Az év végén ezúttal is közzétesszük idei kedvenceink listáját. A 2017-es év számunkra sok szempontból különleges volt, nyilván minden év az, de ez talán valamivel mozgalmasabb lett. Meghirdettünk egy pályázatot, ezúttal Arany János születésének 200. évfordulójához kapcsolódóan balladák zsánerirodalmi feldolgozását kértük, és ezúttal is izgalmas szövegeket kaptunk. Jövőre készül is az újabb e-antológia a szövegekből, de addig is érdemes a nyertesek szövegeit olvasgatni. Az év második felében pedig megvalósulhatott az első Világok Találkozása (ViTa) eseménye a Bem moziban. Itt nemcsak rendkívül izgalmas beszélgetéseket hallhattunk (a felvételek itt), hanem átadtuk a Hexa-díjat is. A szakma kiváló hazai képviselői közül a szavazatok alapján első alkalommal Kleinheincz Csilla vehette át az elismerést. Számos tanulsággal és még nagyobb lelkesedéssel vághatunk bele a jövőévi események szervezésébe. Az oldal szempontjából pedig a legfontosabb, hogy jelentős mértékben bővült a szerzőink köre. Az új fejek mindig új olvasmányélményeket és új nézőpontokat hoznak, ezért nagyon örültünk a csatlakozásuknak.
Nem lehetett panaszunk 2017-ben sem. Jó év volt ez a zsánerirodalomban. Kiemelkedő volt N. K. Jemisin második Hugo-díja, hiszen nem volt még olyan, hogy ugyanaz a szerző és trilógia vigye el egymás követő években a díjat. Említhetnénk akár Andy Weir új regényét, Naomi Alderman sikerét, Jeff VanderMeer egyre nagyobb népszerűségét, Philip Pullman új könyvét (és a korábbi trilógia magyar újrakiadását) is. A hazai könyvkiadás az Alexandra botrányos bedőlése utáni nehézségeket nyögi. Ennek ellenére örülhetünk annak, hogy egyre nagyobb neveket és egyre inkább a nemzetközi színtérrel párhuzamosan jelentetnek meg könyveket a színtér szereplői. Lehetne persze hosszan sorolni a neveket, de egy kicsit megint kevésbé érezhetjük lemaradva magunkat. És ez nemcsak a bejáratott vagy díjazott nagy szerzőkre, hanem az egészen friss hangokra is érvényes. A kiadók pedig mernek kísérletezni, és belevágnak a kisregényekbe, tematikus műfaji antológiákba, amelyek remek kapudrogok is lehetnek egy-egy műfajba, vagy olyan kevésbé mainstream műfajokba, mint a horror és weird, és természetesen a magyar szerzők kiadásába is, hiszen a jó szerzők mindig alapjai egy hazai olvasóközönségének. És miközben szurkolunk a kiadóknak, hogy sikeresen és újult erővel álljanak fel. Izgalmas lesz látni, hogy olyan régi-új, a zsánerirodalom felé is kacsingató kiadók, mint a Bluemoon vagy a 21. század kiadó hogyan veszi fel a versenyt a kiadványok terén. Mindenesestre biztató, hogy olyan díjazott műveket hoznak el naprakészen, mint Colson Whitehead Pulitzer-díjas A földalatti vasúttársaság c. könyve vagy Charlie Jane Anders Nebula- és Locus-díjas Minden madár az égen c. regénye. Emellett pedig örülhetünk a hazai fanzine és folyóiratkultúra sűrűsödésének, élén a The Black Aetherrel, ami úgy néz ki, sikeresebben veszi az akadályokat ezen a rögös úton. És elindult a Twister Media [bekezdés] című tehetséggondozó programja, ami szintén a hazai szerzők fejlődését segítheti, s bízunk benne, hogy beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.
