Ez a regény arról az ősi, sötét erdőről szól, ahol a mítoszaink és a meséink játszódnak. Amely időnként menedéket ad a történetek hőseinek, néha pedig utat vesztenek benne. A Mitágó-erdőben a történetmesélés őseredeti formái őrződtek meg, a Mitágó-erdő pedig a fantasy műfaj gyökereire kérdez rá, úgy, hogy közben az erdőről elmesélt történet maga is a rengetegben játszódik.
A hazánkban nem túl ismert angol szerző, Robert Paul Holdstock, a hetvenes-nyolcvanas évek során több sci-fi és fantasy regényt publikált. A Ryhope-erdő történetének első kötete, a Mitágó-erdő, 1984-ben jelent meg. Szerzője be is zsebelte érte a World Fantasy-díjat és a BSFA-t. 2009-ben bekövetkezett haláláig további két regénnyel és több novellával folytatta az erdő történetét. A késő huszadik század fantasyirodalmának fontos állomásaként számon tartott kötet csaknem harminc évvel első megjelenése után immár hazánkban, magyar nyelven is elérhető a Gabo Kiadónak köszönhetően.
George Huxley az ősi és érintetlen Ryhope-erdő szélén lakik feleségével és két gyermekével. Az erdő rejtélyes hely, Huxley pedig megszállottan űzi a titkát. Elhidegül családjától és miután felesége meghal, két fia is egyre távolabb kerül tőle. A második világháborúban teljesített szolgálata után 1947-ben fiatalabbik fia, Steve, visszatér otthonába, a Tölgylakba. Ekkor már apja is halott, csak testvére Christian él a házban, aki ugyanolyan megszállottan kutatja az erdő titkát, mint korábban apjuk tette. A rengeteg ugyanis életre kelt mitológiai alakok otthona.
A mitágók – mítosz imágók – az emberek kollektív tudattalanjában létező archetipikus, mitikus alakok, melyeket az erdő ősi ereje hív életre a környezetében élők elméjéből. Testet öltött mítoszok. Egyikük – Guiwenneth – gyönyörű fiatal nő, melybe mindkét testvér beleszeret. Mindkettejük útja az erdőbe vezet. Tragédiák kezdődnek általában így.
A regény három részre oszlik, melyek közül az első kettő számozott fejezetekre bomlik, szemben a harmadikkal, amelyben a fejezetek címeket viselnek. Az egyes szám első személyű narráció elbeszélője a háborúból hazatérő fiatalabb testvér, Steve. Gyerekkori emlékein keresztül ismerjük meg múltját és családját, valamint az első képeket az erdőről.
Ahogyan azt a cím alapján sejthetjük, a regény főszereplője voltaképpen maga az erdő, ami még a zsáneren belül sem túl megszokott eljárás, a Mitágó-erdő – bár rengeteg fantasy toposzt felhasznál – ezért sem mondható a műfaj átlagos regényének. Lassú, fokozatosan kibontakozó, már-már ünnepélyesnek mondható cselekményével aláássa a fantasyregényekkel szemben támasztott általános olvasói elvárásokat és a megszokottól eltérő olvasási gyakorlatot kényszerít magának ki. A szöveg első kétharmada még csak nem is az erdőben játszódik, szigorúan véve a szimbolikus, ugyanakkor nagyon is valóságos erdei utazás a kötet utolsó harmadában valósul meg.
E lassú ünnepélyesség korántsem teszi unalmassá vagy vontatottá a szöveget. Az olvasó a narrátorral együtt lépésről lépésre fedezi fel az erdő titkát és logikáját – amely természetesen távolról sem merül ki a fentebb említett mítoszalak-képzésben – mindezt Steve személyes tapasztalatain és erdőben tett sétáin, valamint halott apjának munkanaplóján és egyik kollégájával váltott levelein keresztül teszi. Márpedig elveszett és megtalált kéziratoknál, régi, megsárgult naplóknál kevés titokzatosabb dolog van (ezt bizonyítja a teljes Poe-Lovecraft irodalmi tengely).
Az erdő olyan másodlagos világot alkot, melyben a tér és az idő szokatlan módon működik. Kívülről szemlélve alig néhány mérföld kiterjedésű, miközben heteken keresztül utazhat benne az, aki aláereszkedik, anélkül, hogy az egyik szélétől elérne a másikig. Azt írom: aláereszkedni, hiszen az erdőbe tett utazás, a bolyongás a fák labirintusában valójában lélekút is az „alvilágon” keresztül. Jóllehet a regény számos eleme a kelta fantasy vonásait viseli magán, a szöveg nem marad csupán reflektálatlan nosztalgia a pogány kultúrák iránt. Semmiképp nem véletlen, hogy az erdőben lévő pogány mitágó népek hanyatlását, pusztulását egy általuk Kívülállónak szólított szereplő okozza, aki éppen a Christian nevet viseli. Az alvilági utazás mind a kereszténység előtti, mind a kereszténykori irodalom számára fontos toposz a nyugati világban, a Mitágó-erdő pedig ki is aknázza az e tény kínálta lehetőségeket, számos ponton kapcsolva magát a hagyományhoz.
Minél közelebb érnek a könyv szereplői az erdőmaghoz, annál inkább lirizálttá válik az egyébként is gazdag prózanyelv. Ezzel párhuzamosan a karakterek átalakulnak, fokozatosan lekopnak róluk az eddig megismert tulajdonságok, maguk is a mítoszok hőseivé lesznek. Így válik voltaképpen az erdő mélyére tett utazás a mítoszok mélyére történő utazássá.
A Mitágó-erdő valódi fantasy különlegesség. A műfaj rajongóinak feltétlenül ajánlott a beszerzése. A különleges atmoszféra (mi lehetne ideálisabb helyszíne egy fantasy történetnek, mint egy hatalmas, „elvarázsolt” erdő?) és a mesék iránti finom nosztalgia miatt viszont azoknak is érdemes elolvasniuk, akik egyébként a jóval pörgősebb, cselekmény orientáltabb fantasyt kedvelik. Reméljük, hogy a további köteteket is kézbe vehetjük hamarosan magyarul.
