01. A Wayward Pines trilógia első kötete napjainkban, az Amerikai Egyesült Államokban, az Idaho állambeli Wayward Pinesban kezdődik, főszereplője pedig Ethan Burke, különleges ügynök.
02. Crouch hívószónak tette meg a Twin Peaks-et, kilencvenes évek televíziós sorozatainak nagyágyúját, míg Mark Frost és David Lynch nagyszerűen keltették életre ezt a közeget, addig Crouch esetében az lehet az olvasó benyomása, mint a kezdő szerepjátékosnak a kezdő kalandmester első kalandjánál: elvan, de visszanézve nem akarná még egyszer lejátszani.
03. Burke eleinte emlékeit vesztve kóborol, majd ezek visszatérte után, menekül, harcol és újrakezd, vagyis miközben intuíciója és kényszerképzetei óvatosságra intik, honvágya és indivídumként való önállóságra törekvése meggondolatlanná, a túlélésre játszó ösztönlénnyé teszik.
04. Wayward Pines városka helyszíne, atmoszférája, Édenbe illő nyugalma és rendezettsége az, ami a könyv igazi erejét adja: Crouch saját elképzeléseivel toldja meg azt a hitet, ami Amerikát az új Édennel azonosítja.
05. Az Új Világba vetett hit felülírja a civilizációról alkotott olvasói koncepciót, így előfordulhat, hogy a kisvárosi horrorisztikus, rituális gyilkosságok problémamentesen simulhatnak bele az új világ íratlan törvényeibe.
06. Szembetűnő továbbá, hogy az író a fogak higéniai állapotával hozza kapcsolatba azt, hogy az illető hol áll a civilizáltsági hierarchiában.
07. A könyv nem az újdonságszerűségével fog okvetlenül babérokat aratni: egyszerű és közérthető stílus, különösebb bonyodalmaktól mentes narratíva, tehát azt adja, amire vállalkozott, valódi tét nélkül: izgalmak, csavarok, paranoia, látszat és valóság különbsége.
08. A jelenleg logikátlannak tűnő történések (a másik két kötet bőven szolgálhat meglepetésekkel) és a szereplők döntései majdnem lényegtelenek, hisz már olvasás közben felsejlik a befejezés.
09. A trilógiából a FOX csatorna tízrészes sorozatot forgatott, aminek május 14-én látható az első epizódja.
10. A Wayward Pines úgy szórakoztat, hogy közben a figyelmes olvasó bosszankodhat, hogy egyfelől a zsáner műfajok keveredéséből erősebb koktélt is ki lehetett volna keverni, másfelől valamivel árnyaltabb, nehezebben befogadhatóbb narratívával talán nem csak a kellemes “olvastam már valahol” érzés uralkodna el a szövegen, hanem kihívások elé is állítaná (leendő) olvasóját.