De a populáris kultúrában általában is izgalmas pillanatokat élhettünk meg. A filmek terén a rajongók kidühönghették magukat a Blade Runner 2049 vagy akár a Star Wars VIII. Az utolsó jedik miatt, közben Pókember és Thor végre megkaphatta a méltó adaptációt, A galaxis őrzői pedig csak egy leheletnyivel maradt le elődjétől, Hugh Jackman pedig méltóképpen búcsúzhatott Wolverine szerepétől a Loganben A sorozatok világban tarolt A szolgálólány meséje, azonban a Twin Peaks és a Stranger Things 2. évad is emlékezetes volt, a Punisherben pedig végre Frank Castle is méltóképp tombolhatott. Végül a Disney megvette a Foxot, s bár a piac aránytalanná válása soha nem jelent jót, a filmek terén talán reménykedhetünk. És lehet, hogy szubjektív, de képregényfronton kisebb forradalomról beszélhetünk, amik jelentős mértékben befolyásolhatják a hazai piacot. Számos izgalmas esemény történt rövid idő alatt. Jóformán még örülni sem volt időnk, hogy a Blacksadnek már a harmadik kötete jelenik meg magyarul, máris érkezett Jodorowsky és Mœbius alapműve, az Incal. És hát kiadták az X-men: Új Nemzedék vaskos kötetét is, ami reméljük a fiatal fordítóknak is lehetőséget ad. Örülhetünk Sarah Andersen rendkívül humoros sorozatának (és a rajongók kígyózó sorának a budapesti látogatáskor), hazai fronton pedig Lakatos István Mesék az ágy alól gyűjteményes kötetének. Ja, és 2017-ben megjelent a Nyugat + zombik. Jöjjenek a fanfárok. És emlékezzünk meg itt is a multikról. Váratlanul felbukkantak a DC és a Marvel képregényes megasorozatai, ami erősen nézőpont kérdése, hogy jó-e. A DC kiadványok egyelőre elég ingadozó színvonalúak mind a történetválasztás, mind a fordítás terén, a Marvel ugyanezt a hibát talán már nem követi el. Kétségtelen, hogy az ilyen multik generálta piaci termékek elég érzékenyen érinthetik az inkább kisebb, a szakma és elkötelezett rajongók lelkesedésének és kitartásának (és pénztárcájának) köszönhetően működő magyar képregényes szférát. Reméljük, hogy hosszabb távon inkább segíteni és nem elnyomni fogja azt, és némi letisztulás után frissítőleg fog hatni a hazai válogatásokra is, s egy erős, széles kínálattal, stabil és minőségi megjelenésekkel rendelkező területről beszélhetünk majd.
Na, de vissza a zsánerirodalomhoz és az évértékelőhöz. A fentebb emlegetett szerkesztőségi bővülés meg is látszik idei év végi listánk sokszínűségén. Annyira, hogy idén a korábbi hagyományokkal ellentétben nem is tudunk végső dobogós jelöltekbe a széttartó lista miatt. Mivel ez egyébként sem a versenyről szól, ezért minden aggodalom nélkül engedjük el, és örülünk a kreatív sokféleségnek. A lista ezúttal is számos hazai és nemzetközi alkotó művét tartalmazza, és persze találunk korábbi megjelenéseket. Meglepetésre a szerkesztőségben Jemisin, VanderMeer vagy Tchaikovsky kötetei még csak szolidabb népszerűségnek örvendenek, ellenben a klasszikusok mintha gyarapodnának. Le Guin, Bradbury, G. R. R. Martin, Neil Gaiman jelenléte üdítően hat. A non-fiction könyvek is szépen kezdenek beszivárogni a toplistáinkra, mint a kémkirály John le Carré önéletrajzi könyve és China Miéville az 1917-es októberi forradalomról szóló írása. És ha már forradalmak. Csabai László új krimije az 1956-os forradalomba, míg Potozky László egy nemlétező, mégis kísértetiesen felismerhető nagyváros égő barikádjaira vezet el minket, míg Totth Benedek második regénye már egy porig bombázott város romjai között botorkáló fiú életét meséli el. Nagyon örülünk annak, hogy egyre több magyar szerzőt köszönthetünk a listánkon. Az olyan régebbi motorosok mellett, mint Brandon Hackett, aki magabiztosan szállítja le évről évre az izgalmas sci-fiket, ott vannak a fiatalabb alkotók is. Két évvel ezelőtt Moskát Anita nagy népszerűségre tett szert második regényével, az idei év pedig sok helyen Veres Attila debütálásáról szólt. És ha már mindenből eleged van, akkor egész egyszerűen olvasd el Bödőcs Tibor irodalmi paródiakötetét, a nevetés és szórakozás garantált.
