kutatom Lovecraft munkásságát, be kell vallanom, hogy nem volt ez rajongás az első találkozáskor. Még középiskolás koromban állított haza bátyám a Valhalla Páholy kiadásában megjelent Cthulhu hívása kötettel, de ha jól emlékszem nem is olvastam el végig, mert nagyon távol állt tőlem akkor még. Abban az időben leginkább fantasyt olvastam, nem tudnám megmondani hányszor mormogtam az orrom alatt, kedvenc karakterem Skandar Graun ikonikus átkozódását: „Yvorl redves farkára!” Aztán eltelt jó pár év, egy időre el is távolodtam az irodalomtól, de pár évvel ezelőtt Vígh Dávid barátommal beszélgettünk, mikor is szóba került Lovecraft, akkor újból nekiálltam a novelláinak. Ekkor pedig már automatikusan jött a rajongásom és onnét már nem volt megállás.
Talán nem értem még fel anno ahhoz, hogy megértsem, a saját módomon értelmezzem Lovecraft művészetét; ez a folyamat nálam még mindig tart. Alapvetően azt vallom, hogy első olvasatra nem tudnak átjönni azok a képek, érzések, amiket ő át akart adni az arra érzékeny olvasóközönségnek. Mindenkinek szívből tudom ajánlani, hogy vegye elő újból a novellákat és olvassa végig azokat, mert kell idő ahhoz, hogy valóban előjöjjön az a bizonyos „rettenet” a sorok közül.
stv: Az utóbbi több mint egy évben nagy erőfeszítéseket tettél azért, hogy Lovecraft művészetének magyar tisztelőit valódi közösséggé szervezd. The Black Aether, Black Aether magazin, Micro Aether – csak hogy néhányat említsünk a futó projektek közül. Hogyan láttad a kezdetekkor Lovecraft hazai megítélését és a közösség helyzetét és hogyan látod most? Milyennek értékeled a The Black Aether és a hozzá köthető eddigi projektek eredményességét?
TJ: Mielőtt úgy döntöttem volna, hogy elindítom a folyamatokat, természetesen tájékozódtam, fórumokat túrtam, kérdezősködtem ahol csak tudtam. Akkor azt tapasztaltam, hogy műveinek megítélése egyértelműen pozitív. Sehol nem találkoztam szélsőségesen negatív véleménnyel, bár az mondhatni természetes dolog, hogy az egyes novellákról alkotott magánvélemények eltérőek, de még akkor is elismerőek. Én személy szerint például örülök annak, hogy Lovecraft kikerült Lord Dunsany hatása alól. Ez az általános pozitív megítélés azóta sem változott, és szerintem nem is fog változni. Kétségtelen, hogy maradandót alkotott, és ennek az oka egyértelműen az, hogy szerette azt amit csinált – még ha megannyi csalódás is érte -, hitt benne és legfőképp tisztelte a zsánert.
Lovecraft személyiségének megítélése azonban már nem volt annyira összhangban a műveiről alkotott véleményekkel, de ennek oka egyértelműen a sok baromság – bocsánat, de nem tudok mást mondani rá -, amit róla terjesztettek, adtak tovább mindig egy kicsit hozzátoldva. Egészen extrém dolgokkal is találkoztam, amiket egy ideig gyűjtöttem is, de végül inkább feladtam, mert a skizofréniától kezdve, az homoszexualitáson át, a betegségére szedett gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező rémálmokig és az azokból írt novellákig nagyon széles volt a paletta. Azt tudtam, hogy projektek egyik feladata az lesz, hogy ezeket a tévhiteket eloszlassák és a hozzá méltó irányba tereljék ezeket a vélemények, és ennyi idő után úgy gondolom, jó úton járunk. Illetve nem mehetünk el az WFA mizéria mellet sem, kíváncsian figyeltem a közösséget milyen reakciókat vált ki belőle ez az esemény, de összességében azt mondhatom, sőt ki merem jelenteni, hogy semmit nem változott sem Lovecraft, sem műveinek megítélésével kapcsolatban emiatt.
