Egy barátommal van egy fura szokásunk. Amikor megajándékozzuk egymást születésnapunkon vagy karácsonykor, általában könyvet adunk a másiknak. (Ez még nem a fura rész.) Mivel szeretünk egymással évődni, ezért általában egy könyvsorozat első részét vesszük meg a másiknak, aminek lehetőleg akad 12 további kötete.
Barátom - módszerünket tovább fejlesztve - idén a Sandman képregénysorozat 3. részét adta nekem születésnapomra, tudván tudva, hogy az első kettő sincs még meg.
Amellett, hogy felírhatom a megvenni valók listájára immár a Sandman sorozatot is, telitalálat volt részéről az ajándék.
Sajnos nem ismerem a képregény többi részét, egyelőre csak ezt a harmadikat, de szeretném megosztani a benyomásaimat vele kapcsolatban.
A 3. kötet címe: Álomország. Négy, egymástól független történetet tartalmaz, melyeket csupán a Sandman nevű karakter köt össze, aki mindben megjelenik valamilyen alakban. Ő az álmok ura, akinek komoly befolyása van a valóságra. Az emberi képzelet hatalmának metaforája ő. Nézzük a történeteket sorban!
Az első a Kalliopé címet viseli. Ez a személyes kedvencem a négy sztori közül, de mindegyik annyira színvonalas, meghökkentő, fantáziadús és gyönyörűen kidolgozott, hogy valójában csak hajszálnyiak a különbségek számomra.
A történet egy regényíróról szól, aki kifogy az ötletekből és nem tud leírni egyetlen mondatot sem, ami kicsit is hangzik valahogy. Alkotói válságban van. Mindent megtenne annak érdekében, hogy újra tudjon írni, ezért szerez magának egy múzsát. Ő Kalliopé, aki Homérosz múzsája is volt - úgyhogy a mi regényírónknak is megfelel. A történet tanulsága szerint a mitikus lények rettentő sokáig képesek tűrni, de ha elszakad náluk a cérna, akkor nem mindennapi problémákat tudnak okozni.
A második történet az Ezer macska álma. Vajon hogyan néz ki a világ egy macska szemszögéből? Hogyan értékelik az olyan eseteket, amikor az ember zsákba rakja a kicsinyeiket és végül egy folyóba dobja őket? Az elképzelés érdekes, de az én ízlésemnek túl sok emberi tulajdonsággal ruházta fel a szerző a macskákat. Persze ez egy fantasy képregény, így aztán elképzelhető, hogy az én készülékemben van a hiba.
A Szentivánéji álom című történet a Shakespeare-színmű ősbemutatójára viszi el az olvasót és a zseniális szerző néhány titkára is fény derül. A történet képi világa nem olyan rendhagyó, mint a kötetben szereplő többié, de ettől nem kevésbé szép.
Az utolsó tétel az Álarc címet viseli. Egy rendkívül keserű történetet mesél el. A karakter magányérzését nem csak az írott, de a képi narráció is hatásosan hozza közel az olvasóhoz. Keserű történet, keserédes befejezéssel.
Kuriózumként pedig a Kalliopé forgatókönyve zárja a kötetet, ami bizonyára nagyon tanulságos és érdekes lehet az olyan olvasók számára, akiket a képregények alkotási folyamata érdekel.
A Sandmant olvasni egészen elképesztő tapasztalat volt, olyan élmény, amit képregénytől én magam még nem kaptam, jóllehet nem vagyok hozzáértő, de még csak igazán olvasott sem képregény témában.
A kötet egyébként csak mint fenomén is fantasztikusan néz ki. Minden szempontból igényes munka.