Jöjjenek hát a listák. Elsősorban őket kedveltük 2017-ben. Lentebb az első helyezetteket részletesebben bemutató összefoglalókat is találtok. Válogassatok bátran! Az új évre pedig izgalmas olvasmányokat kívánunk!
Összesített PN lista
Borbíró Aletta (b.aletta)
1. Neil Gaiman: Északi mitológia
2. Neil Gaiman: Sandman IV. (Párák évszaka)
3. Andrzej Sapkowski: Vaják 1. (Az utolsó kívánság)
4. Peter V. Brett: Napháború
5. Joe Abercrombie: A Hősök
Fekete I. Alfonz
1. Ray Bradbury: Októberi vidék
2. Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I–II.
3. Clark Ashton Smith: Sarki regék
4. Veres Attila: Odakint sötétebb
5. Otfried Preußler: Krabat
Gaborják Ádám (AdamG)
1. Veres Attila: Odakint sötétebb
2. Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
3. Lakatos István: Mesék az ágy alól
4. Totth Benedek: Az utolsó utáni háború
5. Nick Cutter: A szekta
Jancsovics Klaudia (JKR)
1. Mark Frost: Twin Peaks titkos története
2. Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi
3. George R. R. Martin: Fekete lapok
4. Neil Gaiman: Északi mitológia
5. V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Benkő Marianna (Makitra)
1-2. Robert Jackson Bennett - Lépcsők városa + Pengék városa
3. Jeff VanderMeer: Borne
4. Juan Díaz Canales: Blacksad: Hófehér nemzet
5. Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Makai Péter Kristóf
1. China Miéville: October: The Story of the Russian Revolution
2. Helen Benedict: Sand Queen
3. Julie Schumacher: Dear Committee Members
4. Ali A. Rizvi: The Atheist Muslim: A Journey from Religion to Reason
5. Han Kang: A növényevő
Nyerges Csaba (Csarliprinc)
1. Csabai László: Szindbád, a forradalmár
2. Irvine Welsh: Trainspotting
3. Vlagyimir Szorokin: Manaraga
4. Bödőcs Tibor: Addig se iszik
5. Dan Winslow: Kartell
Pozsár Anett (katsa)
1. Moskát Anita: Horgonyhely
2. Veres Attila: Odakint sötétebb
3. Philip K. Dick: A végső igazság
4. Potozky László: Égéstermék
5. Totth Benedek: Az utolsó utáni háború
Steve (stv)
1. John le Carré: Galambok alagútja
2. Ellen Datlow (szerk.): Sötétség
3. Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
4. Nick Cutter: A szekta
5. Dathan Auerbach: Penpal
Takács Gábor (Acélpatkány)
1. Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
2. Terry Gilliam: Gilliamsque
3. N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
4. Brandon Hackett: Xeno
5. Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
A PN kedvencei 2017-ben:
Csabai László: Szindbád, a forradalmár (Magvető)
A Szibériából hazaérkező Szindbád útjai ezúttal az 1956-os forradalomba vezetnek. Mint ebből is sejthető ez már nem a Krúdy-féle édesbús, nosztalgikus szoknyapecér férfi a Monarchiából. Vagy mégis? Csabai László már egy évtizede építgetni a nyárligeti Szindbád nyomozó irodalomtörténetileg is újragombolt magánmitológiáját a novelláktól a vaskos regényekig. Csabai figurája különböző történelmi korokon át halad az időben, hogy nyomozásai közben a társadalom sebeiben is vájkáljunk. A szibériai kényszerpihenő után ismét Nyárligeten Rákosi-rendszerben találja magát, ahol a népi demokráciának nevezett állam rendőrségének tisztje lesz, akiről nem tudni, melyik oldalon áll. A bűnüldözés közben pedig nemcsak a kor politikai ideológiájának ellentmondásai, hanem a háború utáni tanyavilág mindennapjai, szokásai, hiedelmei is feltárulnak, szinte néprajz pontossággal leírva. A regény az eddigi legambiciózusabb, és aktuálisabb, mint valaha, hiszen miközben az események történelmi rekonstrukciója egyre alaposabb, a kortárs történelmi-kulturális emlékezet szépen lassan darabjaira hullik a politika segítségével. Kortárs szépirodalmi noir a történelmi regény szerelmeseinek.
