15 villámajánló

Jelenlegi hely

Szerző Próza Nostra On the

Tavaly decemberben a Facebook oldalunkon több mint két héten keresztül minden nap kitettünk egy rövid könyvajánlót íróktól, költőktől, kritikusoktól, irodalommal foglalkozó személyektől. Mindegyikük egy-egy fontos 2013-as olvasmányélményéről írt. Úgy tűnik, hogy tetszett az olvasóknak - Nektek - a megmozdulás, ezért a jövőben is készülünk hasonlóval. Annak érdekében, hogy könnyen visszakereshetőek legyenek ezek a villámajánlók, egybegyűjtve itt is közzétesszük őket. A sorrend a Facebook-on való közzététel sorrendjét követi.

Dan SimmonsDan Simmons: Hyperion

Nagy kedvencemet, Dan Simmons Hyperion-ciklusát ajánlom, már mind a 4 kötet elérhető magyarul is az Agave Kiadó jóvoltából.

A Hyperion-tetralógia a modern science fiction csúcsteljesítménye, felületesen nézve is egy hihetetlenül sokrétű űropera, mélyebbre ásva azonban egy szépirodalmi utalásokkal teli, szövevényes és sokrétű és történet,  kezdve onnan, hogy az első regény, a Hyperion Chaucer Canterbury mesék novellafüzérének szerkezetére épül, de megidézésre kerül pl. Keats és életműve vagy akár Teilhard de Chardin jezsuita filozófus gondolataira is ráismerhetünk.
Kihagyhatatlan olvasmány mindenkinek, aki szereti a fantasztikumot és azoknak is, akik csak tervezik, hogy ismerkednek vele.

Brandon Hackett

 

Donald Ray Pollock: Mindig az ördöggelDonald Ray Pollock

Vérvölgy, telecsurgatva a leölt kutyák testnedveivel. Krisztus vére minden, ami folyik, hátha lábra kap a rákos feleség. A helyszín - azok az államok Amerikában, amiről sosem akartad tudni, hol is fekszenek. Mindenki imádkozik és gyilkol. Mindenki feltámad, de senkit sem hallgatnak meg. (A papok súlyosak, sejtettük, de ennyire?) Miből él a benzinkutas, akinél soha nem tankolnak? Mire való ennyi lőszer, vágóeszköz? Miért szomorkodik otthon a család? 

A háborúból hazatérteknél csak azok riasztóbbak, akik otthon maradtak. 

A Nap ragyog, a sötétség teljes. Nincs tovább.

Bartók Imre

 

Paolo BacigalupiPaolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Mindig tovább marad meg bennem egy-egy regény hangulata, mint a története, és nem vagyok másként Paolo Bacigalupi A felhúzhatós lányával sem, noha a cselekményre és a szereplőkre sincs panaszom, sőt! Bacigalupi regénye felráz: ami manapság még magától értetődő - a tiszta víz, az élelem, mindennapjaink biztonsága -, egy napon talán nem lesz az. Az író alapos kutatómunkát végzett, hogy a távol-keleti helyszín, egy forráspontra jutott társadalom, a thai, kínai, japán és "gajdzsin" szereplők, "génhekkerek", kalóriaügynökök és a sokszínű helyi érdekek konfliktusa mind-mind hiteles legyen. A felhúzhatós lány a jövőnk egy lehetséges, könyörtelen forgatókönyve, ez azonban ne riasszon el senkit: a történetszövés, a biztos kézzel rajzolt karakterek és a hangulatos leírások gondoskodnak róla, hogy ez a könyv letehetetlen.

Lőrinczy Judit

 

Kate Bernheimer (szerk.): My Mother She Killed Me, My Father He Ate Me: Forty New Fairy TalesKate Breinheimer (ed.)

