Martin első dalai III.
G. R. R. Martin Álomdalok című kötetének utolsó fejezete a szerző horror munkái közül mutat be néhányat az olvasó számára. Az eddig tárgyalt négy egység esetén érezhető volt egyfajta fejlődési tendencia, ami a történetek szövésében mutatkozott meg igazán, hiszen már az elejétől kezdve (kivéve a képregények hatása alatt álló novellák) ötletekben és kritikai látásmódban gazdag szövegekkel találkozhatott az olvasó. Ahogy a történet motivikus szintjei és motivációi egyre árnyaltabban, logikusabban és láncszerűbben fűződtek össze, úgy váltak Martin fikciói egyre erőteljesebbé. Az ötödik fejezet szövegeire pedig fokozottan igaz a mesteri szerkesztés.
5. Hibridek és rémségek
Milyen lenne a világ zombikkal? Mi lenne, ha néhányan megtanulhatnák irányítani őket? Mennyire lehet ez a világ humánus? A Húsraktár éppen ezen kérdések mentén épül fel. Egyszerre láthatjuk a társadalmi különbségek allegorikusságát, illetve az érzelmi kiüresedést. Mindkét nemből ábrázol élőhalottakat Martin: a férfiakhoz az erő kapcsolódik a munka által, a nők viszont olyan húsként jelennek meg, amelyek a férfiak szexuális igényeinek megfelelően formálódnak.
A Hogy emlékezz rám viszonylag tipikus szellemtörténetnek tekinthető. Martin nem ad igazán pluszt a narratívához, ennek ellenére mégsem válik unalmassá. Ha nem a szellem-történet felől közelítünk a szöveghez, akkor a barátság és az ígéret motívuma rajzolódik ki az olvasó előtt.
Az Álomdalok egyik legerősebb szövege a Homokkirályok. A homokkirályok apró, rovarszerű lények a történet szerint, akiket királynőjük mentálisan összeköt. Ezek a lények építenek, harcolnak rivális csapatokkal (vagy olykor békét, esetleg szövetséget kötnek) és a tulajdonosukat istenként tisztelik. A novella főszereplője, Simon Kress négy várat vásárol. A novella Kress homokkirályhoz való viszonyán keresztül mutatja meg a főhős jellemét: már a vásárlás során látszik a kegyetlensége és lélektelensége, amely folyamatosan árnyalódik a novella folyamán. A homokkirályokban folyamatosan fejlődő katonai közösséget fedezhetünk el, akik a gondozó viselkedésétől függően képzelik el istenüket. De mi történik, ha ezek a lények kiszabadulnak és egy légtérben kezdenek élni kegyetlen istenükkel? Hogyan reagál erre az „isten”, és hogyan viselkednek a homokkirályok ebben a helyzetben? Martin zseniálisan válaszolja meg ezeket a kérdéseket mind pszichológiáját, mind logikáját tekintve. Mesterien szövi a történetet, és könnyedén teremti meg a kívánt hangulatot.
Az Éjvándorok a kötet leghosszabb szövege. Egy csapat kutatóról szól, akik az Éjvándor nevű űrhajón elindulnak megkeresni egy ismeretlen fajt, a volkrynokat. A többhetes út során a kutatócsapat nem találkozik a hajó kapitányával, ami bizalmatlanságot és feszült légkört eredményez a tudósok között. Noha a szereplők nincsenek tisztában vele, de az olvasó tudja, hogy a kapitány (Royd Eris) megfigyeli az utasokat. Royd Eris neve a görög viszályistennőre, Eriszre utal: az utasok folyton civódnak Royd miatt. Nemcsak az ő személye, hanem az összezártság is komoly súrlódásokhoz vezet a történet során, bár e két dolog nem mindig különül el egymástól. Az összezártság, és az ebből fakadó veszekedések megidézhetik a reality műsorok hangulatát. Ezt megerősítheti Royd kukkoló pozíciója, valamint hologramként való megjelenéseivel együttjáró befolyásoló szerepe is. A vázolt problémák csak a történet alapszituációját ábrázolják, és ez alapján az olvasó azt gondolhatja, hogy izgalmas, sokrétű szöveg fog kibontakozni, amelyben a horror-elemek a szereplők fokozott stresszhelyzete által bomlanak ki. Sajnos mégsem ez történik, hiszen némi túlírtság érzékelhető a szövegben, amely csökkenti a novella értékét. Kétségkívül, Martin ismét sokrétű és mély jellemeket rajzol meg, de mégsem ebből építi fel a szöveg katartikus pontjait, sőt, némileg önismétlőnek is tekinthető a szöveg, hiszen a kötet egy korábbi novellájával is hasonlóságot mutat.