Végül pedig ami a hazai közösség helyzetét illeti, az nagyon elkeserítő volt, mert mondhatni nem is létezett közösség. Csupán néhány elszigetelt blog, vagy fórum topic, illetve a magányos rajongók, akinek nem volt olyan közösségi tere, ahol egymásra találhattak volna rajongók és alkotók egyaránt. Azt pedig már akkor is tudtam, hogy közösség nélkül halálra van ítélve minden kezdeményezés, mert egyedül, egy ember képtelen végigvinni a folyamatokat, amik akár több évig is eltartanak. Ehhez mindenképpen szükség van a hazai alkotókra és rajongókra is egyaránt, mert még ha tevékenyen nem is vesznek részt a „munkában”, támogatásuk és pozitív hozzáállásuk kifogyhatatlan erőforrás, amiből mindig lehet meríteni. Ebből most jó előre elraktároztunk egy nagy adaggal. Maximálisan elégedett vagyok a TBA projektek eredményességével, hisz a kitűzött célokat mindegyik kivétel nélkül elérte. Az alkotói folyamatok beindultak, azt hiszem mondhatom, hogy értéket teremtettünk a Black Aether magazinnal, a közösség tagjai egymásra találtak, elindultak az egyéni projektek is a háttérben.
stv: Az interjúidat és cikkeid olvasva feltűnik, hogy egyfajta harcnak tekinted a tevékenységedet. Ennek az oka nem feltétlenül egyértelmű. Mi hívta életre ezt a retorikát?
TJ: Elfogult vagyok HPL-el kapcsolatban – bár a magam módján kritikus is -, ezt soha nem is tagadtam. Én ezt nem harcnak hívnám, inkább annak, hogy végletekig kiállok az elveim mellett vele kapcsolatban, bár azért néha ez a két dolog valóban együtt jár. Nem igazán szoktam, mert nem szeretek a magánéletemről beszélni, de azt azért elmondom, hogy az én életem koránt sem volt olyan rendezett, mint most. Sokáig csapongtam, nem igazán találtam a helyemet, sok mindenbe belevágtam, de egy idő után elfogyott a lendület, az energia. Még mielőtt rossz irányba fordult volna ez a folyamat, megismertem menyasszonyomat, aki rendet hozott az életembe, és az ő végtelen türelmének köszönhetően tudtam elmélyülni Lovecraft munkásságában. Bármennyire is túlzóan hangzik, miután megismertem Lovecraft művészetét, az én értelmezésem szerint megreformálta az elveimet, átalakította világnézetemet. Lenyűgöz az az elszántság és az a kitartás, ami végigkísérte munkásságát, a rémtörténetek iránt mutatott tisztelete és az azokkal kapcsolatos elvei, amikből nem engedett. Tisztában vagyunk azzal mindannyian – tisztában kell lennünk –, hogy élete nem a könnyen jött sikerekről, elismerésekről szólt, nagyon sok csalódás érte, és még is képes volt időt és energiát szánni alkotótársaira, támogatni a kezdő írókat, kiállni értük. Becsülöm emiatt és egyszerűen nem tehetem meg, hogy nem állok ki a vele kapcsolatos saját elvi elkötelezettségem mellett.
stv: Milyen külföldi mintákat tartasz követendőnek? Van-e olyan kezdeményezés, amit példaértékűnek tartasz?
TJ: Nem könnyű erre a kérdésre választ adni, nem igazán tudnék olyan kezdeményezést vagy projektet kiemelni, amit követendő példaként tudnék felhozni. Természetesen vannak olyanok, amik elismerésre és tiszteletre méltóak, mint például az életnagyságú Lovecraft szobor elkészítése Providence-ben, vagy S. T. Joshi és David E. Schultz kutatómunkája, illetve a mindkettejükre jellemző végtelen szerénység és segítőkészség. Van számos jó blog, magazin, könyv és antológia. Azonban a legtöbb általam megismert kezdeményezés és folyamat hátterében a mozgató rugó egyedül a pénz, ami persze abszolút érthető és elfogadható is, de sajnos nem egy esetben ez már csak akkor derül ki, mikor az ember egy bizonyos fokig kapcsolatba kerül ezekkel a projektekkel. Ez pedig rendszerint csalódáshoz vezet, mert sokkal egyszerűbb lenne nyíltan elmondani, hogy ennek és ennek a célja bizony a haszonszerzés. Senki nem tud csokitallérral fizetni a boltban. Próbálok a lehető legtöbb helyről meríteni és a jó ötleteket úgy átültetni, hogy azok hasznára váljanak a hazai közösségnek.
stv: Több cikkben is említetted, hogy mindaz, ami eddig a The Black Aether környékén történt, csupán a kezdet. Május elején egy posztban beszámoltál további tervekről. Tudnál ezekről a tervekről mondani néhány további információt?