Régi bőrből varrt, új, hátborzongatóan bűbájos köpönyeg.  Klasszikus tündérmesék sötét átiratai a Grimm testvérek, Andersen, Perrault, Goethe és Calvino nyomán a  40 legcoolabb kortárs angolszász író tollából a Fairy Tale Review (http://fairytalereview.com/) alapítójának szerkesztésében.  Mi van a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”on túl/helyett? Groteszk gótika, háztáji horror, néminemű noir, „things-we-were-not-meant-to-know-stories”… Mesék a fél hattyúszárnya miatt fogyatékosként kezelt, new yorki fiúról (Michael Cunningham), a szexuálisan manipulálható, 'farkánál fogva vezetett' Kékszakállról (Joyce Carol Oates), vagy a feltaláló anya kísérletei és a túlzott önbarnítókrémhasználat mellékhatásaként véletlen lebegő narancsszín trutymóvá változott leányról (Neil Gaiman). És még mennyi más...  

Kérchy Anna

 

John ScalziJohn Scalzi: The Human Division

Ez a könyv az ötödik az Old Man’s War sorozatban (Vének háborúja, Szellemhadtest, Az utolsó gyarmat, Zoë története), és magyarul a könyvhétre jelenik majd meg. Scalzi regényei olyan összetett univerzumot mutatnak be az emberiség és a világűrt betöltő többi lény együttélésének mindennapi súrlódásairól, hosszú évekre visszanyúló szövetségeiről és háborúiról, amilyet utoljára a Star Wars trilógia tudott a számunkra ennyire hitelessé és rendkívül szórakoztatóvá tenni. Az alaphelyzet a következő: a Föld megtelt, a kivándorlók száma egyre növekszik, a lakható bolygó azonban kevés, ráadásul a többiek is azokat akarják gyarmatosítani. A „többiek” meglehetősen vegyes társaság, vannak benne saját öntudat nélkül vegzáló lények, intelligens gyilkosok és érthetetlen módon életben maradt fajok. A regények az utolsó lapig megállás nélkül pörögnek, öniróniával telve viccesek, és olyan szerethető alakok mozognak bennük, hogy bevallom: én az egyik regény végén rendesen elbőgtem magam. Összefoglalva: igazi „sírva-röhögős, egész-éjjel-fennmaradós” regények.

Sz. Molnár Szilvia

 

Orson Scott Card: A kegyelem áraOrson Scott Card

Rengeteg jó könyvet ajánlhatnék az idei könyvélményeim közül, de most az egyik kedvenc regényemre, a Delta Vision Kiadó MesterMűvek sorozatának nyitókötetére, Orson Scott Card fantasy regényére hívnám fel a figyelmeteket. A szépirodalmi igényességgel megírt, kegyetlenül sötét, három generáción átívelő diszfunkciós család- és bosszútörténet mindenféle feloldozástól mentes, igazi pesszimista írás, ami sok olvasónál már előre – soknál pedig utána – kiverte a biztosítékot. Az A kegyelem ára a szabad akarat illuzórikus voltáról mesél. A fantasy irodalom eme ragyogó gyöngyszeme mesteri történetvezetéssel operáló, gyönyörű nyelvezetű, hangulatos írás. A tematika szerelmesein kívül a klasszikus drámai történetek – Shakespeare és társai – kedvelői is megtalálhatják benne a számításukat. 

Profundus Librum

 

CentauriCantauri: Jégvágó; Houellebecq: A csúcson

2013 két legfontosabb könyvélménye Centauri Jégvágója és Houellebecq A csúcson című regénye volt. Ahogy Weiner Sennyey Tibi barátom fogalmazott, Centauri megírta "a magyar Zabhegyezőt". A könyv hiperlaza nyelve és a természetbe visszavezető története úgy hasít a magyar olvasó fejébe, mint a jégvágó. Aztán meg ott áll hetekig meglékelt koponyával a valóságban, Magyarországon, San Fransiscóban és Montanában, és legszívesebben venne magának egy erdei lakot, hogy ott éljen. Egy amerikai nagyregény született magyar alkotótól. Nem semmi. 

