Betekintés a kortárs kispróza piacára II. - Martin első dalai I. (G. R. R. Martin: Álomdalok)

Jelenlegi hely

Szerző b.aletta On the

 

George R. R. Martin - Álomdalok

„Az első történetem egy oldalra elfért, egy pennyt ért. A második már kétoldalasra sikerült, két centet kértem érte. Az üzlet részét képezte egy ingyenes drámai felolvasás: én voltam a legjobban olvasó kölyök a lakótelepen, ráadásul vérfarkasüvöltésemmel komoly elismertségre tettem szert. Szörnyvadász sorozatom utolsó története öt oldalra rúgott, és az érte kapott ötcentesből már vehettem egy Milky Wayt, kedvenc csokoládémat. Emlékszem, arra gondoltam, befutottam. Írok egy sztorit, veszek egy Milky Wayt. Az élet csodaszép volt…” (16-7.)

Emlékszik vissza A tűz és jég dala szerzője, G. R. R. Martin a kezdeti szárnypróbálgatásaira. Az idézethez hasonló humoros visszatekintésekkel találkozhat az olvasó az Álomdalok című novelláskötetben. Öt nagy egységet alakítottak ki a szerkesztés során, amelyeket egy-egy személyesebb rész vagy visszaemlékezés vezet be, ezt követően jönnek a novellák. A memorandumok a szövegek életműbe való elhelyezését könnyíthetik meg, de kétségkívül izgalmas apróságokat ismerhet meg az olvasó, hiszen Martin nagyon jó humorral és könnyedséggel írja pályarajzát.

A borító gyönyörű: azt hiszem, hogy ez vitathatatlan. A kötet 700 oldalnyi tömény gyönyör lehetne, de az apró lapok és a hatalmas gerinc kombinációja kikészíti az olvasó kezét, főleg, ha vigyázni akar a könyvre (márpedig miért ne akarna). Ha valakinek esetleg nem járt a kezében a kötet, de A tűz és jég dala-sorozat bármely része igen, akkor tudja, hogy a Martin-köteteket olvasni nem túl komfortos. Nemcsak kényelmetlen tartani és olvasni, de kinyitva is végtelen tömörítéssel találkozunk: a margót szinte nagyítóval kell keresnünk. Ilyen szempontból ez a könyv inkább dísz, mint szöveghordozó.

1. Egy képregényrajongó kölyök

A felvezetésben Martin kölyök/tini korára emlékszik vissza, amikor még szinte teljesen a képregények világainak varázslatában élt. Ez volt első műveinek közege is, s a szerző ebben a térben kereste első publikációs lehetőségeit. A fejezet szövegei e korai időszakba nyújtanak betekintést az olvasók számára.

Az első, a Csak a kölykök félnek a sötétségtől című novellán még érződik a képregények hatása – nem hiába került ebbe a ciklusba –, hiszen maga a narratíva is erősen emlékeztet egy 2-2,5 órás Marvel vagy DC film néhány oldalas zanzásítására. Ami persze várja a folytatást. Nem rossz történet, de kiszámítható és bizonyos helyeken kissé kidolgozatlan (ilyen mondjuk a hős és a hatalmas, félelmetes, világokat pusztító ellenség harca), a párbeszédek pedig egy anime – főként az úgy nevezett shounen fightok, például Bleach, Fairy Tail – nyelvezetéhez hasonlítanak.

Az erőd egy történelmi novella, amely a finn háborút dolgozza fel. A szöveg elsősorban dialógusokból épül fel, amit Martin verses keretbe illesztett. A prózai részt a verskeret tudja igazán megerősíteni, amely nélkül sajnos elég lapos lenne a szöveg.

És a halál az ő öröksége azt hiszem, az egyik kedvenc novellám lett. Már az első mondat után érdekesnek tűnt, az első bekezdés után pedig már érezhető az a hangulat, amely az egész szöveget áthatja. Beszippantott. Nem a cselekmény a lényeg, inkább egy bizonyos mechanizmus válik a központi elemévé: a novella az ideológia működését, a propagandisztikus beszédet, a történelmi ciklikusságot emeli a vizsgálat tárgyává. Finoman mutat rá ideologikus önellentmondásokra, különböző paradoxonokra. Ezt segíti, hogy a cselekmény két szálon, két személy köré épül: a próféta és a próféta tanaival szembehelyezkedő Maxim. A két nézőpont összekapcsolódása hozza létre a tetőpontot, majd a „megoldásban” finoman felvillan a második világháború traumája, amely az egész szöveget új értelmezési szintre emeli.