TJ: Sokszor mondtam és még mondani is fogom, mert olyan hosszú listám van az még előttünk álló feladatokról, hogy csupán felsorolni is sok lenne. Mindenképpen ki kell emelnem, hogy ezek mögött a tervek mögött, most már csapatmunka van, ami nagyban megkönnyíti és felgyorsítja a megvalósítást. Szerkesztőtársaim nélkül, biztos, hogy még több év kellet volna a folyamatok elindításához.
A legfontosabb előrelépésünk az antológia elindítása lesz, ami jelenleg még mindig előkészítő fázisban van, mert bizonyos jogi és gazdasági kérdéseket le kell tisztáznunk. Én mindenképpen azt szeretném, hogy az írók a könyv esetében anyagi juttatást is kapjanak, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen szintű projektnél már nem várható el senkitől, hogy ingyen és bérmentve, csupán egy darab tiszteletpéldányért rendelkezzünk a novellájával. Annak ellenére, hogy maga a kiadvány szintén nonprofit lesz és csak is a felmerülő költségek határozzák meg a majdani vételárat. Az elismerésen kívül, ez megbecsülése az íróknak, semmiképpen nem szeretnénk követni azt az eljárást, mikor egy piacra szánt könyvnél, kiszúrják a szemüket a vélt vagy valós ismertség csábító ábrándjával, azt meg pláne elvből elutasítjuk, hogy valaki fizessen a megjelenésért. Innét üzenem minden írónak, írópalántának, hogy SOHA ne fizessetek megjelenésért, mert ami amögött van, az színtiszta hazugság! A terjesztés szempontjából én személy szerint hidegrázást kapok az irreálisan magas terjesztői részesedésektől, mindenképpen megpróbáljuk elkerülni azt, hogy az ő zsebükbe vándoroljon a könyv árának 40 - 60 százaléka. Tisztában vagyunk vele, hogy ez egy különösen nehéz – vagy kivitelezhetetlen – feladatnak tűnik, én azonban hiszek abban, megfelelő előkészítéssel megvalósítható ez a terv. Crowdfunding kampányt nem tervezünk Magyarországra, azonban ha sikerül a kiadványt megfelelő minőségben lefordítani angol nyelvre, akkor a külföldi – digitális – megjelenés valószínűleg ezen a módon fog megtörténni.
A másik nagy kihívást jelentő és új projekt a képregény antológia, aminek előkészítése ugyan csak folyamatban van már egy ideje. A Képregények.net két szerkesztője Dávid és Gábor keresett meg az ötlettel még tavaly, ami a legjobbkor jött, mert hasonlóban gondolkoztam én is. Ez egy olyan projekt, ami előre láthatólag több évig el fog húzódni, mert akárhogy is próbáltuk, alig tudtuk meghúzni a listát, és kiválasztani azokat a novellákat, amiket szeretnénk átültetni képregény formátumba. Ennek eredményeképp 7 kiadványt tervezünk, amiben feldolgozzuk a popkultúrában jobban ismert novellákat, klasszikus rémtörténeteket, az Álomföldet, de lesz olyan különálló anyag is, amiben egy-egy hosszabb történetet adaptálunk. Egy dolgot elárulhatok, The Call of Cthulhu nem lesz, senkinek sincs szüksége egy újabb feldolgozásra. A cél egyértelműen a nemzetközi piac, ebből adódik, hogy ez nem egy nonprofit hobbi projekt, hanem megbízáson alapuló közös munka. De nem hagyjuk magára a hazai közösséget sem és természetesen magyar nyelven is elérhetőek lesznek a képregények töredék áron. Hamarosan elkészülünk a kiírásokkal, és elkezdjük toborozni a hazai tehetségeket, bár azt már látjuk, hogy májusban ez nem fog megtörténni, de amint elkészülünk akár párhuzamosan is elindul a két projekt.
A Black Aether magazinnal kapcsolatos fontos változás, hogy ezentúl a megjelenés fél éves periódusra áll be, illetve a megjelenéssel egy időben elérhető lesz digitális formátumban is. A magazin koncepciója nem változik, ugyanolyan tartalommal fog megjelenni, mint eddig. Emellé érkezik még rendszertelen megjelenési idővel az ebook, ami egy olyan kiadvány lesz, ami szélesebb körből merít a horror alzsánerei közül, és ebbe kerülnek azok a novellák is, amik nem fértek bele a nyomtatott magazinba.
stv: Köszönöm a beszélgetést!
