szövegrészlet

Eric Axl Sund a skandináv krimi legújabb felfedezettje. Vannak akik a szerzőt egyenesen Stieg Larsson trónfosztójaként, a díjnyertes Victoria Bergman-trilógát pedig az új Millenium-trilógiaként emlegetik, bár alighanem elég nagy már itt is a tülekedés.

Az Erik Axl Sund valójában írói álnév, ami mögött Jerker Eriksson és Håkan Axlander Sundquist svéd írópáros áll. Az alkotók sötét hangulatú, nem egyszer igen érzékeny tabukat feszegető regényei már több országban sikert arattak, a gyermekkori traumáival küzdő Victoria Bergmant középpontba állító trilógiáért 2012-ben különdíjat kaptak a Svéd Krimiírók Akadémiájától.

A franchise státuszának folyamatos bővülését jól mutatja nemcsak a film- és a tévéipar, sőt, Hollywood meghódítása, hanem az egyre komolyabb és költségesebb könyvmarketing is, elég csak megnézni a könyvhöz  készült könyvtrailert.

A  Libri Kiadó jóvoltából  a trilógia első két kötete idén magyarul is megjelent Bomlás és Éhség címmel. A sorozatot most az első kötetből származó részlettel ajánljuk olvasóinknak.

Track No. 01.: Az új srácok

– Bocsáss meg neki, Uram, nem tudja, mit cselekszik!

– Miért, mit cselekszik?

– Szerinted? Megírja a saját halálos ítéletét!

Beletelt egy kis időbe, mire Jerry megértette, mire gondol padtársa, Will.

Két paddal előttük ültek az új srácok az osztályteremben, egy ikerpár, akik az államok egy potom négyezer mérfölddel arrébb fekvő településéről költöztek Moonshadow Glade-be. A fiúval úgy tűnt, minden rendben, és a lány se volt vészes, azt leszámítva, hogy a jelek szerint erős halálvágy fűtötte: az iskola egyenruhájához, a térdig érő szoknyához ugyanis nem vett harisnyát, és a szabvány fekete topánka helyett piros tornacipőt húzott.

Szilveszter a Monarchiában

Elvittem magammal egy körúti zsúrba. A házigazda feje zsákszerű volt, de hallgattunk popzenét. Jó szaga volt a vendégeknek és kezet mostak, mielőtt köszöntek. Nem akartak hozzáérni, inkább a stroboszkópot nézték a szobában. A házigazda szerint ilyen a békebeli világítás. Nem mondtam ellent, nem volt jogom hozzá. Hajamat tapogattam, elégedetlenül az állaggal, bár egykedvűséget színleltem. Miért vagyok uniformisban, kérdezték a nők, így járhatunk csak társaságba, válaszoltam szerényen. Voltak ételek is, különböző alakúak és színesek. Ő kiment a mosdóba, elkezdte a falat fröcskölni, de túl hangosan ugatott, mire a házigazda felhangosította a zenét. Miután visszajött a fürdőből, mindenkinek megnyalogatta a lábát, aztán pukedlizett, mint egy jól nevelt úrilány. Már kezd hozzászokni az idegenekhez, de még szégyelli magát szoknyában. Ez itt a szeretet, mondtam, és az ablakhoz tipegtünk. (A vérbíró végleg elaludt, suttogták a többek, miközben kezet ráztak velem.) Amikor először megláttam, azonnal tudtam, hogy az enyém lesz, helyette nyögtem, mert nem tudott beszélni, pedig hetente nyírták az arcát. Aztán a bíró elaludt és a falut elsodorta a vér. A vendégek gyerekpezsgővel fröcskölték egymást, mert a béke eljött a falak közé. Ő tágra nyílt orrlyukkal szimatolt körbe, hogy ez most már az ő születésnapja? Bundáját tisztogattam, és közben visszaszámoltam. Ha elérkezik a nulladik óra, Haynau lánya újra világra jön.