Baráth Katalin krimit ír. Ráadásul a századfordulós Magyarország a szetting. Eddigi két regényét az Agave Kiadó jelentette meg A fekete zongora (igen, mint az Ady-vers, igen, motivált az azonosság) és A türkizkék hegedű címek alatt. Rögvest el is keresztelték a magyar Agatha Christie-nek, ami egyfelől nyilvánvalóan megtisztelő, másfelől viszont valószínűleg feláll a hátán a szőr, amikor ezt hallja.
A mi szempontunkból nem csak azért érdekes, mert a magyar irodalomban eddig jobbára mellőzött műfajú prózát alkot (amiről később részletesebben is szólunk majd itt a Próza Nostrán), hanem azért is, mert a populáris irodalom és az akadémiai beszédmód közötti viszonyról olyan gondolatokat vall, amelyeket minden bizonnyal még sokan osztunk.
2011. december 30-án tette közzé a vele készített interjúját a moksha.hu, melynek az elolvasását bátran ajánlom mindenkinek. Ha pedig valaki esetleg már a fent említett szövegeket is olvasta, az kommentben nyugodtan közkinccsé teheti a tapasztalatait.
Az interjú ide kattintva elolvasható.
(Forrás: moksha.hu)