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa és Pengék városa (Agave)
Az istenek nélkül maradt világot és az istengyilkosságok ügyét feltáró trilógia igazi szenzáció volt, a kiadót mindenképp dicséret illeti, hogy rövid időn belül megjelenhetett magyarul is. A történetvezetés minden gyengesége ellenére a legnagyobb erénye a kockázatvállalás és az egyedi világépítés, amiről még Acélpatkány is elégedetten írt: „Robert Jackson Bennett első fantasyje olyan elemi erejű világalkotást visz végbe, ami még az én galaktikus léptékű sci-fikhez szokott elmémet is lázba hozza. Először is, ez a világ nem csak kimozdul az idehaza sokak fejében élő, európai kultúrkörre épülő fantasy világképből, de még csavar is a világán egy párat, például azzal, ahogyan az isteni tettek hatását kezeli.” Ezeket az erényeit a második kötetben is megőrizte, sőt sikerült egy olyan általánosabb szintre emelni a problémák boncolgatását, mint a háború és az erőszak szerepe a békeidőben, és hogy „vajon ki a fontosabb: aki megvédi a gyengéket, vagy az, aki felemeli őket, hogy erőssé váljanak”. Szóval, aki szereti az egyedi fantasy világon alapuló és a bűnügyi történetekből is merítő regényeket, akkor a zárórész megjelenéséig még bőven van ideje becsatlakozni.
Ray Bradbury: Októberi vidék (Agave)
Úgy tűnik, a 2012-ben elhunyt Ray Bradbury könyvei mégiscsak visszatérhetnek az Agave gondozásában. Az Októberi vidék a szerző Dark Carnival c. első novelláskötetére (1947) támaszkodik, némi kiegészítéssel, amelyben számos klasszikussá vált horror- és rémtörténet olvasható. Az eddig könyvek alapján kisebb meglepetésként hathat, mennyire intenzívek és félelmetesek, az élet és halál vonzásában élő emberi lélek mélyére vezető történetetek ezek. Persze ezek a novellák inkább az ötletdömping miatt szerethetőek, s talán kevésbé a megírtságuk miatt, de mégiscsak egy pályakezdő szerzőről beszélünk. Beteg, borult, fantasztikus elemek, technológia és természetfeletti, valamint nagyon is emberi történetek. Ráadásul a The Addams Family-t ihlető Hazatérés c. szöveg is megtalálható benne. Reméljük, jön még folytatás.
John le Carré: Galambok alagútja (Agave)
Az élet írja a legnagyobb regényeket. Közhely, de vannak olyanok, akik esetében ez hatványozottan igaz. Ilyen például az brit titkosszolgálat egykori ügynöke, a kémből íróvá avanzsálódott John le Carré. Az ember, akit David Cornwellnek hívtak. Alighanem sokakat foglalkoztatott már az életmű háttere, most végre kézbe vehetik a vallomást. Ha az olyan könnyű lenne. Valószínűleg azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy David jobb kém lett volna-e, mint író, de a jelen kötetből az derül ki, hogy David egy egészen kellemes beszélgetőpartner lehet, kicsit csapodár, az időrendet némileg felrúgva, de mégis szórakoztatón adja elő élete történeteit. A könyv elsősorban azoknak ajánlott, akik ismerik a le Carré-életművet, de azoknak is, akiket érdekel, hogy milyen Jasszer Arafattal szilveszteri táncot lejteni vagy egyszerűen csak kíváncsiak a hidegháború mindennapjaira egy bennfentes szemszögéből. Vagy aki meg akarja tudni, hogy egy bejrúti szálloda papagája hogyan utánozza a gépfegyverropogást és Beethoven V. szimfóniáját. Az izgalmas kémtörténeteket pedig a családi eseményeket, különösen az apa-fiú viszonyokat, tárgyaló részek teszik sokkal személyesebbé. Egy jó whiskyt mindenesetre érdemes betárazni a könyv mellé.
