Tóth Kinga: Holdvilágképűek (szövegrészlet)
PARFÜM
Kell, hogy valami elnyomja ezt a szagot. Az egyik megkérdezi, elkapja-e, mondom, nem, én különleges vagyok, ez csak befelé árt, nem fertőző. Acetonos a leheleted, igyál vizet, fémszagú vagy, pszichés zavarokat okoz, nem vezethet a szer kiürüléséig, az még öt év. Utána elkezdem a KRESZt, de gerincsérvem lesz, 3 hónapig feküdnöm kell, hogy elkerüljük a műtétet, közben helyrerakja a gerincemet egy csontkovács, de feküdni kell és néha tornázni, 2009, nem mozog a bal kezem, a szerek nem csillapítják a fájdalmat, elkezdek rajzolni. Két év múlva ezekből nyílik kiállításom Fehérváron, azután visznek vesemedence-gyulladással a megyeibe.
A parfümöm viszem, krémet is. Mikor először vagyok bent, egy nénitől kapok egy pici üvegcsét, van sajátom, de nagyon jólesik, hogy nekem adja. Nem pumpás, hanem dugója van, ami egyúttal nagyon érdekes rózsaszín, de átlátszó és gumiszerű műanyag cseppentő. Mégsem lehet vele felszívni, viszont a végén mindig van egy csepp, ezt kell a nyakra kenni. Mint a Nasivin, de az szívós, de a vége pont olyan finom tapintású és gömbölyű, érzékeny a nyak, jó a parfümöt gurigázni.
