Úgy tűnik az év elejével új erőre kapott a populáris irodalmi biznisz is, és nagyhirtelenjében, az előző hónapok csöndjét több hír, esemény stb… is megtörte.
Szerzőtársam neve alatt már köszöntöttük a Professzort születésnapja alkalmából. Az eseményhez kapcsolódva most a Kötve-fűzve blog azt boncolgatja, miért nem kapta meg végül Tolkien az irodalmi Nobel-díjat. A teljes szöveg itt olvasható.
Dennis Lehane-hírek
Szeptember 29-én végre megjelent hazánkban is Dennis Lehane Hideg nyomon című regénye. Erről azonban már korábban ejtettünk szót itt a Próza Nostrán, így most nem is a kötetről, hanem az ennek nyomán megélénkült érdeklődés (meglehetősen kis terjedelmű) hozományairól számolnék be.
Először is a Metropol című mindenki által ismert napilap közölt egy interjút a szerzővel; ezt elolvashatjátok itt. Az interjú ugyan meglehetősen rövid, ám azoknak, akiket érdekel Lehane munkássága érdekes lehet, hiszen számos olyan szerzőre hivatkozik, akik nálunk talán kevésbé ismertek, mégis hatást gyakoroltak írásművészetére.
Ahogy egy irodalmár a közelmúltban már borgesi bölcsességgel megjegyezte: léteznek irodalmi gettók. Tetszik, nem tetszik bizony be kell vallani, bármennyire fájdalmas is ez, és bármennyire is küzd az irodalomértelmezői és írói réteg az elhatárolás ellen, a tudományos gondolkodás (!!!) körme szakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig van olyan, hogy alacsony, meg van olyan, hogy magas irodalom és teszi mindezt úgy, hogy e fasiszta elkülönítés alátámasztására egyetlen olyan érvet sem tud felmutatni, amely ne lenne legalább 39.482 oldalról megtámadható. Ezen elkülönítés pedig nagyjából úgy működik (és most ellopom idézem egy másik irodalmár igencsak ironikus megjegyzését), hogy „Az a jó irodalom, amit csak az egyetemi tanárok értenek. Amit egy hallgató is megért az rossz.” Így aztán persze kizárják nem olvassák az irodalomnak meglehetősen jelentékeny százalékát arra, hivatkozva, hogy ez populáris. Populáris, avagy szórakoztató alatt pedig mindenekelőtt azt értik, hogy olvasása élményszerű és jó, a könyv olvasatja magát a befogadó pedig nem rántja le magát azonnal mind a tíz körméről, miközben a Gutenberg-galaxis szupersztrádáján száguld felé a kultúra.