Mark Frost: Twin Peaks titkos története (Athenaeum)
Twin Peaks. Egy város mágikus neve, ami nemcsak hamar rajongók tömegeit vonzotta be, de megalapozta a kétezres évek filmsorozatait is zseniális narratív elemeivel, képi világával és atmoszférateremtésével. A két alapműnek számító évad után pedig idén érkezett egy harmadik is. Ezt megalapozandó Mark Frost 2016-ban megírta a szóban forgó könyvet, mintegy a nyitott kérdések megválaszolásaként és az elmúlt 25 év fontosabb eseményeinek elmeséléseként. Az új kötet a titkos dosszié és annak szerzője, az Archivista után nyomozó Tamara Preston különleges ügynököt követi egészen Twin Peaks múltjába, aki nem csak az aktákat tárja fel, hanem széljegyzeteivel maga is részese az iratoknak. Az igazi nyomozó tehát maga az olvasó, aki néha ugyan maga is elveszik a sorok között, de mindvégig hátborzongató izgalmakban lehet része. Kritikánkban azt írtuk, hogy „[a] Twin Peaks rajongóinak kifejezetten ajánlott, hiszen Mark Frost írása remek előfutára a harmadik évadnak, miközben az első kettőt is zseniálisan megidézi. […] Az olvasó úgy érezheti magát, mint akinek egy szigorúan titkos akta akadt a kezébe, amit a kormány igyekezett gondosan elrejteni előle. Pedig, ahogy az egyik szereplő is kimondja: az igazság látható, a kérdés inkább az, hogy az ember mit hajlandó belőle elfogadni. Ezért kell belenézni a sötétbe.” Az olvasást tehát csakis saját fellelőségre, de nagyon is ajánljuk.
Neil Gaiman: Északi mitológia (Agave)
A zsánerirodalom élő klasszikusa, a (rém)álmok álmodója, Neil Gaiman alighanem akkor is szerepelne a listán, ha épp nem jelenne meg kötete, hiszen régi köteteivel rendre beköltözik az olvasók fejében. Ezúttal azonban egy új könyvről beszélhetünk, ami az északi hiedelemvilág alakjainak történeteibe vezet be minket. (Megjegyzem, szívesen meghallgatnánk ezeket a szerző élő tolmácsolásában is.) Mélyfúrás ez egyenesen az Amerikai istenek alapjaihoz. Az Északi mitológia (és persze Gaiman könyvei) a legjobb érvek arra, hogy miért érdemes újraolvasni és íróként akár támaszkodni is a mitológiai történetek mélyén rejlő konfliktusokra. Steve kritikája szerint a kötetet egyébként bátran lehet utazás közben olvasni: „Az írások egyik legnagyobb erénye a karakterek – az északi istenek – megformálásában rejlik. Mindegyikük szerepét alakját éppen annyira értelmezi át Gaiman, hogy megmaradjanak az alapvetően ismert jellemvonásaik, mégis a megszokott ábrázolásmódtól kissé eltérő személyiséggé állnak össze. […] Ezt a szöveget akár munkába menet, utazás közben, rövidebb időre is elő lehet kapni, és nincs hiányérzetünk, amikor le kell tenni.”
China Miéville: October: The Story of the Russian Revolution
Ha valaki olvasta már a a new weird alapműnek számító Perdido pályaudvar, végállomás vagy a Vastanács c. köteteket Miéville-től, akkor tudhatja, hogy a szerzőnek finoman szólva is erős az érdeklődése az ideológiakritika, az osztályharcok, a forradalmárok, valamint a marxizmus iránt, sőt doktori disszertációját is kapcsolódó témából írta. Ezeket a kérdéseket a műveiben is előszeretettel tematizálja, sokak szerint néha nehezen is tartja féken ezt az érdeklődést, a szöveg rovására. Szerencsére most kiélhette minden ilyen vágyát az októberi orosz forradalomról szóló történelmi munkájában. Aki egy újabb regényt vár, az sajnos csalódni fog, mert ez egy igazi non-fiction a forradalom jubileumi évében. De nem kell megijedni, mert ahogy a címe is jelzi, ezúttal is egy történetet hallhatunk a szerző tolmácsolásában, s persze azért érzi a dramaturgiai súlypontokat is, s ahol kell, színes anekdotákkal oldja a szigorúbb elbeszélést. Aki szeretné egy kicsit jobban érteni a Mieville-szövegeket, annak bátran ajánlhatjuk szekunder szakirodalomnak az Octbobert.
