tíz mondatos kritika

BRÉKING!!! - Ahogy írni szokták.

Az Alföld 2014/3-as száma az irodalomkritikával foglalkozik, mások mellett Bazsányi Sándor is írt egy tanulmányt a kiadványba A mai irodalomkritika helyzetéről címmel. Az írás kitér az internetes oldalak és blogok kritikai tevékenységére is, ahol - igaz, az oldal nevének megemlítése nélkül - idéz két mondatot Bartók Imre A patkány éve című regényéről írt tíz mondatos kritikánkból. Ha valaki kíváncsi a részletekre, a kontextusra, akkor ovassa el a szöveget, ezúttal nem ragadunk ki belőle részletet.

Mi eddig is olvastuk Bazsányi Sándort, de most már tudjuk, hogy - legalábbis néha - ő is olvas minket.

01. Mind Dante műve, mind Firenze, mint a regény cselekményének hátterei ragyogó választások voltak a szöveg atmoszférájának megteremtéséhez.

02. A történet főszereplője a szimbólumkutató Langdon professzor, akit már Dan Brown előző köteteiben megismerhettünk, fejsérülése miatt amnéziában szenved, noha ez a megoldás már a kilencvenes évek brazil szappanoperáiban sem volt túl eredeti megoldás.

03. Dan Brown a folytatásban megjelentetett regények (vagy a tévésorozatok) módszerét használja fejezetei lezárásánál, azaz függőben hagyja őket egy izgalmasnak szánt résznél, ám sajnos ezek a cliffhangerek legtöbbször kiszámíthatóak – az izgalom fokozása nem erőssége a szerzőnek ebben a kötetben.

01. Isaac Marion regénye voltaképp a Rómeó és Júlia feldolgozása egy zombitörténet keretei között, röviden: egy mash-up irodalmi merénylet.

02. A regény borítóján Stephenie Meyer ajánlása olvasható és ez mindent el is mond a könyvről.

03. Bár a zombi Rómeót R-nek hívják, Júliát pedig Julie-nak és van erkély jelenet is, ez a szöveg regény formában íródott és a Shakespeare darabbal ellentétben egy orbitális happy enddel végződik, amiből talán ki is derült, hogy nem ez a Rómeó és Júlia legízlésesebb feldolgozása.

04. Habár zombiregényként szokás meghatározni, szó sincsen arról, hogy az Eleven Testek horror szöveg lenne, a zombiapokalipszis csupán egzotikus díszletként szolgál a mindenki által ismert szerelmi történet újramondásához.

01. A regény narrációja – a klasszikus cyberpunk szövegekkel ellentétben – egyes szám első személyben íródik.

02. Négy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, mindegyik fejezetben más-más karakteréből.

03. Dramatis Personae: Kendra, lemorzsolódott bölcsészhallgató, fotóművész; Lerato egy multicég programozója, él-hal a felfordulásért; Tendeka lázadó aktivista, raszta „szabadságharcos”; Toby léhűtő blogger, bérjátékból tartja fenn magát.

04. A fejezetek nyelvi megformálása mindig aszerint változik, éppen kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket.

„Az agy az az izom, ami a világot mozgatja.”

(324. o.)

01. Igazi, régi vágású Stephen King regény 1980-ból, sci-fi elemekkel, összeesküvés elméletekkel; mégis végig hihető és persze ijesztő marad.

02. Ám egyáltalán nem szakszerű: egy jelenet olyan naiv, a szöveg mögött húzódó elképzrelésekre világít rá a számítógépes információkereséssel és –feldolgozással kapcsolatban, hogy az minden informatikával foglalkozó számára nosztalgikus csemege.

01. Boldog-boldogtalan krimit akar írni Északon, meglovagolva a skandináv krimi népszerűségét, ám ez nem használ sokat a zsánernak.

02. Agnete Friis és Lene Kaaberbøl dán írónők: egyikük fantasy-, másikuk gyerekkönyv-szerzőként vált ismertté; együtt pedig a Nina Borg-sorozat által vonultak be az irodalmi sikerszerzők közé.

03. A sorozat főszereplője Nina Borg, a Vöröskereszt ápolónője, aki életét a gyengék és elesettek megsegítésére tette fel, saját családja viszont annyira érdekli mint Ted Bundyt az emberi jogok.

04. A sorozat első regénye (Gyerek a bőröndben) egy emberrablás történetét mutatja be több szálon: az emberrablók, a megrendelő, az elrabolt gyermek anyja és a megmentésen igyekvő Nina szemszögéből.

01. Ez a magyar kiadás valójában nem a The King In Yellow novelláskötet, csupán az ennek megfelelő magyar cím alatt jelentette meg a kiadó.

02. Ha eltekintünk attól, hogy nem azt a filmet vetítik, amire jegyet váltottunk, akkor sem lesz túl jó a helyzet, ugyanis Lovecraft-előkép ide vagy oda, Chambersnek ezek a munkái szinte kivétel nélkül élvezhetetlenek.

03. A kötet kilenc, csaknem egyenletesen silány novellát tartalmaz, mindegyik fájdalmasan szentimentális stílusban íródott, és (bár a krimi és a rémtörténet köpenyébe burkolva) kivétel nélkül mindegyiknek a reménytelen/boldogtalan/halhatatlan szerelem a témája.

Íme az első tíz mondatos villám ajánló, amiről az előző bejegyzésben már szó volt! Első alkalommal egy kortárs portugál betűvető regényéről lesz szó, amit egyébként nem kifejezetten (kifejezetten nem) érdemes olvasni. Lássuk!

01. Dos Santos könyve a Da Vinci-kód jellegű „intellektuálisnak” mondott thrillerek/krimik csoportjába tartozik, ám itt a természettudományok modern elméletei szolgálnak a rejtélyek alapjául, ami kétségtelenül izgalmas is lehetne, amennyiben egy jó író tálalná.

02. A portugál író átveszi amerikai kollégája receptjét a bestseller íráshoz: csak semmi összetett mondat.

Az Irodalmi Jelen interjút készített Gaborják Ádámmal, a JAK új elnökével, aki a beszélgetés során a Próza Nostrára is hivatkozik. Az interjú ide kattintva elérhető.