Stephen King

01. Amennyire vártam ezt a kötetet, annyira csalódtam végül benne.

02. Nagyon sokat ígér ez a könyv, ám ebből keveset tart be: Howard Phillips Lovecraft és Arthur Machen nyomán járva King kozmikus horror regényt igyekezett alkotni, ám ez alkalommal nem volt képes felnőni a nagy elődökhöz.

03. A regény történetét Jamie Morton elmondásából ismerjük meg, aki kisgyermek korától kezdve meséli el életét, ami már korán összefonódik Charles Jacobs tiszteletes sorsával.

04. Jacobs egy tragikus baleset során elveszíti feleségét és kisgyermekét, ennek következtében pedig hitét is, majd minden energiájával az eddig őt hobbiként érdeklő elektromosság kutatásába kezd, emberek gyógyításával kísérletezik.

05. A hitehagyott tiszteletes, aki cinikus módon isteni csodának titulálja gyógyításait és ebből rengeteg pénzt keres, jóval önzőbb és veszélyesebb, őrültebb célt tűzött maga elé, mint az emberek gyógyítása és ezen a ponton kapcsolódik a történetbe Machen és Lovecraft irodalmi öröksége.

06. A valóság mögötti valóság témáját King egyébként korábban - ennél jóval színvonalasabban - már feldolgozta a Napnyugta után novelláskötet N című írásában, melyen szintén erősen érezhető Machen és a The Great God Pan című kisregény hatása.

A walesi születésű Arthur Machen (szül.: Arthur Llewellyn Jones, 1863-1947) a századforduló angol irodalmi életének sokrétű alakja: lefordította angolra Casanova emlékiratait és Navarrai Margit Heptameronját (L’Heptaméron), tagja volt az Arany Hajnal Hermetikus Rendnek, melyben – egyebek között – Yeats és Crowley is megfordult, a dekadens irodalom rajongójaként gótikus-misztikus novellákat írt, újságírói tevékenysége során megalkotta a „Mons angyalainak” első világháborús mítoszát, és – meglehetősen beszűkült – vallásosságától indíttatva az emberi spiritualitás fokozatos kiveszésén lamentált. Napjainkban leginkább a századforduló környékén írt rémtörténetei miatt ismert, és valószínűsíthető, hogy H. P. Lovecraft jelentős mértékben közrejátszott az életműve iránti érdeklődés fennmaradásában. A nagy Pán isten (The Great God Pan) Machen egyik legjelentősebb munkája, mely olyan neves rémtörténet-írók képzeletét termékenyítette meg, mint Lovecraft, Stephen King vagy Thomas Ligotti.

A nagy Pán isten elhízott novella, avagy sovány kisregény – ahogy nézzük –, mely 1890-ben a Whirlwind című lapban, majd – módosított és bővített formában – 1894-ben A legbenső fény (The Inmost Light) című írással együtt önálló kiadványként jelent meg. A nyolc fejezetre tagolt alkotásban a bonyodalom forrása egy orvosi kísérlet: Dr. Raymond és segédje, Clarke sebészeti beavatkozást hajtanak végre a doktor nevelt lánya, Mary agyában; a kísérlettől azt  remélik, hogy a páciens képes lesz meglátni az anyagi világ illúziója mögötti valóságot, amire a doktor az antik görögök nyomán úgy utal, meglátni a nagy Pán istent. A kísérlet részben beváltja a hozzá fűzött reményeket, ám nem várt eredményeket is fial – melyek következményei később sújtanak le, amikor egy rejtélyes és veszedelmes nőalakról rémisztő hírek kezdenek keringeni London kifinomult úri kompániájában…

Egy elképzelt flashback-poénjairól ismert amerikai rajzfilmsorozatban egyszer úgy jelenítették meg Stephen Kinget, mint akinek már nincsenek új ötletei: szemben ült a kiadójával és rövid gondolkozás után, gyorsan körültekintve kézbe fogta az asztali kislámpát és ad hoc vázolta fel következő könyvét, melynek középpontjában – egy félelmetes lámpaszörny állna! Hogy Amerika még így is büszke a horror királyra az jelezte, hogy a kiadó csak annyit kérdezett, fáradtan, „mikorra lesz kész a mű, Stephen?”

