Habár a Harry Potter egyes érdemei és népszerűsége vitathatatlan, nem mondhatjuk, hogy saját kategóriájában egyedülálló alkotás. A fantasyirodalmat mindig is a nyugat- és észak-európai hagyományok uralták, ez pedig különösen igaz a gyerekeknek és fiataloknak szóló alkotásokra. A hazai polcokon a felnőtteknek szánt fantasy regények közt is csak egy-egy Lauren Beukes-t találni, ám még ez a kevés diverzitás is elvész, ha pár korosztállyal lejjebb megyünk. Nincs hiány ellenben Harry archetípusokból, akik egy minden négyzetcentiméterében ismert és bejárt világot fedeznek fel újra és újra. Persze, az ismerősnek is megvannak a maga előnyei, például az otthonosság kellemes érzésével töltik el az embert, ám főleg a gyermek- és ifjúsági irodalomnak lenne kiemelten fontos feladata, hogy egy tágas és sokszínű világot tárjon az olvasói elé. A jól ismert sémák egy ponton túl nem mondanak semmi újat a világról, a konvencióik pedig akár az iskolapad, mindenkit közel egyformának vesznek. Ha valahol, hát a művészetben létfontosságú megszabadulni ezektől a kötöttségektől, hogy az öndefinícióval küszködő olvasók, gyerekek, kamaszok, egy egészen más arc mögött is, vagy épp ott először, magukra találhassanak. Nnedi Okorfaor pontosan erre nyújt lehetőséget az Akata Witch (magyarul Akata boszorkány) című regényében.
A magyar olvasóknak talán nem mond sokat az amerikai-nigériai származású írónő neve, de Okorafor külföldön nagy elismerésnek örvend és fiatal kora ellenére több rangos irodalmi díjat kapott. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ír, főleg fantasy műfajban – írásai gyakran merítenek ihletet a természetből és nigériai mítoszokból, a bizarr ötletek és a kirekesztettséggel küszködő főhősök jellemzik őket. Az Akata Witch ilyen szempontból jellegzetes Okorafor regény. Főszereplője, Sunny Nwazue akár Harry Potter antitéziseként is értelmezhető. Bár Harrynek sem fenékig tejfel a mindennapok világa, szenvedését jórészt egyedül a közvetlen családja okozza, a varázsvilág pedig messiásként üdvözli őt. Sunny ezzel szemben 12 éves kislány létére kemény zaklatásnak van kitéve, akárhova megy. Ennek több oka is van: Sunny szülei nigériaiak, ő maga azonban New York-ban született. Amikor 9 éves volt, a családja úgy döntött, hogy visszaköltözik Nigériába, ahol viszont nem övezi általános elfogadás a külföldön születetteket – erre vonatkozik a címben szereplő akata jelző, amely egy gúnyos kifejezés a nem Afrikában született feketékre. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy Sunny albínó, így származása és bőrszíne mindkét környezetben megnehezítette a beilleszkedést.
Sunny iskolai élete nem egyszerű, egy nap azonban mégis sikerül barátokat szereznie a jólelkű Orlu és tűzről pattant Chichi személyében. Rajtuk keresztül nyer bepillantást a nigériai valóság mögött húzódó mágikus világba is, amelyről csak és kizárólag az úgynevezett Leopárd Egyének, európai szóval varázslók tudhatnak. Ha valaki Leopárd Egyénnek született, kezdetektől fogva tisztában van a mágia létezésével, ám vannak Szabad Lelkek, akikben véletlenszerűen jelenik meg a szikra fiatal korukban vagy akár felnőttként. Sunny ilyen Szabad Lélek, ám megint csak olyan csoport tagja, amelyet a nagy átlag lenéz. A Szabad Lelkek nem született Leopárd Egyének, így hiába a bebocsájtás egy új és lenyűgöző világba, Sunny-nak ugyanúgy meg kell küzdenie az előítéletekkel és a zaklatással, mint eddig. Mindezt úgy, hogy közben a serdülőkor szokásos nehézségeitől sem menekülhet.
Sunny körülményei talán extrémnek tűnhetnek a mi szemünkben, ám a helyzete egyáltalán nem olyan egyedi, mint gondolnánk. A nyugati típusú coming of age történetek főhőseinél azt szoktuk meg, hogy azért szenvednek el zaklatást, mert nem jó sportolók, vagy, mert túlságosan szeretnek olvasni, holott például a rendszerszintű rasszizmus Európa iskoláiban is jelen van. Mégis, az ilyen és ehhez hasonló nehézségek feldolgozását jellemzően nem fehér írók vállalják fel. Okorafor főhőse kiváló példája annak, hogyan lehet sokoldalúan és szívbe markoló részletességgel ábrázolni a társadalom által kirekesztett gyerekek vállára nehezedő súlyt. Sunny-nak nem adatik meg, hogy a legkisebb királyfi nyomdokait követve könnyű megoldást találjon a gondjaira. A kiskamaszok bölcsességével és tudatlanságával veti bele magát minden küzdelembe, legyen az mágikus vagy mindennapi, és pont ettől válik könnyen szerethető és érdekes karakterré.
Okorafor varázsvilága szintén nem feltétlen tündérmesébe illő – a Leopárd Egyének megosztott és ellenséges társadalmat alkotnak, ahol a világ varázslói nem egyesülnek semmilyen közös cél érdekében és a legtöbb társulás inkább az elzártságot és az új tagok bevételének szigorú kontrolját részesíti előnyben. A mágia, vagyis itt a juju (ejtsd: dzsudzsu) természete és működése a nigériai mitológián alapszik, ez frissítő újdonság lehet a varázspálcák és átkok után. Okorafor attól sem riad vissza, hogy vallási kontextusba tegye mindezt, hiszen a juju szemben áll mindazzal, amiben például Sunny katolikus anyja hisz. Ez szimbolikus szinten azt a folyamatot jelképezi, melynek során a serdülő gyerek megkérdőjelezi a szülei által közvetített világképet, ám eközben egy nagyon is valós ellentétet ír le, amely az adott társadalom ősi és átvett kultúrája között feszül. A regény annál intelligensebb, mintsem hogy igazságot tegyen ebben a vitában - persze a juju áll a történet középpontjában, ám ez mégsem érvényteleníti Sunny családjának a vallását és alapvetően nem a mágia az, ami elszigeteli a kislányt a többi családtagjától. A juju tehát nem oka és nem magyarázata a kívülállóságnak, ahogy nem biztosít morális vagy más felsőbbrendűséget sem Sunny-nak. Ebben a kérdésben is inkább azt a benyomást kelti a regényt, hogy a világot számtalan módon meg lehet tapasztalni és az egyik nem feltétlenül igazabb, vagy jobb a másiknál.
Az alapvető történet egy kislány varázsvilágban átélt kalandjait írja le, ám az események mögött húzódó társadalmi tematikák olyan mélységet adnak az Akata Witch-nek, amely nem csak kiváló ifjúsági regénnyé, de egyenesen hiánycikké teszi a könyvet. Az irodalom egyik fontos feladata, hogy megmutassa nekünk, milyen valaki más bőrében lenni. Ha ez a valaki más nagyon sokban különbözik tőlünk és az általunk megszokottaktól, az a megértés, együttérzés és tapasztalás szempontjából csakis előnyünkre válhat. Az első kötet folytatása idén jelenik meg.
