Sir Arthur Conan Doyle

Jelenlegi hely

Az ábrázolás megbízhatatlanságáról (Mitch Cullin – Mr. Holmes)

Szerző makitra On the

Mitch Cullin: Mr. HolmesSherlock Holmes – azt hiszem, nem sok olyan ember van a világon, aki nem találkozott még a zseniális nyomozóval akár könyv, akár film formájában. Láthattuk már tinédzserként, fiatalemberként egyaránt, leggyakrabban azonban középkorú férfiként különböző történelmi korokban, a XIX. század végétől a XXI. század elejéig. Mitch Cullin azonban tizenkilencre is kért lapot és bemutatta azt, hogyan élhetett az idős detektív a második világháborút követő években. És emellett még nagyon sok mást is.

A Mr. Holmes ugyanis három szálon mozog: egy japán utazás és az azt követő hazaérkezés képei mellett megismerhetjük Sherlock Holmes egy fiatalkori, még soha el nem beszélt nyomozásának történetét is. Ráadásul Sir Arthur Conan Doyle alkotásaitól eltérően itt nem dr. Watson az elbeszélő, hanem maga Holmes. E/3-ban és E/1-ben megírt rövid epizódok váltakoznak, de a közös bennük, hogy mindegyik nézőpontját a detektív adja. Számos kötet után végre megismerhetjük az ő gondolatait, hogy hogyan látja saját magát, mit gondol a múltjáról és annak ábrázolásáról. Ezek a párhuzamosan elmesélt történetek mintha megpróbálnák rehabilitálni Sherlock Holmest, az embert - mert itt nem egy mizantróp nyomozóról van szó, hanem „csak” egy különleges emberről.

Cullin úgy ábrázolja főhősét, ahogy a könyvekben és filmekben ritkán látjuk: olyan férfinek, aki nem csak a tárgyak és nyomok között érzi otthon magát, nem csak az ügy érdekében foglalkozik másokkal, hanem képes félretenni deduktív énjét és a maguk valójában látni a körülötte élőket. Sőt, horribile dictu, meg is szereti őket - úgy is mondhatjuk, egy személyben igazolja azt a tételt, hogy amit megismersz, azt meg is szereted. A történetek során Holmes őszinte ragaszkodását fejezi ki növények és állatok iránt, de szívébe fogad embereket is, megérti a motivációikat, személyüket, és képes ezen felismerés fényében cselekedni, elfogadni a döntéseiket, támogatni őket. A Mr. Holmes főhőse nem egy lélektelen gép, hanem egy önmagával megbékélt, érdekes ember.

Olvassuk a Zsiványokat 18. - Lisa Tuttle: A halott feleségek furcsa esete

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Kleinheincz CsillaZsiványok

Kíváncsi voltam, [. . .] hogy egy női detektív látványa örömére szolgál-e” (593. o.)

Lisa Tuttle a viktoriánus Nagy-Britanniába invitálja leendő olvasóját, ahol a Conan Doyle-féle univerzum elevenedik meg, igaz, ezúttal kezdő nyomozópáros kalauzol. Érdekfeszítő kalandot vártam, azonban A halott feleségek furcsa esete nem az. Egyfelől roppantul sekélyes és kiszámítható, másfelől temérdek csúcsra járatott, de korábban már okosan újragondolt viktoriánus toposzt illeszt be az írónő, mintha a cél egy fiktív történelmi panoráma megfestése lett volna, nem pedig egy történet elmesélése.

A két főszereplő közötti dinamika Holmes és Watson kettősét idézi, bár az egyikük nő (Lane), a másikuk férfi (Jesperson). Sajnos azonban ez semmiben sem változtat az összképen, semmilyen új megvilágításba nem kerül maga az eszközrendszer. A történet biztos kézzel íródott, mégis a korrekt iparosmunka címkénél sokkal többre nem tarthat igényt.

Úgy gondolom, hogy ha női-férfi nyomozópárosról és Conan Doyle-i megközelítésről van szó, akkor az Elementary jobb megoldásTuttle szövegénél.

Alcinda úgy nézett rá, mintha hihetetlen következtetést vont volna le, mint amikor

Sherlock Holmes egy kalapra vetett pillantásból egy ember teljes életútját fel

tudja vázolni.” (622. o.)