King legújabban magyarra fordított könyve, a Mr. Mercedes olyan, mint a mesebeli lány: hoz is, meg nem is. A kiadó újsütetű hagyományt követett, amikor kemény kötésben dobta piacra a szokásosan a ponyvába (értsd: puhakötésbe) száműzött Kinget, de ezzel az olvasást is irányítja: a kemény kötéssel komolyságot sugall – mintha eleddig nem arról szóltak volna a viták King kapcsán az irodalmi tudorok között, hogy ugyan magas vagy populáris irodalom-e, amit csinál? Erre itt egy keménykötéséhez képest súlytalan szöveg. Így nem lehet kánont csinálni…

Jelen cikk Stephen King egyik legsikerültebb regényéről szól.

Már az Az című monumentális munkát olvasva is nyilvánvaló volt, hogy King milyen bámulatos érzékenységgel képes a szórakoztatónak, mulatságosnak tartott alakokból rettegett szörnyeteget csinálni. (Ha ugyan létezik olyan ember, aki szerint a bohócok valóban legalább egy kicsit is mulatságosak.) Az lidérces alakja képes volt az olvasók legzsigeribb, legprimálisabb félelmeit felébreszteni és minden bizonnyal egész generációkat tett bizalmatlanná a bohócokkal szemben (ha John Wayne Gacy-re gondolunk, akkor talán nem is teljesen alaptalanul).

Joyland című, 2013-ban a Hard Case Crime krimisorozat (ebben jelent meg A coloradoi kölyök is) részeként megjelent regénye a vidámparkok világába kalauzolja el az olvasót. Nem a Disneyland-féle ipari méretű és üzletpolitikájú vidámság gyárak steril világába, hanem a kisvárosi vurstlik kopott, szegényes és egyedi hangulatú birodalmába. Mindkettő másképp szörnyű.

01. Stephen King új könyve eddigi talán legsikeresebb regényének A ragyogásnak a folytatása, az Álom doktor főszereplője a felnőtt Dan Torrance – ő a címszereplő, aki egy hospice otthonban segít a távozóknak átkerülni a másik oldalra – és egy tizenhárom éves kislány (Abra Stone), aki olyan erős természetfeletti képességekkel (ragyogás) rendelkezik, hogy Dan hasonló adottságai úgy viszonyulnak az övéhez, mint zseblámpafény a világítótoronyéhoz.

02. Dan Torrance új ellenfelei egy ősi, gonosz csoportosulás, az Igaz Kötés (True Knot) tagjai, akik a ragyogással rendelkező emberek esszenciájával, az általuk szuflának (steam) nevezett energiával táplálkoznak, mivel a gyerekekben sokkal erősebb a ragyogás, mint a felnőttekben, ezért leginkább gyermekek a célpontjaik, így kerül Abra Stone is a látóterükbe.

03. Minél többet szenved halála előtt az áldozat, annál táplálóbb lesz a belőle kinyert szufla, vagyis a King által megrémálmodott csoport az elképzelhető legnagyobb gonoszságot cselekszi: gyermekeket kínoz és gyilkol.

Lovecraft életét olyan dátumok keretezik, melyek nekünk magyaroknak történelmi szempontból fontosak. Érdekességképp: HPL 1880. augusztus 20-án született és 1937. március 15-én halt meg.

A mizantróp, visszahúzódó Lovecraft leginkább felkavaró rémtörténetei és az általa alkotott - majd a követői által tovább gazdagított - Cthulhu-mítosz révén vált ismertté. Legnagyobb irodalmi példaképének Poe-t tekintette. Bár a XX. századi rémtörténetírásra óriási hatással voltak novellái és kisregényei - többek között Stephen King művészetére is nagy hatást gyakoroltak - a Természetfeletti rettenet az irodalomban című esszéje által irodalomelméleti szempontból sem elhanyagolható alkotó.

Irodalmi blogként, mi Lovecraftra, mint művészre és alkotásaira is emlékezünk, ezért a holnapi napon Kelemen Zoltán (SZTE, Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, tanszékvezető helyettes egyetemi adjunktus) A különös, magas ház a ködben című novelláról írt értelmezésével tisztelgünk a modern horror atyja előtt.

A mai napra két Stephen Kinggel kapcsolatos rövidhírrel készültünk.