Moskát Anita: Horgonyhely (Gabo)
Moskát Anita előbb a Bábel fiai c. debütáló regényével 2014-ben, majd 2016-ban a Horgonyhely c. második kötetével szerepelt a listánk élén. A lelkesedés pedig töretlen. Lehet, hogy bérleti díjat kell lassan szednünk, hiszen úgy tűnik, mindig felfedezi magának valaki a szerkesztőségben. Tavay azt írtuk, hogy „a Horgonyhely […] jó példa arra, hogy egyes zsánerkönyek (pl. fantasy) mennyire mélyen és ötletesebben tudnak rákérdezni különböző kulturális-társadalmi ideológiákra […] [a] nagy irodalmak jellemzője, hogy a mindennapjainkat is meghatározó húsbavágó kérdésekkel is foglalkoznak.” Ezt a véleményünket most is fenntartjuk. Az idei év sok tekintetben a genderkérdésekkel foglalkozó disztópiák éve volt, élükön A szolgálólány meséjének újraéledő népszerűségével. A magunk részéről mégis büszkék vagyunk arra, hogy a hullám előtt már ismerhettünk egy a témát radikálisan és bátran feldolgozó hazai regényt is. A harmadik kötetig még van idő elolvasni.
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei (Fumax)
A hazai kiadók munkáját és egyre elszántabb törekvéseit dicséri az a tendencia, hogy próbálják az aktuális nagyvadakat is elhozni a magyar olvasók számára. Így van ez az Arhur C. Clarke-díjas Az idő gyermekeivel is, ami még tavaly nyerte meg az Egyesült Királyság legrangosabbnak számító SF díját. Az új édent kereső és végül megtaláló csillagutazók története egy apróbb problémával szembesül: a hely már foglalt és a helyiek sem túl szíves vendéglátók. Az idegen fajt és a területekért folyó civilizációs összecsapását, egymásnak feszülését részletesen bemutató sci-fi igazi ötletparádé, s elgondolkodtató mű a kipusztulás szélére sodródott emberi fajról. Szerkesztőtársunk szavaival: „Izgalmas jelenetekben és emlékezetes párbeszédekben járja körül a civilizáció megannyi kérdését, hogy aztán egy feszült fináléban olyan választ adjon, ami mindenkinek rezonálni kezd a belsőjében. A könyv egyszerre remek összegyúrása a sci-fi klasszikusainak, ugyanakkor valami teljesen egyedi és grandiózus, amire szerintem még sokáig emlékezni fogunk.” Így legyen.
Veres Attila: Odakint sötétebb (Agave)
Az idei nyár hazai slágere az Odakint sötétebb volt. Majd az őszé is. És Veres Attila első könyve teljesen megérdemelte ezt a figyelmet. Az 1983-ban a Magyar Népköztársaságban kezdődő szocialista, viaszosvászonos, inváziós cellofoida-alapötlet zseniális. Magyar tájon magyar horror, avagy a zsánerirodalom válasza a Sinistra körzet-re. Az apa gyerekkori elvesztésével és egy szakítás traumájával terhelt Gáborral együtt ismerjük meg cellofoidafalvát, majd vele együtt veszünk is el a rejtélyekben. Veres Attilának remek ötletei vannak, már most látni, hogy erős, kellő kreativitással rendelkező íróval állunk szemben, egyelőre a rövidebb távokban erősebb, a nagyobb összefüggésekben azonban még el tud veszni. De ez jelen pillanatban senkit nem kell, hogy érdekeljen. „Az Odakint sötétebb a mi regényünk.” – írtuk korábban, s valóban magyar nyelven egészen kivételes regényt alkotott a szerző, ami némi kihívást ad majd a fordítóknak. Az igényes borítóért pedig külön jár a pont. Ha minden igaz, jövőre érkezik egy novelláskötet, mi már nagyon várjuk, csatlakozzatok hozzánk bátran.
