BFF-ek mindhalálig? (Vera Brosgol: Ánya kísértete)

Jelenlegi hely

Szerző Bálint Zsófi On the

Ki ne álmodozott volna gyerekként vagy tiniként egy titkos, mindenki számára láthatatlan barátról? Egy apró, láthatatlan lényről, aki bejut mindenhova, lelesi a dolgozat megoldásait, súgóként kiment a kínos szituációkból, vagy akár házi stylistként is funkcionál. Ezt a fantáziát valósítja meg Vera Brosgol Ánya kísértete című képregénye Ánya, az átlagos kamasz és Emily, a pár száz éve halott szellemkislány történetével. Ám ami kezdetben izgalmas kalandnak tűnik számukra, az hamar rémálommá válik.

A történet középpontjában Ánya, egy Amerikába vándorolt orosz  kislány kalandjai állnak: egy balesetnek köszönhetően kútba zuhan, ahol találkozik a vele egyidős, több száz éve meggyilkolt Emily szellemével. A kísértet Ányával tart a fenti világba, hogy titkos barátnőként segítsen megküzdeni a mindennapok nehézségeivel, ő pedig cserébe segítsen neki kideríteni meggyilkolásának körülményeit.

Az Ánya kísértete 2020-ban jelent meg magyarul a Ciceró Kiadó fiataloknak szánt képregénysorozatában, így mondanivalója is egyértelműen nekik szól. Noha kezdetben felvetődik egy bűnügy felderítésének izgalmas lehetősége, ez a szál gyorsan elveszik, mert bár fény derül a múlt eseményeire, a nyomozás narratív eleme csak pár oldal erejéig jelenik meg. A történet végig Ánya és Emily kapcsolatára, problémáira és a kamaszok mindennapi életére fókuszál: a testalkattal kapcsolatos elégedetlenségre, a népszerűtlenségre, megalázó pillanatok átélésére tesi órán, és elérhetetlen álompasi utáni epekedésre. Titkos énjeként, egyszerre alteregójaként és ellentéteként értelmezhető Emily, aki bár pár száz évvel korábban élt, mégis ugyanazokat az álmokat, vágyakat dédelgeti, mint Ánya. Kapcsolatuk, nézeteltéréseik szórakoztatóak és humorosak, mindennapi küzdelmeik az olvasó számára is ismerős helyzetekben jelennek meg. 

Bár a két lány gondolkodása hasonló, mégis az érem két oldalaként jelennek meg. A történet kezdetén Ánya undok, nemtörődöm, társaitól elhúzódó, míg Emily aranyszívű, kapcsolatokra vágyó szellemként. Ahogy azonban lassan fény derül a múlt eseményeire és Emily jellemére, a két végpont fokozatosan felcserélődik. Emily Ánya álmait kifacsart, végletekig túlzó módon igyekszik megvalósítani, ami kiábrándítja mind barátnőjét, mind a befogadót. A történet zárálatával levonható az a felnőtt olvasó számára kissé didaktikus tanulság, hogy az igazán fontos dolgokat nem a külsőségek jelentik. A mű a mellékszereplők terén is a szokásos sztereotípiákat vonultatja fel: a kedves stréber srác, akit társai kínoznak; az álompasi, akiről kiderül, hogy aljas; és az irigyelt menő lány, akinek csillogó világa csak látszat. Ugyanakkor elnagyoltságuknak köszönhetően a fiatal olvasók könnyedén kapcsolódhatnak a képregényhez, megfeleltetve egy-egy szereplőt a saját mindennapjaiknak.

A kifejezetten egyszerű történetért a rajzok kivitelezése kárpótolja az olvasót. Brosgol nagy hangsúlyt fektet az arcok ábrázolására: a kamaszok humoros grimaszait kissé stilizáltan, egyszerű vonásokkal, mégis találóan és tűpontosan érzékelteti. Az arcok humorát a színhasználat ellenpontozza, amely Tim Burton és Neil Gaiman kékesszürke világát vegyíti, a múltban játszódó és az éjszakai jeleneteknél lilás árnyalatot kapnak. Az egy-két kép erejéig felbukkanó aprólékosan kidolgozott tájak Burton A halott menyasszony és a Karácsonyi lidércnyomás című filmjeinek stílusát idézik, akárcsak a folyamatosan fókuszban lévő arcok hatalmas szemei. Ánya cikázó tekintete az  életet érzékelteti, míg Emily fehér, üres szemgödre hol kedves, hol hátborzongató hatást kelt, akárcsak Skeleton Jacké.  A történet kapcsán említett ellenpontok hangsúlyosan megjelennek a két főszereplő ábrázolásánál is. Ánya sötétebb tónusai, illetve erőteljes, határozott mozdulatai illeszkednek a környezethez, jelezve, hogy az ő világában járunk. Ezzel szemben Emilyt a légies, könnyed mozdulatai, a lebegő, füstre emlékeztető mozgása és a természetellenesen fehér, szinte világító színei kívülállóvá, földöntúlivá teszik. Kapcsolatuk alakulását Brosgol a térközzel is érzékelteti: a testközelséget fokozatosan felváltja a távolságtartás.

Összességében az Ánya kísértete egy izgalmas szín- és látványvilággal megalkotott, olykor humoros, olykor borzongató szellemtörténet egy tini lány mindennapi nehézségeiről és problémáiról. És noha a borzongató fantasy vonal kicsit háttérbe szorul, a kamaszok lelkivilágának ábrázolása olyan érzékeny és találó, hogy az olvasó könnyedén belehelyezkedhet egy-egy szituációba, akár a beleélés, akár a nosztalgia által.