1. A szerző a balra látható csatolt képet osztotta meg Valentin nap alkalmából hivatalos facebook oldalán.

2. King weboldalán bejelentették, hogy előre láthatóan 2014. november 11-én jelenik majd meg Revival című regénye, melynek - sok eddigi írásához hasonlóan - szintén fontos eleme lesz a függőség témája (további információk elérhetők a honlapon). Így aztán idén is két kötet jelenik meg tőle, ahogyan az tavaly is történt. A Mr. Mercedes június 3-tól lesz kapható.

(Forrás: KönyvesBlog; StephenKing.com)

Lezárult a Goodreads szavazása, melyről korábban már hírt adtunk. A Goodreads Choice Awards 2013 során a felhasználók az idei év megjelenései közül a számukra legjobbnak ítéltre voksolhattak, húsz kategóriában. Érdemes megnézni a listát, helyenként születtek mglepetések is.

A fantasy kategóriában Neil Gaiman Óceán az Út végén című regénye toronymagasan nyert. (Személy szerint meglepőnek tartom az eredményt, a győztes könyv Gaiman eddigi legtúlértékeltebb szövege. - stv) A könyvről itt írtunk.

Az Egyesült Államokban jövő kedden (2013. szeptember 24.) megjelenő új Stephen King regény a Doctor Sleep címet viseli és a már klasszikusnak számító A ragyogás folytatása lesz. Ez a regény volt King igazi áttörése és azóta is az egyik legtöbbet olvasott könyv, ami a neve alatt megjelent. Két filmfeldolgozás is készült belőle, az elsőt Stanley Kubrick rendezte (az eredménnyel King elégedetlen volt, mivel nem tartotta eléggé szöveghűnek). Kubrick filmje előtt azért is fejet kell hajtsunk, mert a hihetetlenül idegesítő gyerekszínésszel és női főszereplővel elérte, hogy a néző inkább a magából kivetkőzött alkoholista íróval szimpatizáljon, akit Jack Nicholson alakított és aki a film nagyobb részében egy baltát szorongatott a kezében.

Az Amerikában rendkívül sikeres írónő első magyar nyelven megjelent regénye, a Holtodiglan, az egyik legjobban várt könyv volt 2013 tavaszán, a krimi és a thriller kedvelői számára. Flynn mindkét műfajban kipróbálta magát és csak az eredeti nyelvű szöveget olvasók tudhatták (vagy helyesebben vélhették tudni), hogy a Holtodiglan pontosan melyikbe tartozik. Hogy az olvasók a nagyobb csalódásokat elkerüljék szeretném leszögezni, hogy nem egy határozott műfajú szöveggel van dolgunk. A műfaji keveredés alaptermészete a regénynek. A fent említett műfajokon kívül a szöveg bővelkedik a dráma a feketehumor és a romkom elemeiben is, ami összességében egy egész szép kompozícióvá emeli a regényt. A sokszor összeférceltnek tetsző történet ráadásul sorra rácáfol a műfaji elemekből levont következtetésekre, ami meglehetősen ügyes húzás, mégis megvan az a hátulütője, hogy nehezen emészthetővé teszi az amúgy populárisnak szánt szöveget. Ha mégis meg kellene határozni a szöveg műfaját, a bűnügyi krimit jelölném meg, még akkor is, ha épp a bűnügy az ami végig meghatározhatatlan és folyamatosan változó, mert azért thrillernek meglehetősen soványka volna, a drámai oldal pedig nem kap kellő hangsúlyt, egészen a lezárásig.

Bár a hazai közönség még nem olvashatta sem a 2007-ben megjelent Sharp objects-et, sem az azt követő misztikus regényt, a Dark places-t, Stephen King ajnározó szavai és a tengeren túli kritika pozitív fogadtatása miatt érthető volt a hazai közönség magas fokú érdeklődése. Én is nagy reményekkel vártam az amúgy indokolatlanul hosszú regényt, bízva, hogy valami nagyon eredeti módon amerikait kapok tőle. Leküzdöttem viszolygásomat a borzalmas címfordítás és a borítókép iránt és nekikezdtem a nagyjából három részre tagolódó regénynek. Gyorsan közbevetném, hogy aki nem szeretné az első percben lelőni a szöveg összes csattanóját, az még véletlenül se lapozza fel a lapszéleken jól kivehető fejezetcímeket, mert többé kevésbé mindent elárulnak (ezúton gratulálok a kiadónak és Sartre-nak amiért Az undor narrációs technikájának szelleme még mindig kísért).