A csúcson csak most jutott el hozzám, és nem is tudom, olvastam-e a 21. század problémáival ilyen alaposan foglalkozó regényt. PTSD, turizmus, terrorizmus, lélek, perverzió, nagyváros, vidék, bevándorlás, Európa vs. Ázsia, gazdaság vs. művészetek - ezeket a témákat érinti. Ja, és persze az egész egy hatalmas terápia, egy modern mese felnőtteknek huszonnyolcas karikával.

Boldog Zoltán

 

A.M. Homes – The End of AliceA. M. Homes

Az elmúlt pár év függetlenfilmjében különösön trendi témává vált gyilkosok és gyerekek fájdalmasan szoros barátságainak feldolgozása – lásd a Snowtown vagy a Dear Mr. Gacy példáját –, és így karácsony tájékán nincs szívmelengetőbb program, mint egy bögre forralt borral nekiveselkedni a téma irodalmi alapvetésének. Amy M. Homes 1996-os regényében egy életfogytos pedofil és egy saját szexualitását tesztelgető tizenkilenc éves vidéki bakfis szívküldi levelezése alapozza meg a vészterhes viszonyt, aminek hatására a lányt is az igazán tiltott gyümölcsök kezdik izgatni. Az elbeszélővé emelt bűnöző börtönszexről és a gyerekek iránti vonzalomról is Hannibal Lecter maníros stílusában értekezik – azzal a különbséggel, hogy őt a reneszánsz festészetből elsősorban a puttók érdeklik –, a cikornyás mondatokból kibomló testi-lelki brutalitás pedig kijelöli The End of Alice méltó helyét az irodalomtörténetben, valahol a Lolita és a Ketchum-féle A szomszéd lány között.

Sepsi László

 

G. K. ChestertonG. K. Chesterton: A vándorló kocsma

A populáris irodalom egyik úttörőjének számító Chesterton hazánkban nem túl ismert, éppen ezért minden regényének magyar megjelenése igazi kuriózum. A vándorló kocsmához hozzájutni sem éppen egyszerű, de a szöveg zseniális nyelvi humora és végtelen iróniája megéri az erőfeszítéseket. Chesterton 1914-ben megjelent antiutópiája rengeteg ír legnagyobb rémálmát vizionálja, egy alkoholmentes Angliát, amiben két leleményes kocsmáros próbálja életben taratani a tradicionális kocsmakultúrát. A szöveg nem merül a ki a néhol erősen rasszista viccelődésben és a folyamatos ideológiakritikában. Megismerhetjük a sörfőzés titkait és a kocsmanóták nem túl bonyolult igazságait, valamint azt is, miért válhatott a kocsma a nyugati kultúrák egyik első számú mentálhigiénés központjává. A vándorló kocsma az angol humor kiváló példája, de egyúttal erősen összetett, néhol igen pesszimista olvasmány, ami képes egyedi élményt nyújtani az arra fogékony olvasók számára.

Ács Balázs (Imp)

 

Andrea Camilleri: Az uzsonnatolvajAndrea Camilleri

„– Előre kell bocsátanom valamit, még azon az áron is, hogy tahónak gondol – folytatta a nem lovag, amint helyet foglalt. – Én amikor beszélek, nem eszem. Következésképpen, ha eszem, nem beszélek.

– Isten hozta a klubban – válaszolta Montalbano, és megkönnyebbülten felsóhajtott.”

2013 legolvasottabb könyveit valójában 2012-ben fedeztem föl, amikor a Hármas könyvelés című könyves podcast műsorvezetőinek túláradóan lelkes élménybeszámolóit hallgattam egy Andrea Camilleri nevű fazonról. A mondott fazon már igen éltes, és eleddig nem kevesebb, mint 22 darab regényt kanyarított egy Montalbano nevű szicíliai rendőrnyomozó köré. Az ajánlás és az első élmények hatására heteken belül összevadásztam a magyarul elérhető Montalbanókat, ami nem könnyű, mert vagy csóró kiárusításokon vagy némely antikváriumban lehet csak rájuk akadni.