A Majomterápia a fogyasztói társadalom kritikája, az ösztön én – szó szerinti – megtestesülésének formájában. A főszereplő, „Kenny két szerető közt őrlődött – miközben megingathatatlan imádattal kötődött ételeihez, más szerelmekről is álmodozott, nők szerelméről. Tudta, hogy az egyik megtartásához le kell mondania a másikról, és ez a tudás volt az ő titkos fájdalma.” (646.) A fogyasztói társadalom kritikája összekapcsolódik a testképpel. Maga a test, a kontrollálhatatlan evési vágy és az idealisztikus testre vágyás indítja el a cselekményt, viszont a novella tükrözi azt a hozzáállást, amely az „áldozat nélküli”, változatlan életmóddal való átalakulást preferálja. Ezt testesíti meg a majom, amely egyfajta parazitaként, mások számára láthatatlanul telepszik a főszereplő vállára, és ő fogyasztja el az ételek többségét. Hogy Kenny is jusson némi táplálékhoz, ki kell találnia egy taktikát, amely viszont groteszk helyzeteket hoz létre. A novella érdekes eleme, hogy a férfi észreveszi magán súlyvesztését, illetve környezete is, viszont a mérleg folyton ugyanannyit mutat, hiszen a majom súlya gyarapodik. Ennek hála Kenny nagyon sovány lesz, de mégsem jön létre a vágyott alak, elvégre az állat súlya alatt a férfi tartása deformálódik. A novella így nemcsak a fogyasztói társadalom, hanem az étkezési rendellenességek kritikájává is válik, bemutatva, hogy noha az idealisztikus test elérésére irányulnak ezek a lépések, mégsem ezt az állapotot, hanem egy új, az eszmeihez képest deform alakot fog eredményezni.
Az Álomdalok legnyomasztóbb szövege – a Homokkirályok mellett – az utolsó novella, A körteforma ember. Nagyon jól felépített, jó ritmusú szövegről van szó, amelynek középpontjában az én és a másik áll. Adott egy kellemetlen alak, a körte formájú ember, akit mindenki kikerül rendkívül taszító külseje, megszólalása és kisugárzása miatt. A történet szerint új lakók költöznek a tömbbe, és egyikük életébe (Jessie) a körteforma ember folyamatosan beszivárog: először fizikálisan, majd az álmaiba és a festményébe is. Nemcsak a lány részéről érzékelhető az idegenkedés, hiszen a körteforma ember nem tartozik a közösséghez, társadalmon kívülinek minősül, amelyet a szöveg remekül jelez az olvasó számára. A körteforma ember nem a panel valamelyik lakásában lakik, hanem a lépcső alatti alagsori lakásban. Ugyanerről a kívülállóságáról tanúskodik névtelensége (postaládáján is csak az áll, hogy Bérlő), a más rendszer szerint való lakbér fizetése, lakbér szerződésének hiánya, és ez csak néhány a szövegben érzékeltetett másságból. Martin szépen építette egymásra a kívülállóság elemeit, illetve Jessie és a körteforma ember kapcsolatát, így teremtve meg a novella nyomasztó hangulatát, és elgondolkodtató befejezését.
Összességében érdekes kötet volt az Álomdalok, izgalmas betekintést nyerni Martin kezdeti munkáiba. Nem állítom, hogy a kedvenc kiadványom lett a szerzőtől, de határozottan akadtak benne olyan szövegek, amelyek nagyon a szívemhez nőttek. Ezek többsége a kötet második felében található, érződik rajtuk, hogy Martin mikor kezdett rátalálni saját stílusára. Valószínűleg éppen ezért volt egyenletesebb a szövegek minőségének eloszlása. A kötet legmeghatározóbb kritikus megnyilvánulásai a hatalomra és az ideológiára fókuszáltak, amelyeket a kötet második felére egyre érdekesebb szituációkba helyezett Martin, így törve meg a sok hasonló novella sorát, és a zárlatra már fordulatos szövegeket sorakoztatott fel.
A legnagyobb élményt mégis azok a szövegek jelentették, amelyekben egy-egy olyan aprósággal találkozhattam, amelyet később Martin újrahasznált A tűz és jég dala-ciklusban, sőt az egyik bevezetőben ő maga is kiemelte, hogy gyakran építkezett korábbi műveiből. Egy kicsit sajnálom, hogy nem tudtam teljesen magam mögött hagyni ezt a szűrőt, mert azt hiszem, sokkal nagyobb élményt jelentettek volna ezek a szövegek, ha nincs bennem a regények és kiegészítő kötetek által felállított mérce. Noha emiatt valamivel nagyobb elvárással fordultam a könyvhöz, azért kiderült számomra, hogy Martin nemcsak a fantasy területén mozog otthonosan, hanem horror történetei is figyelemre méltóak.
