Mark Watney űrhajós egy szerencsétlen baleset következtében a Marson ragad, miközben társai hazafelé döngetnek a Földre.
Mark lehet az első ember, aki meghal a Marson. Érthetően nem túl boldog a gondolattól.
A Fumax Kiadónak köszönhetően még megjelenés előtt olvashattuk Andy Weir regényét, melyről stv írt kritikát.
Andy Weir A marsi című regénye körül akkora a felhajtás, hogy semmi jót nem vártam tőle. Mindent adottnak tűnt ahhoz, hogy egy jócskán túlértékelt írásról legyen szó. Egy dolog viszont látatlanban is mellette szólt: nem egy sorozat első kötete, hanem önálló regény. Ez már önmagában is örömteli tény a fantasztikus irodalom ma már csak szinte kizárólag sorozatokban gondolkodó zsánerében.
Andy Weir amerikai szerző, akinek A marsi (The Martian) az első regénye, mely magánkiadásban jelent meg 2012-ben. Bár ismerünk ellenpéldát, általában nem a magánkiadások lesznek a nagy sikerek. Ez óriási siker lett, úgyhogy a Crown meg is vette a kiadás jogait és idén újra megjelentette. Most pedig már magyar nyelven is hozzáférhető a regény a Fumax Kiadó jóvoltából, Rusznyák Csaba fordításában.
Adott egy Mars-expedíció, melynek a tagjai hat napja tartózkodnak a bolygón. Egy nem várt, heves homokvihar következtében félbe kell szakítaniuk küldetésüket és vissza kell indulniuk a Földre. Sajnos az evakuáció alatt a vihar letép egy kommunikációs antennát, ami eltalálja Mark Watney asztronautát, akit társai nem találnak meg és az életfunkcióit naplózó eszköz adatai szerint joggal gondolnak halottnak. Az expedíció megmaradt tagjai elhagyják a Marsot. Nem sokkal ez után tér magához az ájult Mark, akit megsebesített a leszakadt antenna, ami az űrruháját is megrongálta. Döbbenten veszi észre, hogy egyedül maradt a bolygón és nyilvánvalóan halálra van ítélve. Szeretne üzenetet küldeni a NASA-nak vagy a társainak, de erre is képtelen, hiszen az ironikus módon őt eltaláló antenna, melyet a vihar tépett le, felelt a kommunikációért. Öröm az ürömben, hogy az evakuációt olyan gyorsan kellett végrehajtani, hogy a felszerelés, az ellátmány és a kutatócsoport számára felállított kis „lak” a bolygón maradt, így Mark nincs gyors halálra ítélve. Lassúra van. Ez a regény alaphelyzete.
A marsi voltaképpen egy sci-fi robinzonád. A tudományos-fantasztikus irodalomnak ahhoz a vonulatához tartozik, ami valódi tudományos alapra építi cselekményét, nem pedig csupán díszletnek használja a tudományos szöveget. Watneynak az expedíció által a Marson hagyott felszerelés áll csak a rendelkezésére ahhoz, hogy megszervezze az életét. A lakatlan sziget helyét átvette a Mars bolygó, mint az emberi civilizációtól elzárt helyszín és a hajótörésből is inkább űrhajótörés lett, ám a robinzonád alapproblémája ugyanaz maradt. Hogyan képes a civilizációtól távol, magára utaltan életben maradni az egyén? Mark természetesen a legégetőbb problémák megoldásra koncentrál: levegő, víz, étel. Minden mással ezek biztosítása után foglalkozik. Igazi analitikus elme, kiváló problémamegoldó és stílusában is nagyszerű elbeszélő, hiszen az ő elmondásából ismerjük meg a történteket.