A hallgatag, morózus, nagyevő és nagyúszó Salvo Montalbano, akiről, mint kiderült, az olaszok közben helyre tévésorozatot is rittyentettek, az idei évem sztenderd ágyközeli ismerőse volt. Majd minden este kezembe került a regények közül valamelyik, nyáron azért, mert forróság volt, és ilyenkor külön boldogság Montalbano tengerparti verandáján sertepertélni; télen meg azért, mert… nagyjából ugyanezért, tavasszal és ősszel meg azért, mert csak. Mert jól esik azt képzelni, hogy a morgós, darabos humorérzékű Montalbano valahol tényleg ott jön-megy a Vigáta nevű, képzelt szicíliai városban, igyekszik kikerülni a maffia cselvetéseit, szívósan utánamenni a nem fontos emberek megnyomorítóinak, ugráltatni színes egyéniségekből álló beosztottjait, megúszni bármilyen magánéleti felelősséget, és mindeközben nyálcsorgató ebédeket és vacsorákat a gyomrába emelni. És mialatt a Maigret-rajongók azonnal beszerzik a Camilleri-regényeket, én csöndben fohászkodom a vigátaiak Szent Calogerójához, hogy valamelyik magyar kiadó vegye már a bátorságot a Montalbano-regényözön folytatásához.

Baráth Katalin

 

Greg EganGreg Egan: Diaszpóra

A fizika az, ami idehaza nagyon kevés iskolásnak válik kedvencévé, mert nem kapja meg azt, ami miatt érdekessé válna ez a tudományág. Pedig ha Greg Egan tanítaná, bizony, több fiatal menne asztrofizikusnak. A Diaszpóra olyan a science fiction térségében, mint egy égitest: a „gravitációs tere” miatt megkerülhetetlen és felejthetetlen. A többdimenziós terek, a kvantumfizikai bűvészkedés és a felsőbb matematika itt nem csak üres hablatyolás, mint sok sci-fiben, hanem szerves része a történetnek, ami egy megmagyarázhatatlan űrbéli anomália körül bonyolódik, a főszereplők pedig virtuális lények, robotok és génmódosított emberek. A szerző legjobb formáját hozza, az ember pedig azon veszi észre magát, hogy miközben az agya próbálja felfogni a lélegzetelállító távlatokat, szíve szerint azonnal leülne beszélgetni Stephen Hawkinggal.

Takács Gábor (Acélpatkány)

 

Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbénRay Kurzweil

Ez a könyv a vallásos várakozás izgalmát képes kiváltani az olvasóból. Egy új világ, új emberiség eljöveteléről beszél, halhatatlanságról, az emberi tudat határainak szinte végtelen kiszélesedéséről. Kurzweil a nagy próféták sorába lépett azzal, hogy megjövendölte a szingularitást, vagyis azt a történelmi változást, amikor az emberiség az evolúció következő szintjére lép, és meghaladja biológiai korlátait. A könyvben vázolt folyamatok közül akár csak egynek a beteljesedése is alapjaiban változtatná meg civilizációnkat, de a szerző meggyőző érveléssel ráadásul azt fejtegeti, hogy a 21. század közepére prognosztizált események nagyjából egyszerre fognak bekövetkezni, és segítségükkel megvalósul biológia és technológia fúziója. Ha valóban így fog történni, akkor olyan események tanúi leszünk, amikkel eddig csak a legmerészebb sci-fikben találkozhattunk. Spekulatív alkatoknak kötelező. 

Sirokai Mátyás

 

George R. R. MartinGeorge R.R. Martin: Lázálom

Bár a Lázálom már több mint 30 éves, és a megjelenése eltelt évtizedekben százával jelentek meg a lehető legkülönfélébb stílusú és színvonalú vámpírregények, kétség sem férhet hozzá, hogy Martin első átütő könyvsikere hasonlóan meghatározó alapszövege a műfajnak, mint Richard Matheson Legenda vagyokja (aminek legutóbbi filmadaptációjáról most feledkezzünk el nagyvonalúan). Akinek elege van a Trónok harca körüli hype-ból, az azért olvassa el, mert a Mississippi gőzhajófüsttel borított tája markánsan más élményt kínál, mint Westeros kváziközépkora, aki pedig  már a falat kaparja a Winds of Winterre várva, az azért, mert a Lázálomban Martin épp olyan intelligensen írja újra a vámpírregények műfaját, mint a Tűz és jég dala a tolkieni fantasy konvencióit. Azt pedig mondani sem kell, hogy a Lázálom egy istenverte jó könyv, ami a bő tíz évvel ezelőtti kiadói katasztrófa után végre az eredetihez méltó minőségben jelent meg magyarul.

