Nehéz lenne megragadni, pontosan miről is szól Erin Morgenstern Éjszakai cirkusz című regénye. Talán a két főszereplő, a két varázsló harcáról? Vagy a címben megjelölt cirkuszról, ami mintha maga is főszereplőként lenne jelen a regényben? Vagy a cirkusz léte már maga a párbaj? Ezek a kérdések a regény befejezése után is megválaszolatlanok maradnak. A történet rendkívül szerteágazó, emiatt nehéz eldönteni, pontosan hova esik a cselekmény súlypontja. Ezt a gondolatot tükrözi az Agave által 2020-ban megjelentetett újabb kiadás borítója is, ahol minden kötet összes fontosabb motívuma megtalálható egy teljes képet alkotó összevisszaságban, amivel a regény világa is jellemezhető.
Az Éjszakai cirkusz, ami a szerző első legelső megjelent kötete, egy 19-20. század fordulóján, elsősorban Londonban játszódó urban fantasy regény. A történet cselekménye kezdetben két szálon fut, egyrészt a két mágus, Marco és Celia gyerekkorát követjük végig. Felkészülésüket egy olyan párbajra, amelyet tanítómestereik rendelnek el számukra, mikor még gyermekek, és amelynek szabályait sem ők, sem az olvasók nem értik (erre még később kitérek). A másik szál magának az Éjszakai Cirkusznak (Cirque des Réves), egy különleges, csak éjszaka nyitva tartó helynek a megalapítása, létrehozása és fogadtatása. Erről később kiderül, hogy a már említett párbajnak a helyszínéül tervezték. Így kapcsolódik össze a két történetszál, miközben a tét egyre növekszik, mivel Celia és Marco harca nemcsak kettejük, hanem a cirkusz összes tagjának életére hatással van. A regényben számos szereplő sorsát követjük nyomon, a fejezetek között nagy idő- és térbeli ugrások vannak, így érdemes a dátumokra is odafigyelni.
Annak köszönhetően, hogy a szerző ezt a mágikus történetet egy cirkuszban helyezte el, izgalmas csavart adott a helyszínnek. A cirkusz trükkjei, illúziói már önmagukban sok töprengeni valót kínálnak, ahogy a néző akaratlanul is próbálja megválaszolni a „hogyan csinálta” kérdést. Morgenstern világában viszont a mágia beemelésével a néző és vele együtt az olvasó abban sem lehet biztos, hogy az attrakció, amely megjelenik, ügyesen végrehajtott, grandiózus előadás vagy varázslat. Ily módon a cirkuszi illúzió logikája – ami egyben töretlen népszerűségét okozza két évszázada – a varázslatnak köszönhetően továbbra is működik, az olvasó pedig könnyedén azonosulhat a regénybeli néző szerepével.
Az Éjszakai cirkusz világát hatalmas fantáziával alkotta meg a szerző, amely merít a világirodalmi hagyományokból (megjelenik a görög mitológiában elképzelt, eleve elrendelt, megváltoztathatatlan sors képe), irodalmi műfajokból (a gótikus regény) és olyan stílusirányzatokból, mint a steampunk. A varázslatos világ élénk, részletesen leírásokban jelenik meg: a fekete-fehér cirkusz helyszínei, a jelmezek, a mutatványok és a varázslatok szinte filmszerűen peregnek az olvasó előtt, ahogy megalkotják a cirkusz atmoszféráját a színek, illatok, és hangok. Azonban a részletesen bemutatott világ mellett a mágiának a működéséről és szabályairól nagyon kevés magyarázatot kapunk. Megjelennek ugyan olyan ismert kellékek, mint a kártya, a kalap és a fonal, vagy az, hogy a varázslás elsajátításához hosszas tanulás szükséges, de ezt nem fejti ki bővebben a szerző. Bár szereplőinknek megvannak a maguk erősségei, mégis úgy tűnik, mindenre képesek, testük megváltoztatásától az elme befolyásolásáig. Ily módon a varázslás mikéntje rejtély marad, ennek köszönhetően pedig a bonyodalmak kiváltójának, a párbajnak is tisztázatlanok maradnak mind a szabályai, mind lényege és célja. Hasonlóan kidolgozatlan marad a mágia beilleszkedése, fogadtatása is a világban. A helyszín alapvetően a viktoriánus kor Londonja (illetve később a cirkusz turnéival a világ számos más városa), ami a varázslat és az okkultizmus iránti érdeklődés időszaka volt, ezért a regénybeli mágusok erejüket könnyedén illúziónak álcázzák, így kerülve el a lelepleződést.
Összefoglalva, egy rengeteg szereplőt mozgató, gyönyörű leírásokban gazdag kötet az Éjszakai cirkusz, amely az illúzió-valóság, álom-valóság kérdéskörével játszik. Ám annak ellenére, hogy a világ hangulatát, csodáit könnyedén átérzi az olvasó, működése és szabályai kissé kidolgozatlanok, a cselekmény pedig a számos szereplőnek és a gyors tér-időbeli ugrásoknak köszönhetően nehezen követhető marad.
