tündérmese

Az 'Osztott képernyő' rovatban minden alkalommal két szerző kritikája jelenik meg ugyanarról a szövegről. Úgy gondoltuk talán nem csak a szerzőknek, de az olvasóknak is érdekes és hasznos lehet egy ilyen vállalkozás, hiszen mindjárt két véleményt kap ugyanarról a könyvről.

A közlés előtt egyik szerző sem ismeri a másik szövegét, valamint arra is törekszünk, hogy a tárgyalt regénnyel kapcsolatban ne legyen aránytalanul nagyobb ismereti előnye egyik írónak sem. A limit 4000 karakter (amit ezúttal rugalmasan kezeltünk).

Első alkalommal John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém (korábban: Árulás) című regényéről volt szó.

Most pedig Fekete I. Alfonz és Kanizsai Ági írt Kleinheincz Csilla Ólomerdő című regényéről.

A tündérmesék boszorkányai jobbára másodhegedűsei a történeteknek. Ahogy az irodalom kíváncsisága a Másik (feminizmus, posztkolonializmus) iránt megnőtt, úgy kerültek lassan rivaldafénybe, ahol elmondhatták: a korábban hallott mese nem úgy volt egészen pontosan, ahogy azt a királyfi továbbadta. Beszámolnak kegyetlenségről, kitaszítottságról, állandó öregségről s arról, ami őket kiemeli a többi ellenség közül, arról a gyűlöletről, ami az európai tündérmese-kincs sajátja, a nőgyűlöletről. Dubravka Ugrešić magyarul kiadott negyedik kötete, a Banyatanya ezt a fosszilizálódott nézőpontot igyekszik humorral, iróniával bemutatni, ahol a halál, a női mivolt és az öregedés ugyanolyan fontos kérdésekké emelkednek, minthogy ki örököljön egy prémcsizmát. A regény a Bóra könyvek egyik darabja, amely a volt jugoszláv női prózát mutatja be a magyar közönségnek.

A Kutinában (jelenleg Horvátország) született szerzőnő regénye triptichon, aminek első része egy fiktív önéletrajzszelet, második része három idősödő hölgy kalandjait meséli el egy csehországi wellnes hotelben, a harmadik fejezet pedig egy irodalomelméleti, metafikciós önreflexiót kínál egy kisebb csavarral a végén. A kötet központi alakja Baba Jaga, a szláv mitológia vasorrú (vasfogú) bábája, akinek funkciói, jelentése és megítélése folyamatosan változott a történelem során, ahogy ezt a harmadik fejezet részletesen taglalja. Egyet azonban érdemes szem előtt tartani – Baba Jaga a női princípium megtestesítője ezekben a narratívákban, ezáltal pedig a patriarchális társadalom ellensége. Az emiatt kapott megvetést, megszégyenítést és pellengért humorral rombolja le Ugrešić. A háromrészes mese mindegyik része igyekszik a szláv kultúrkör gonosz boszorkáihoz kapcsolódó hiedelmekből, népi megfigyelésekből meríteni, ezeket pedig átalakítva, átgyúrva, jelenkorunkhoz igazítva nyújtja az olvasónak.

„Aki nem mond és nem hallgat mesét,

az csak a pillanatnak él, és az nem elegendő.”

(Isaac Bashevis Singer)

A Posztmodern tündérmese újraértelmezések, egy 2011-ben, angolul megjelent, Kérchy Anna által szerkesztett esszégyűjtemény, mely a Tündérmese Angela Carter után konferencia (2009, University of East Anglia) leglényegesebb gondolatát továbbgördítve azt mutatja be, hogy a tündérmese mennyi változatos formát ölthet jelen korunk sokszínű kulturális közegében. Az antológiában olvasható, többnyire a fenti konferencia előadásaiból sarjadt tanulmányok körbejárják a tündérmese képlékeny műfaját, miközben feltárják annak újraértelmezési lehetőségeit – főként más műfajokkal való elegyedése, mediális hajlékonysága, újrahasznosíthatósága tükrében. A könyv folytonosan szem előtt tartja a műfajra jellemző, az elmélet és a gyakorlat, valamint a kreatív és a kritikai diskurzus közötti kapcsolatot.