Stemler Miklós

 

Carlton Mellick III. : ApeshitCarlton Mellick III.

A „Majomszar” nem cicózik. Hat amerikai tinédzser indul bulizni a hegyvidéki vadászkunyhóba, hogy sapka helyett parazitaikreket hordó ujjatlan mutánsok áldozzák fel őket az abortuszpornó oltárán. Mellick hihetetlen kreativitással darálja be a backwoods horror és a slasher motívumait, hogy olyan műfajhibridet hozzon létre, mely kb. úgy aránylik a jó öreg Stephen Kinghez mint skizofrén varrógép a konzervatív műtőasztalhoz. Ebből a zsánerreflexióból hiányzik az intellektualizmus gőgje, hiszen Mellick gornó-menyországában nem kell legitimálni a szennyet, a bizarro-király zabolátlan baszdühvel fröcsköl arcon a fekete rokokóval.

 

Nemes Z. Márió

 

Anthony HorowitzAnthony Horowitz: A Selyemház titka

Az újabb Sherlock Holmes regénye még 2012-ben jelent meg magyarul, s mivel nagyon szeretem a nyomolvasás drogos megszállottjának a történeteit, ezért képtelen voltam ezt a könyvet a polcon hagyni. A korábban ifjúsági regényíró Horowitznak ez az első felnőtt krimije, és sok mindent elárul, hogy a szerző örökségét gondozó, kissé szabadkőművesnek ható szervezet, a Conan Doyle Estate  engedélyével reklámozzák a könyvet. Az irodalomban és a filmekben nagy divatja van az apokrif Sherlock-történeteknek, azonban igen nehéz méltónak lenni az örökséghez. Horowitznak szerencsére ez sikerül. 

Az öreg Watson doktor olyan szörnyűséges bűntetteket vet papírra barátja halála után, amelyek „nyilvánosságra kerülve cafatokra tépnék a társadalom szövetét”, ezért 100 évre titkosítani is kénytelen. A „talált” történet ezúttal egy festményrablás és egy bosszúból elkövetett gyilkosság körül bontakozik ki, később pedig brutálisan megölnek egy gyereket is, az összegabalyodó szálak végül a legmagasabb politikai körökig és a Selyemház rejtélyéhez vezetnek. A nyomozás során tehát egymást érik a megfejtendő jelek, ráadásul Holmes-nak és Watsonnak a bűnözők mellett a felsőbb rétegek nyomásával is meg kell küzdeniük. A szüzsé nyilván sok helyről ismerős lehet, a szerző azonban olyan jól keveri a lapokat, hogy mindvégig izgalmas marad.  A doktor pedig ezúttal is izgalmas és segítőkész mesélőnek bizonyul, a korábbi művekre tett utalásai remekül segítik a tájékozódást a bűnügyek és Holmes-világban kevésbé járatos olvasót, a jól ismert apróbb Holmes-motívumok (pl. hegedű) szervesülnek, s persze nem maradhat el a korábbi legendás nyomozók (pl. Dupin) becsmérlése sem.

Horowitz a gyerekgyilkosság nyomán feltáruló bűnökkel nagyon jó érzékkel tágítja Conan Doyle a társadalmi-kulturális határokat feszegető eseteinek körét. A Selyemház valódi titka valójában manapság szintén szétszaggatna néhány szövetet. Remek olvasmány addig is, amíg végre láthatjuk a BBC Sherlock-sorozatának újabb epizódjait.

Gaborják Ádám (AdamG)