Ugyanakkor Weir kötete nem csupán egy izgalmas kísérlete annak, hogy a Robinson-történetet merőben új környezetben lehessen elmesélni. A marsi nem csak a sci-fi zsáneréhez viszonyul találékonyan, de a robinzonádéhoz is, miközben ezeket szervesen kapcsolja össze. A kötet világa alig különbözik a miénktől, csupán csak annyiban, hogy az emberiség már képes embert juttatni a Marsra. Persze ez egyáltalán nem kis teljesítmény, azonban terraformálásról vagy galaktikus föderációkról szó sincs ebben a világban. A tudományos-fantasztikus összetétel második tagját ezzel le is tudtuk, miközben az elsőről a már említett tudományos hitelesség gondoskodik. Mark minden lépéséről pontosan beszámol, feljegyzi, hogyan sikerül vizet előállítania vagy éppen burgonyát termesztenie. (Igen, burgonyát – és ha kíváncsiak vagytok, hogyan, akkor olvassátok el a regényt, legyen itt elég annyi, hogy természetesen nem a bolygón találta a krumplit.) Valamirevaló robinzonád nem merül ki abban, hogy bemutassa egy szerencsétlenül járt utazó küzdelmeit az ellenséges környezettel, A marsi azonban nem valamirevaló robinzonád, hanem egy pokoli jó robinzonád. Ehhez mérten az emberi találékonyság és élni akarás sokszínű felmutatása mellett az emberi közösségekről, az emberi társadalomról is összetett képet fest. A segíteni akarás, a tudomány szeretete és a média véleményformáló ereje mind gazdagon ábrázolt tartalmai a könyvnek, mindezt pedig a csavaros narrációs technika segítségével patetikusság nélkül kapjuk meg.
A regény legnagyobb részét Mark Watney naplóbejegyzései alkotják, melyek első személyben szólalnak meg. Később egy új szál csatlakozik a történethez, mely harmadik személyben íródik és (többek között) a NASA erőfeszítéseit mutatja be, melyet az űrhajós megmentésére tesznek. Mark bejegyzései a téma nyilvánvaló izgalmasságán túl azért is jelentenek nagyszerű olvasmányt, mert fantasztikusan jó a humora a karakternek. Andy Weir írói tudását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy minden erőlködés nélkül, görcsmentesen rajzolja meg ezt az elveszett, mégis jó humorú alakot, akinek a szellemességei nagyszerű arányérzékkel adagolódnak a szöveghez, elkerülve azt, hogy öncélú, közönséges vagy izzadtságszagú poénhalmazzá váljon az írás. Ez pedig az egyik legnehezebb feladat egy efféle szereplő megelevenítésénél. A humor jól ellensúlyozza azt a komor, rideg, veszélyes magányosságot és totális elveszettséget, amely főszereplőnk osztályrésze. Egyedül kell élnie egy bolygón. Nehéz ennél teljesebb elszigeteltséget elképzelni.
E két fontos szövegszervező elem – a humor és a magány – gondoskodnak arról, hogy ne hiányozzon a történetből se a felkavaró drámaiság, se az azt helyenként 
fellazító komédia. Ezektől és a történet fordulatos, ugyanakkor hihető jellegétől válik maradandó olvasmányélménnyé A marsi, amely ideális kötelező olvasmány lehetne akár a középiskolákban is. Minden alkalmassá teszi ezt a regényt arra, hogy megszerettesse a fiatalokkal az olvasást, az irodalmat. Mondat szinten is jól hangzik a szöveg, a narratív technikák is érdekesek (különösen jól sikerültek azok a részek, melyek egy alkatrész „életét” mesélik el a legyártásától kezdve a használatán keresztül egészen addig, míg meg nem hibásodik), mind emocionálisan, mind intellektuálisan gazdag regény és talán említeni is fölösleges, hogy lebilincselő a történet. Minden alkalmassá teszi arra, hogy kötelező olvasmány lehessen, kivéve egy dolgot. Elég sokat káromkodnak benne. Persze ez akár a hitelesítés egyfajta eszköze is lehet, hiszen – és most tegyük szívünkre a kezünket – melyikünk nem mondana valami cifrát, ha egy lyukas űrruhában arra térne magához, hogy egyedül van a Marson, miközben a társai kozmikus sebességgel égetnek haza a jó öreg Földre?
A marsi jellemzően az a könyv, amit ha végigolvas az ember, utána boldoggal, boldogtalannal el akarja olvastatni. Ezért most hadd tekintsek el attól, hogy kifejezetten ajánljam valakiknek.