2. Az alávaló hivatásos

…amelyben Martin első kalandos megjelenéseinek történetét meséli el, hiszen szövegei gyakran eltűntek a kiadók fiókjaiban. Ehhez a részhez négyet választ a fennmaradottak közül közzétételre a szerző: A hős, A San Breta-i kijárat, A magány másik fajtája és a Ködöt visz a reggel.

A hős egy sci-fi novella, amelynek fiktív tere a kötet további novelláiban is visszatér: a szövegben lassan bomlik ki, hogy a jövőbeli helyszín nem a Föld, hanem egy másik bolygó. Ezekben a történetekben jellemzően a bolygók kolonizálása áll a középpontban, amelynek valahogy mindig origója a régi Föld. Ezáltal a földi világból származó, de átalakuló kultúra és hagyomány rajzolódik ki, amely tovább terjed más bolygókra. A hős egy katonáról szól, aki nyugalmazását kéri, s hogy utána a Földön tölthesse el ezt az időt. A történet tetőpontja után a hatalom-kritikáé a főszerep, amelyet nem direkten, hanem a rendszer működésébe való betekintésen keresztül jelenít meg Martin.George R. R. Martin

A San Breta-i kijárat egy horror novella, amelyben a szerző kiszabadítja a kísérteteket a kastélyokból, és az országútra helyezi át őket. A szereplők gondolatkísérleteket, és elméleteket fogalmaznak meg arra, miért kísért egy szellemjárgány az úton. A teóriák által a régi kísértettörténetek is újraértelmezésre kerülnek a szövegben, ezáltal pedig a korábbi irodalmi hagyományra is reflektál a novella. Ha a felkínált elképzelések mentén az olvasó is továbbgondolja a kísértet-toposz lehetőségeit, akkor adódik a kérdés: milyen új utak állnak még a szellemek előtt?

Martin korai írásai közül az egyik legjobb művének A magány másik fajtáját tartja. Egy szinte cselekménytől megfosztott novellával van dolgunk, amely sokkal inkább a lelki- és pszichológiai működésekre fókuszál. A főszereplő naplójegyzetein keresztül ismerhetjük meg az általa megélt magányt, hasonlóan Andy Weir A marsijához. Nemcsak a szövegközlés hasonló, hanem a főszereplő egyedülléte is. Az elbeszélő 4 éve él magányosan az űrben egy küldetés miatt, és ez az idő remek alkalmat ad elmélkedésre a megélt magányról és annak típusairól. Az előzőekkel szemben ez a novella pszichologizáló, és éppen ez a lélekábrázolás az, amely A tűz és jég dalában Theon Bűzössé alakulásának ábrázolásában tetőzik be.

Martin másik legerősebb szövegének a Ködöt visz a reggelt tartja, amely A hősben már megismert világban játszódik. A cselekmény a novellák univerzumának egyik bolygóján játszódik, amelyről elterjedt, hogy lidércek lakják. A történet középpontjában ennek demisztifikációja áll, azért, hogy a planétát könnyebben bekapcsolják a gazdaságba.

Az eddig tárgyalt novellák közül – a szerzővel ellentétben – nem a Ködöt visz a reggelt és A magány másik fajtáját érzem a legerősebb szövegeknek. Sőt, valahogy a gyengébb történetek közé sorolnám őket, bár A magány másik fajtája képes volt a lezárásával kompenzálni. A két fejezet szövegei inkább tartalmukban, mondanivalójukban tekinthetőek erősnek. Érezhetően első szárnypróbálgatásokról van szó, amelyek közt a korábbi szövegek sokkal olvasmányosabbra, pörgősebbre sikerültek, ami látszik a tudatos motívumvezetés hiányában is, hiszen – bátran állíthatom – az Álomdalok második felére ez lesz Martin legjellemzőbb és legizgalmasabb technikája. Viszont bemutatása és bizonyítása csak a kritika folytatásaiban bomlik majd ki.